2018. június 18., hétfő

Helyzetek

Eseménytelen nap.
Dani telefonált, tudom-e, meddig van ügyfélfogadás a munkaügyi központnál.
Nemigen írtam még, ő ugyanis eljött a 6 éve meglévő munkahelyéről, közös megegyezéssel.
Elég sok méltánytalanság érte, és kissé kiborult több mindenen. Pl. nincs hétvégi elszámolású túlórapénz, helyette adnak egy hétköznapot. Egyet. Egy vasárnap helyett, mondjuk. De ez mondjuk, mindig is így volt... ezzel megtanult együttélni.
De eleve olyan dolgok, hogy három műszakban dolgoznak, időnként túlórában, néha hétvégeken is, és kevesebb az ember, mint a gépsor, sőt, jóval kevesebb. Köztudottan nincs elég ember, így sokkal, de sokkal nagyobb a felelősség. És simán rájuk verik a többember-hiány okozta hibát. Ami után évekig nincs se emelés, se semmi. Többször kikészült már a megoldatlan problémák következtében, kérte áthelyezését konkrét másik területre, ez valamiért nem volt megoldható, így aztán közös megegyezéssel és végkielégítéssel eljött. Most járt le a 3 hónap, úgyhogy mennie kellett jelentkezni a MÜK-ba.
Közben már két helyre hívták be a jelentkezésére reagálva.
Az egyik már majdnem összejött mindenféle szokásos előzetesek után, mikor telefonáltak neki, hogy valaki kevesebb bérért vállalta. Pedig ő is képlékeny lett volna... Ez a baromság, hogy okvetlen kérdezik a fizetésigényt. Az ember ne mondjon keveset, mert akkor úgy jár, mint én anno a második munkahelyemen... avagy körberöhögik és kihasználják 13 évig. Ám ha "sokat" mond, nagy eséllyel mindig lehetséges épp akkor olyannak a jelentkezése, aki kevesebbért is elvállalja...
A másiknál meg tesztet írt, és így hívták vissza. Csütörtökön intézi a belépéshez szükséges dolgokat. Bár kétségei vannak, de majd meglátja.

Spenótos rántott halrudat sütöttem és ettem.
Hajat mostam, BK-t néztem.

Ilyen eget láttam ma:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése