Közérzetben nincs változás.
A sajtos rolót, bár imádom, csak két falat erejéig bírtam megkóstolni.
Az egy darab rózsaszín mignont 3 napig ettem. Mindig vágtam belőle egy egycentis részt. De legalább bent maradt!
A barackot úgy ettem, hogy naponta egyet. Jólesett, míg ettem, az ízét éreztem, még ha utána egyből visszatért is a keserűség. Nem jött ki.
Telefonált anyám, István is.
Elpakoltam a beszáradt ruhákat, neteztem, olvastam.
Este a szokásos két műsorral próbáltam nem tudomást venni a keserűségről és gyengeségről.
De legalább nem kellett már a fehérvérsejtes injekciót nyomni!
A véralvadásgátlósból még van egy pár, azokat még benyomom, aztán annak is vége! Végül is március vége óta már kicsit abból is elég! Kezd már egyre jobban idegesíteni ez a fél éve tartó napi szurkálás, időnként duplán, ugyebár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése