Ajándék érkezik

Katával csetelgettünk sokat múlt hét óta. Mi cseten is annyit dumálunk, mint személyesen vagy telefonon szoktunk, általában tényleg alig bírjuk abbahagyni. Most persze telefonon nehezebb, meg személyesen is, de hát most ez van. Lényeg, hogy régóta szeretne nekem valamivel segíteni, és most kitalálta, hogy mégis hogyan tudna. Pedig mindig mondom neki, hogy ne foglalkozzon ezzel, tudom én, hogy nagyon jószándékú, segítőkész ember, és azt is tudom, hogy ezer gondja-baja van. Ezerrel ápolja a régóta beteg anyukáját, aki teljes és állandó ellátást-gondozást igényel.
Nem hinném, hogy nekem kéne lennem fontos dolgai egyikének, ráadásul ő is aktív korú munkanélküli támogatás nélkül, aki nem őriz odahaza aranyrudakat.
Ráadásul nemrég volt egy esési balesete is, amiből egyáltalán nem gyógyult még rendesen fel, és nem hiányzik neki a jövés-menés, biciklizés.
Ettől függetlenül ma szeretne valamit hozzám eljuttatni, és punktum.
Sőt, hogy ne engem fárasszon azzal, hogy elkezdenénk hosszasan beszélgetni, ezért inkább azt javasolta, hogy ha lehet, menjen le inkább Szilvi, ha ő idejön azzal, amit hozni akar -- így biztos, hogy nem tartana fel stb.
Mondta, hogy az anyukájának írnak fel valamilyen csokis ízű tápszert, amiből gyűlik maradék is, mert az anyukája sem issza meg a teljes napi repertoárt, és már van következő recept is, tehát el akarja nekem küldeni a többletet. A mamájának nagyon jót tesz, alig volt étvágya előtte, szinte semmi, és érezhetően jó hatása van. Mivel én sem eszek, hát gondolta, hogy biztosan jót tenne nekem is ez a tápszer.
Úgyhogy mikor hazajöttem a tegnapi virágkocsi-fotózásból, nemsokára hívott is vonalason. Mondta, hogy fia felajánlotta, hogy mégis inkább ő hozná el a cuccot, mert így Kata is otthon maradhat az anyukájával és nem kell aggódni a fájós lába miatt sem, hogy útközben történik vele valami.
Így is történt. Még cseten szólt, hogy elindult a fia, és hogy vigyünk már le szatyrot, mert hátizsákba van pakolva -- de ezt a srác is mondta, mikor ideért, és szólt nekem mobilon, hogy itt van. Én leküldtem Szilvit, akivel már előzőleg megbeszéltük, hogy mi a helyzet.
Pár perc múlva jött is Szilvi.
Majd elájultam, mert látom, hogy pakol kifele... Én úgy képzeltem valahogy el, hogy kapok egy olyan nagyobb dobozos tápszert, mint a gyerekeké, és valami porból nekem kell elkészítenem a tápszert.
Hát nem, ezek ilyen kis flakonok szívószállal, mint a kis üdítők -- és 20 darab! Máriám!
És akkor még küldött egy doboz házitojást, s egy kis doboz lépesmézet. Később meg is kóstoltam: a gyerekkoromra emlékeztet. Akkor ettem utoljára ilyet, nagyapám foglalkozott méhekkel.
Valamint még mellékelt egy keresztény újságot is.
Tudom, hogy Katám maga a megtestesült jószándék és segítőkészség. Én ezt enélkül az akció nélkül is tudtam ám, és le is akartam beszélni, mert nem akartam, hogy baja legyen biciklizés közben, vagy a mamáját egyedül hagyja -- de nem lehetett. Tudom, ő is így érzi jól magát.:)
Mindenesetre hálás köszönetem, hogy ezernyi gondja-baja között még rám is figyel. Tudom, mennyire lelkiismeretes és odaadó. Ez önmagában is megható.
Ezernyi köszönet érte, s a szimpatikus fiatalembernek is, aki elhozta az ajándékot.

A mai este naplementéje: