Kemó 6.

Kedden volt egy "felzárkózó" nap, azaz pihenő még a nagy tortúra előtt.
Semmi különös, fényképeket javítottam, albumokat csináltam, hiányosságokat pótoltam.

Ma, szerdán pedig megtörtént a 6. kemó.
Sógornőm vitt el, ami nagyon hasznos volt a mai nap, mert javulásról nem nagyon beszélhettünk.
Az ambulancián lejelentkeztem, és majdnem két órát vártam, míg beszólítanak végre. Emiatt igen későn kerültem tű alá.
Nagyon sokan voltak. Az egy asszisztensnő percenként pattogott a kartonozó és a két rendelő között. Kb. 60-nal. A népek meg csak egyre jöttek, sort álltak, várakoztak, jöttek...
Nekem nagyon fárasztó volt a várakozás, de nem akartam úgy járni, mint a múltkor, hogy leülök, aztán két perc alatt máris öten vannak előttem.
Utána már várakozhattam ülve.
A doktornővel együtt úgy véltük, hogy essünk túl a kemón.
Kértem a Fraxiparine injekciót, mondta, hogy már csak 10-et írassak (odafent kell íratni az osztályon). Persze a fehérvérsejt-termelőt nem szoktuk kérni, mégis mindig kiírják maguktól.:)
Az osztályon is legalább 40 perc eltelt, ott is kevés volt a személyzet, szegény egyetlen nővér nem győzött ugrálni csak ebben az egy szobában, szinte ki sem tudott szabadulni, mert teltház volt olyannyira, hogy még a rendes székeken is kemósok ültek. Csoda, hogy volt egyetlen szabad szék, mikor bementem.
Elég sokára készültek el a nedűim, valamint jutott hozzám a nővér, hogy próbáljon megszúrni. Annyira kíszen vannak a vénáim, hogy tanácstalanul forgatta jó darabig a kezemet. Megpróbált egy helyen megszúrni, de azonnal ki is pukkant... leragasztás áldozata lett, és eléggé fájdalmas.
Aztán a végén nem volt más lehetőség: a sokat tapasztalt fővénám, melynek utolsó szúrásán, a laboroson még két napja is tízforintosnyi lila volt -- ezt használta fel, még kész csoda, hogy ez működik. Komolyan mondom, nem tudom és előre félek, hogy az egyhetes laborkontrollon és esetleges infúzión hova fognak szúrni. Mert a laborban szerintem ugyanide, mint mindig; de a visszajárós infúziót nem szokták hajlatba szúrni, mert akkor amíg bent van, lehetetlen bármit is csinálni, amihez hajlítani kell a kart, különben kiszakadhat. Szóval nem tudom, mi lesz.
Végül aztán ez csak sikerült, és rendben lement a 6 palack.
Kicsit kirügyeztem alattuk, a piros leszedált, a Suprastintól alig bírtam nyitva tartani a szemem... ráadásul a tömeg ellenére most olyan ingerszegény volt a helyzet, hogy megkérdeztem a nővért, nem lehetne-e bekapcsolni a tévét, tökmindegy, milyen csatorna, csak legyen már valami, bármi, ami zaj és kép. Azt sem bántam, ha focira viszi. Talán jobban telik az idő. Legjobban az idegesít, hogy az ember ott van kifektetve, és ki kell bírnia, hogy telnek az órák, miközben a szerektől különböző hatások érik.
Aztán egyszer, halleluja, csak vége lett, és kiszedték a branült. Mondtam, jól ragasszák le, mert az első adag papírvatta nyomban átázott most is. Ha már egyszer megszúrják, ráadásul sikerül is, így reagál a vénám. Mindenesetre fogva tartottam még magam vagy negyedóráig...
Első dolgom volt pisilni, aztán kaptam zárójelentéseket, két receptet, aláírtam, eljöttem.
Gyógyszertár, kétféle injekció kiváltása. Büfé, egy szendvics. Kint szóltam telefonon sógornőmnek, aki negyedóra múlva már jött is.
Az idő pont nekem való volt, reggel 15 fokban mentünk, de ez nekem most nagyon jó volt. Most is, a várakozásnál. Melegben lehet, összerogytam volna.
Sógornőmmel 5 perc alatt hazaértünk, így is fél 2 elmúlt már! Teljes napi program.
Nagyon köszöntem, mondta, hogy 1 hét múlva is elvisz.
Otthon megettem a szendvics nagyját, almoztam, etettem, majd ledőltem kicsinyég. Egy vékony pléddel, zoknival, ami tőlem nagy szó. Inkább, mint becsukni az ablakot.
Aludtam is itt-ott, néha, mikor eszméltem, nem tudtam eldönteni, még délután van, vagy ez már az éjszakai alvás és hajnalodik.:))
Na, csak túlvagyunk a kemón.
Most még jön egy nagyon rossz és szerintem piszok hosszadalmas korszak, amíg magamhoz térek a kemó utáni rosszullétből. Amit most sem tudtam lemérni, meddig tartott volna, merthogy összeért a két kemó, melyek 4 hétre voltak egymástól... kevesebbre most sem számítok, de gőzöm sincs, mennyi lett volna... akár két hónap?
Jövő héten a kontrollon, ha el tudok majd egyáltalán... most már meg kell mondják, hogy lesz a sugár, hova, mikor, hogyan kezdjük el. Fog-e számítani, hogy még rosszul vagyok...

Este hozták Bencust. Ma van naptár szerint a névnapja: Isten éltesse Bencust!:)
Kemós és kontrollos napok után már szinte természetes vigaszdíj a Szulejmán...