Infúzióra

Újra infúzióra mentem.
Kicsit kevésbé gyengén, ez tény, de azért a keserű érzet nem sokat változott, viszont nagy önrábeszéléssel a két legfontosabb szívgyógyszer ma nem jött ki belőlem.
Sógornőm elvitt, kirakott. Remélhetőleg ma hamarabb végzek, mint tegnap, mert az durva volt... meg azért is, mert sógornőmék utána mennek ki a horgásztanyájukra, ne tartsam már fel őket.
Előbb ugyanúgy az ambulancián kellett jelentkeznem, erősen hangsúlyoztam, hogy infúzióra jöttem. Istennek legyen hála, 9 körül beszólítottak, majd mehettem.
Ismerős arc mellé kerültem: a műtéti szobatársam volt. Ő már ekkor kapta a kemót. Nekem is hamarosan készen lett a négy cuccom, bekötötték a branülbe, és már ment is az infúzió. A volt szobatársammal sokat beszélgettünk. Ő is ugyanazokat a cuccokat kapja, mint én, neki is elment a haja, de olyan jó parókája van, hogy meg nem mondtam volna, hogy nem igazi haj.
Neki is vannak kellemetlenségei, fáj sok minden főleg a fehérvérsejtes injekciótól, de érdekes módon nem hány és tud enni. Mondjuk, én mindig tudtam, hogy ilyen gyomor-, hányóssági szempontból kuriózum vagyok, de csak lestem, mikor a kemó közepén két nagy szelet szalámis-paprikás-paradicsomos kenyeret meg tudott enni. Igaz, én ennyit sosem bírtam enni, akkor miért gondolnám, hogy most igen. Mikor mondtam, hogy dinnyén élek és sugárban jön ki a gyógyszer is, nem győzött sajnálkozni.
Ma már nem kell Nivestimet nyomni, hátha alakul valahová a helyzet!
Előbb-utóbb letelt a két-két és fél órahossza, úgyhogy nagy megkönnyebbüléssel szabadultam meg a branültől, bár épp elgondoltam, akár jöhetnék holnap is, mert a helyzet étvágytalanság szempontjából mit sem változott. De legalább nem hányok minden sz@rra. Hiába kéne enni, nem szabad erőltetni, ha nem kívánom; mert akkor tényleg hányás lesz a vége.
Mikor befejeztem, kint a kórház épülete előtt árnyékban közel 38 fokban leálltam és hívtam sógornőmet. Hamar ott volt és hazaröppentünk. Nagyon köszöntem neki a segítséget.
Otthon azért már kicsit élettelibb voltam, mint eddig. Ilyenkor mindig felcsillan némi remény, hogy lesz még máshogy is, nem lesz örökösen ez a rohadék rossz közérzet, gyengeség, keserűség, hányás, hányinger, hasmars...
Otthon baglyot színeztem. Ebben a hőségben legalább kicsit elterelődik a figyelmem arról, hogy hőguta kerülget. Szerencsétlen ventilla éjjel-nappal megy, de máshogy tényleg nem lehet kibírni, mert szívbajban fogok elpusztulni, ami persze nem biztos, hogy rosszabb...
Anyámmal, Istvánnal telefonáltunk.
Kaptam az Aranykortól 1500 Ft adójóváírást. Már rég elfelejtettem, mi is lesz ott annak a sorsa, olyan régen volt.