Ma már sokkal keserűbb érzéssel keltem fel.
Egész nap azzal küszködtem, hogy hova tegyem a felgyűlt nyálat a számban. Borzalmas lenyelni. Egész nap arcomat beszíva létezem, hogy ne kelljen öklendeznem, de közben csak felgyűlik a nyál. Ebből a szempontból csak az alvásidőszak enyhít valamit az életemen.
Nyilvánvaló, hogy innentől kezdve már a szívgyógyszereket sem tudtam bevenni. Próbáltam, de nem sikerült az elementáris öklendezéstől. Emiatt meg csak zötyögött-kalimpált a szívem egész nap...
Ahogy gondoltam, beszáradt a ruha nagyja. Behajtogattam, amit kellett, enyhén vaklálva megvarrtam, elraktam a Dani zsákjába, amin túllettünk... Közben a gép kimosott harmadjára, volt hely teregetni.
Ezen túlmenően a szokásos netezés, olvasás.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése