Újabb listás karácsonyi ajándék

Pénteken újra jött egy karácsonyi ajándékos listás boríték. Kíváncsi voltam, még mi lehet benne? Mert az eddigieket tudtam és számítottam is rájuk, örültem is, mert hamarosan közeledik az év vége, és jövőre nagy eséllyel nem leszek listatag -- zárjunk le mindent rendesen.
Aztán kiderült, hogy karácsonyi ajándék, amit mind az 57 vagy hány tag megkap minden évben, akár hallunk róluk, akár nem.
Az az érdekes, hogy ha az ember befizeti a tagdíjat, nyikkanás nélkül lehet tag, ő is megkap minden egyéb juttatást. Aki meg naponta lóg az oldalon és mindenen részt vesz szinte (amit kicsit is tudhat -- mert amikor találkozók tudnivalói vagy sok évvel ezelőtti tagokról szóló történetek és paraméterek jönnek szóba, én nem rúgok labdába), nem sok változás van, sőt. Aki nem vesz részt semmiben, letolásokat sem kaphat vagy semmiféle lelki hurcoltatást (nem tudom minek nevezni, ha nem mindig érzek igazságot vagy korrekt, toleráns választ (amilyen a kérdés pedig). Nekem nem jön be semmilyen cinizmus egyébként, főleg komoly dolgoknál. Ez csak egy futó gondolat, amúgy tényleg kezdetektől fogva minden ajándékért vagy jutalomért végtelenül hálás szoktam lenni -- csak tényleg vannak dolgok, ami miatt nem bánom, hogy most a tagdíj-nembefizetésem miatt vége lesz. Túl sokszor éreztem magam úgy, mint a rossznak hitt diák az oskolában. Egy év alatt kialakult, hogy mit szabad és mit nem. Ellenvélemény, értetlenkedés vagy kétkedés pl. nem sokáig lehet meg a falon... Az meg szerintem nagyon túlzott elvárás, hogy egy 15 (vagy 17-18?) éve fennálló társaság minden jelenlegi és volt tagját, valamint összes szabályait kapásból kisujjamból kellene kirázzam.
Jelzem, nem én voltam az soha, aki rossz címre küldött bármit is a legalább 10-ből (de lehet, hogy több). Mindig roppantul vigyáztam.

Lényeg, hogy jött egy szép kis 30 oldalas, fekvő A6-os füzetke, benne karácsonyi versekkel, valamint egy karácsonyi képeslap üdvözlettel.

 
No, az elején pont ez a fajta halmozott kedveskedés és ajándékozás vett le a lábamról.
Amúgy nem bántam meg, jó kis év volt, gyakorlás, néhány új ember megismerése, jópár jutalomkönyv stb.
Nem beszélve arról, hogy néhány más dologgal együtt ez is hozzájárult ahhoz, hogy pár év "költői válság" és világvége, "sohatöbbé" meg "én már úgyse tudok" után újra elkezdtem írni... s ennek nem kevés eredménye is lett!