Szenteste

Szenteste hangulata alakulhatott volna szebben is, de kicsit túlpattant bennem az ideg, hogy mivel nem tudom a jobb karom részleges bénasága miatt használni a porszívót -- a szívóerővel szemben semmi ellenerőm nincs és kb. 40 fokos karfelemelésem, így nem porszívózok --, ezért az aktuális ittlakó felnőtt gyerek feladata az a válltörésem óta, hogy kiporszívózzon időnként. Sajnos, ez most nagyon aktuális lett volna, de semmi jel nem mutatott rá napok óta, így több óra ráment, míg kúszva-mászva négykézláb, szivaccsal-dörzsivel-tenyérrel, szőnyegtisztító habbal egy vizes lavórral áttolattam azt a kevés, bár annál inkább bújósabb helyeket a szobámban, ahol fel lehetett súrolni. Nálunk természetesen a macskaszőr az, ami miatt ezt időnként sűrűbben is meg kéne tenni, nem csak akkor, mikor már végképp porszívózni kéne, mert az szimplán a felét sem szedné fel.
Így ez kellőképpen ki is purcantott és felidegesítettem magam. És mi tagadás, a szívem úgy vert, hogy elég is lett volna erre a napra.
Továbbá a szemét és a szintén odaszánt használt macskaalmos (de rohadt nehéz) zsákféleség is arra várt már pár napja, hogy kivigyék. Jómagam fordultam velük kétszer.
Oké, hogy Szilvi itthon volt az iskola utolsó 3 napján a gyerekkel, csakhogy ilyenkor a kommunikáció szinte elhalálozik. Így csak hergeltem magam.
Kora délután öcsém becsengetett, a gyereknek hoztak ajándékot. Kapott kétféle játékot és egy pólót, mint este kiderült. Valamint érkezett egy üveg hp is.

Ő vállalta a szendvicshalmaz elkészítését, de énszerintem annak is benne kéne lenni, hogy a konyhát eltakarítani, elmosogatni stb. is. Én megkérdeztem egy órával Dani idehívása időpontja előtt, menjek-e mosogatni. Á, nem. Jóvan, helyette letöltöttem a Szilvi fényképezőgépe memóriakártyáját, mappákba szedtem témánként jó fél évnyi anyagot, ez azért szintén nem semmi.

Ötkor, mikor Dani már szólt, hogy akkor lassan indul, kimegyek, és sehol semmi. Oké, állnak a szendvicses tálcák, de a boltban nincs ennyi edény, mint amennyi mosatlan itt volt. Na, ezt sem tudom, honnan hozta magával, mert én mindig azon voltam, úgy csináltam, hogy már főzés közben mosogattam mindig, de mindig azt az épp aktuális cuccot, ami éppen már nem kellett. Így a befejezéskor szinte nem is maradt. Nem tudom, mivel jobb felhalmozni plafonig a cuccokat! És az ideg kitört rajtam, kirohantam, mint Zrínyi. Nem tett jót nekem, meg a hangulatnak sem, az biztos.
Lóhalálában elmostam egy mázsányi cuccot, szégyen, de kocsismód szitkozódva, miközben tudtam, hogy milyen ünneprontó a viselkedésem. Mentségemre csak az szolgált, hogy a szőnyegtisztítástól véresre horzsolt kézfejem és tenyerem a félkonyhányi cucc mosogatásától ordítani tudott volna, olyannyira "jólesett" neki.
Igyekeztem valami ülőhelyszínt szabaddá tenni legalább Daninak, ha közben megjön, mint ahogy már kellett volna, még szerencse volt most, hogy késni szokott. Szóval kissé fel voltam ajzva, mire Dani megjött. És emlékszem rá, tavaly is egy órát egyedül "szórakoztattuk" egymást Danival, mire ők is részt kezdtek venni az estében... Mindez kikerülhető lett volna, ha kölcsönösen segítünk -- mondjuk, csinálhattam volna én a szendvicset garantált közbeni mosogatásokkal, miközben ő kiporszívóz és kicipeli a szemeteket, bár akkor a fényképezőgépét letakarítani nem jutott volna idő.
Lassan kihevertük az izgalmakat, aztán szokásos igen gazdag szendvicsezés, nekik üdítő volt, aztán könnyedén megittuk hárman az üveg pezsgőt.

Tavaly óta úgy van, hogy átviszik hozzám a fát a Jézuska-jövetel idejére, mert valamivel mégiscsak több hely van, valamint némi fény sem árt (bár most már ott is van állólámpa), de a hely a legfontosabb.
Itt mindenki megtalálta a hasznos vagy cuki dolgokat.
Bencusnak is sok öröme volt -- az ő ajándékait a magáéival együtt az anyja rendezte, mert szinte mindenkitől pénzt kapott, hogy azt vegye, ami kell és hiányzik.

Ezért járt Szilvi annyit a Tecsóba és Lidlbe, mikor hova, hogy mit hol tud jó áron beszerezni mindenki nevében maguknak, hiszen Dani is, anyám is, én is odaadtuk a fő/3000-et. Dani anyámnak egy mobilfeltöltést eszközölt, nekem szintén a pénzt. Én Daninak egy pulóvert és egy melegítőalsót vettem, egy üveg vörösborral és egy adventi vásáros kis névtáblával. Szilvitől kapucnis felsőt kapott, tusfürdőt, két imádott babkonzervjét -- és odaadtam neki a Mamu kvótáját is borítékban-dupla képeslapban.
Szilvinek a pénzen kívül szintén vettem az adventi vásárban egy kis fa névtáblát.
Én kaptam Szilviéktől egy jó nagy plüss-sárkányt, tündéri pofa. Magának is "kapott" egyet -- állítólag akciós volt a tecsóban. Én elhiszem, mert Szilvi csak akkor vásárol ilyeneket.:))

Még műanyag asztali kajaalátétet kaptam, egy ünnepélyes, II. János Pál pápás fém tetejű, részben fedett mécsest, csomag zselés szaloncukrot. Dani olyan 9 után ment el, még pakoltam neki jócskán szendvicset is, valamint elvitte a mosott ruháját.
Az ajándékaim mellé odatettem István tévédobozát is, amit tőle kaptam.:)
A Dani és anyám 3-3 ezre meg elképzelhető, hogy téli cipőbe megy, majd meglátjuk.

Megbeszéltük, hogy ha úgy alakul és lesz kedve, ereje (mert ő délelőttös műszakban ma már dolgozott!), eljön velem az éjféli misére.
Így is lett: fél 12-kor találkoztunk a gimi előtt, onnan mentünk a templomba. Már zajlott az ifjúsági műsor, amelyet fél után éjfélig szoktak előadni.
Az előadás és a mise közti időben... ezek Dani fotói az oltárról és a két szokásos nagy karácsonyfáról.

Számomra ismeretlen fiatal pap prédikált igen jól, figyelemlekötően, nem eresztett semmit bő lére, és azt is relatíve humorosan -- tehát jó volt. Ültünk, mert volt hely szélen.
Imádkoztam azon, hogy bocsáttassék meg a mai dühkitörésem, mert ezzel tényleg nem oszlattam fel, oldottam meg semmit és másnak sem tettem jót.
Kifelé jövet lefotóztam a Betlehemet, és a kapunál mézeskalácsot osztogattak a népnek.:)