Tévé mint karácsonyi ajándék

Már említettem, bár nem fő problémaként, hogy nyár óta csak némi "bemelegítés" után "áll meg", azaz válik nézhetővé a tévém, azaz most már egy hete az sem, az egy szem nézendő előtt egy órával is hiába kapcsolom be előtte, nem képes leállni a képugrálással. Szerencsére nem vagyok nagy tévés, sőt, szerintem ez a tévé is, bár 10 éves, de baromira megkímélt. Volt, hogy fél évig sem volt bekapcsolva, sőt, az első öt évben csak 1-2 dvd erejéig maximum, annyira nem akartam tévézéssel lekötni magam. A munka mellett és után még voltak pluszmelóim, plusz háztartásom, macskáim, programjaim -- meg hát alapból nem vagyok tévés.
De hát azt mondják, ahhoz, hogy egy tv elromoljon, nem függvény az, hogy mennyit van használva.
Mióta nincs munkám, meg főleg, hogy Szilviék ideköltöztek, mondjuk, rákaptam a BK-re, napjainkban azontúl csak a heti egy db Szulejmánt nézem, és vannak néha dvd-s óráim, nagyon ritkán.
Szerencsére ezt a kettőt végül is utólag a neten is meg tudtam nézni, oszt jónapot kívánok. Még az itthoniak is később tudták meg, és István is csak valami kapcsán, ami szóba került.
Ja, nézem még a Kösemet is, de mivel fedésben van épp a BK-tel, ezért azt amúgy is úgy néztem, hogy István letöltötte, átküldte, és gépen megnéztem.
Lényeg, hogy ő speciel tévés. Ott az az alap. Ha kell, ha nem, háttérnek mindig ott a tévé.
Lehet, hogy az én életem is alakulhatott volna úgy, hogy nincs mitől nem elfeledkezni a tévézésről; de az az igazság, nekem anélkül is van annyi dolog az életemben, hogy soha nem fogom utolérni magam.
Ennyi bevezető elég is ahhoz, hogy István egyszer csak szinte kész tények elé állítva közölte, hogy talált egy príma jó, kedvezményes akciós tévét nekem, és hogy mit szólok hozzá, jó lenne-e nekem, meg különben is itt a karácsony és minden. Nem nagy, de LED. Még ilyet, én még nem jutottam eddig, csak azon töprengtem, hogy mivel a régi jó, házhoz jövős és olcsó szerelőnk már nem javít, hol fogjuk megoldani az ilyesmit ótó híján. Feltételeztük, hogy jó kiszállítási díjért, és kb. tripla áron... úgyhogy feltételeztem még, nem fogjuk elkapkodni. Szilvinél már foglal egy rossz tévé és DVD helyet, no, ott a tévéelromlásnál próbálkozott Szilvi a szerelőnkkel, de nem és nem... pedig hát az egész családhoz ő járt több évtizede.
István ötlete nyomán, miután dobtam egy hátast, szólni sem nagyon tudtam...
Ergo megrendelte neten, azonnal fizette is -- futárkiszállítással az én nevemre már nem tudom, milyen netes elektronyos boltból.
Izgalmas hét volt, míg a rendeléstől eljutottunk a házhoz szállításig.
Kissé ideges voltam, mert hogy azt olvastam, nem elég, hogy bedobják az ajtón, aláírom a tabletet és kész (pedig pont ennyi volt amúgy!), hanem elvileg ki is kéne a futárnak csomagolnia ellenőrzés gyanánt, valamint István szerint be is üzemelnie. Ezt mondjuk, erős hezitálással fogadtam, mert egy futár az futár. Nem biztos, hogy műszakilag teljesen "fejlett".:))
Na, emiatt aztán pánikba esve pár napig rendezkedtem és takarítottam.
Az egyik legnehezebb elméleti a rossz tévé helyének kitalálása volt, annak a helynek az előkészítése, majd fizikailag pedig az átszállítás. Ezt Szilvivel csináltuk, de vagy kétszer-háromszor menet közben átéltük a "kész, vége, nincs tovább!" szitut, mert túl gyengének bizonyultunk. Azt hittem, a levétel lesz csupán a szinte lehetetlenség, onnantól már nem.
Kettőnknek is iszonyat nehéz volt levenni, majd onnan a folyosóig ehhez képest lájtos, a folyosón viszont húztuk, a konyhaküszöbnél billentés következett és ekkor valami hangot is adott a szerencsétlen műszaki cikk... áááááá... szóval nem irigyeltem magunkat (meg a tévét sem). Na, eztán következett volna a konyhai, sarki íróasztalra való felrakás, oda, ahol anno szegény Kleofás akváriuma állt. Azt a részt tettem szabaddá. Igen ám, de valahogy fel kellett emelni a földről, még ez is hagyján, és amit nem gondoltam: az asztalra való helyezés volt még legalább olyan nehéz, mint amott, a helyéről való levétel. Majd meggebedtünk
Volt úgy, hogy nem ment tovább, de letenni sem bírtuk, ergo az következett volna, hogy leejtjük, kész. Végül is közben ezerszer megbántuk, hogy nem kértük meg Danit rá (csak azt ki kellett volna várni, míg ráér!), csakhogy mivel akkor nem tudtuk, mikor fog bekövetkezni az új hozása, ezért ez elég sürgető volt számunkra, hogy legalább a letisztított helye legyen meg az újnak.
Ettől kezdve kicsit kevesebb lett megint a konyhai hely, de ezen túlestünk.
Közbeesett egy hétvége is természetesen, de következő héttől már leshettük a futárszolgálat útját a neten.
SMS-eket kaptam végül is kétszer, egyszer, hogy "a napokban"..., egyszer meg egy kétórás intervallumot aznap, úgyhogy lényeg, hogy kora délutánra meghozták a tévét.

Ami azt illeti, hát kár volt ennyit aggódni meg takarítani amiatt, hogy behozzák, kibontják, beüzemelik stb., mert a kissrác csak gyakorlatilag "hozzám vágta" a táskányi, lapos, keménypapír bőröndöt, futtában aláíratta velem a tabletet -- közölve, hogy szignó is jó --, és szevasz! Se személyi igazolvány, semmiféle ellenőrzés, már ment is.

Mindegy, legalább a lehetőségekhez képest megvannak az előkészületek.

Szilvi segítségével megejtettük a kibontást, összecsavaroztuk a két lábbal (amin röhögtünk: mindezt "a mellékelt csavarhúzóval" kellett volna tenni, de NEM volt ilyen!:))), majd egy akármit, amit István mondott, bedugtunk, meg a tévét is a konnektorba és kész. Működött. Szilvi meg a tőle megszokott jó műszaki érzékkel valahogy azonnal ráhibázott a távirányítóval a beállításokra, úgyhogy minden meglett szinte seperc alatt.
Még félúton se jártunk az összeállítással, mikor István felhívott, hogy na, mi van? És láttam közben, hogy csevegőn is írta, hogy hurrá, megkaptátok! (Nyilván látta a futárszolgálat eseménykövetőjén, hogy megtörtént az átvétel.) De hát én ezt, ugye, ekkor nyilván nem láthattam, picit el voltunk foglalva.
Mondjuk, lehetett volna várni a telefonnal, mert mi van, ha tényleg bejön a futár és ő bontja ki is és ő állítja be, akkor nem állhatok le telefonálgatni. Az azért mégiscsak idő. Egy futár nem szerelő, nem okvetlen ért jobban hozzá, mint akár mi.
Lényeg, hogy tényleg nagyon szép látványra is, nagyon lapos, nagyon könnyű az egész. Na, ezt aztán hónom alá kapva is elviszem szerelőhöz, ha úgy adódik, ráadásul a dobozának fogója is van.
Ezután István részére rögvest le kellett fotózni az összes magyar nyelvű cuccot, ami a használati utasításban van, meg lefotózni a távirányítót, ilyenek. Aztán persze átküldeni. Ő azt hitte, CD-t kapok és annak tartalmát okvetlen küldjem át. De nem azt kaptam.
Lényegében tényleg nem nagyobb, mint az eddigi tévém volt, csak a kerete kisebb, és laposabb az egész.
Hála a jó istennek, az arányátállítástól féltem, hogy állandóan állítgatni kell-e, de nem: be lehetett automatára állítani!
Aztán István mindenáron kapacitált egy HDMI--HDMI kábel vételére, pedig nekem így is tökéletes.
És hogy a két kábelt hogyan, melyiknek melyik végét hova dugogassuk majd. Merthogy úgy még jobb lesz. Hát nem tudom elképzelni, hogy ennél már hova a fenébe lenne jobb, nekem így is szuper, és lábrázást kapok a műszaki akcióktól, pláne, ha nem muszáj. Annyira összevissza van már itt minden dugdosva, hogy képtelen vagyok számontartani!
De mindenesetre itt van a gyönyörűséges karácsonyi ajándékom, amit elég nehéz még napok alatt is feldolgozni...

Azonnal elkezdtünk aggódni, sőt, még mielőtt jött a tévé, azelőtt, hogy úristen, mi lesz a macskák miatt? A tévé háta mögött ugyanis így rengeteg hely van, és fel fogják borítani. Így nem volt mit tenni, mögé pakoltunk nagy B4-es albumokat, nehéz lexikonokat; s hogy azok vízszintessége SE legyen macskacsábító, azokat telepakoltuk plüssökkel. Tehát hogy nehéz legyen mögé ugrani és befeküdni, netán fellökni. Mert akár hihető, akár nem, két kiló az egész cucc.
Ahhoz képest, hogy a lapmonitort Haramia az íróasztal fal felőli széléről lerúgta első éjszaka a földre (!), holott annak szerintem sokkal stabilabb az állószerkezete... hát mit ne mondjak, csak abban bíztam, hogy Haramia időközben igen lelassult és rengeteget alszik. Az is azért volt, ugye, mert megszokta, hogy a régi monitor "segges" volt, és lehetett rajta naphosszat degleni. Még néha Honesty is ráhömpölyödött. Nem tudom, miért volt nekik az jó, ui. lejtett hátrafelé. Én nem örültem, mert ugye, a lyukacsokon biztos bekerült egy csomó macskaszőr... de hát most mit csináljak? És ugyanez volt a régi tévével is, sokat feküdtek rajta...
Hogy a monitor azt az esést arccal a földre megúszta, máig sem tudom, hogy történhetett. Talán a forgószék felfogta valamennyire az esést, nem tudom. Valahogy úgy, mint amikor én estem hanyatt az asztalról, szerintem akkor is a forgószék lassabb felborulása -- velem együtt -- mentett meg...
Most ezt mindenképp ki kell védeni. Hátha megúszható a dolog.
Egyébként adott a lehetőség egy ilyen tévé falra szerelhetőségére is, ott van a hely rajta a csavaroknak vagy miknek. De nálunk ez a lehetőség kizárt, mert egyrészt nincs fal nézhetőségi közelben SEM, de ezeknek a boxos-kábeles mizériáknak amúgy is egycsomóban kell lenniük, mert mindenhez a lehető legrövidebb kábelt mérik. Meg persze egyébként sem adtak hozzá csavarokat ilyen célból.
Aztán persze leszedtem róla a különböző védőfóliákat, de ez egy darabig eszembe sem jutott...

Ami az egésznek a lényege: nagyon szépen köszönöm... Számomra kivitelezhetetlen karácsonyi ajándék lenne egy hasonló, az biztos, akció ide vagy oda...