Két borzasztó évemre való emlékezés

Magamban csendesen megemlékeztem 9 évvel ezelőtti repülő zuhanásomról -- egy dolgozós hét utáni első szombatról, miközben 2 nap múlva szenteste... Készültem volna a Tecsóba ajándékokat venni, kajákat venni... de nem értem el odáig.
Na, az nemcsak fizikai értelemben volt egy nagy törés az életemben (pufikabátban!!! jobb válltörés), hanem lelki értelemben is. Sose felejtem el az ezt követő, durván 3 hónapot. Karom derékszöben hasamhoz gúzsbakötéssel úgy, hogy csak a jobb kezem első ujjpercei vannak kint -- nyakamig. 1 teljes hónap... Kontrollok hetente, röntgenek, fóbia az utcától, kimenéstől, depresszió. 3 hó táppénz... 40 gyógytorna, 30 fizikoterápia. 40-szer gyalog a Tócós közepéből a Kenézybe, miután levágták végre a Gillchrist-kötést... Meg az azt közvetlen követő unokaszületést, mely még a gyógytornák végébe esett bele... aztán eljárni naponta fürdetni 3 hétig naponta, nincs mese, busszal, főzve, kaját hordva, és egyben kiírva munkára. Ezután már csak heti háromszor jártam Szilviékhez...
Ott meg egy hónapon belül traumák sorozata: "üzemorvosi" vizsgálatra a Széchenyin, munkavédelmi, balesetvédelmi, gyűlés, ez-az; s mindennek a megkoronázásaként egy beiskolázás ECDL 7 modulos tanfolyamra, október végi vizsgákkal. Közben munka után vagy tanfolyam vagy Szilviékhez járni.
Nem tudom, nekem iszonyat volt a 2008-as év. Is. A következő iszonyatos a 2011 volt... Fogfájás, fogorvos 3 hónapig, felső fogsor koronák, pótlásokkal, rahedli pénz. Zoli halála. Májusban kirúgnak. Júliustól munkaügyi kp. Nagynénémmel szürkehályogműtétre és kontrollokra járás. Alighogy egyik szemével végzünk, jött a leesése a lábáról... kórház. Kiderül a rák, mindenfelé áttét. Már 82 éves, de amúgy sincs értelme a műtétnek, semmiféle kezelésnek... Augusztustól december 28-ig a végsőkig elápolás... kétségbeesés... meghal. Pont erre az éjjelre öcsém odahozza anyámat, szerencsére ő ott volt nála, de ő már nem ébredt fel. Hajnaltól intézkedések...
Év vége miatt minden késik, de rohangálás minden munkanap... a temetésre félretett biztosítós pénze... gyorsítási ügyintézés, mert miből fizessük, a munkanélküli segélyből? Temetési és biztosítási ügyekben ezerfelé... tök egyedül és először életemben temetés intézése... én írom a beszédet... templom, koszorúk, eh, rengeteg minden... és így is 2,5 hét, mire sor kerülhet a temetésre végre.
Szóval ez a két év nekem meglehetősen feketebetűs évek voltak.
Ezer szerencse, hogy István, ha távolról is, de lelkileg mindig ott volt mellettem...
Különben nem tudom, hogy lehetett volna ezt az így kevésnek tűnő, szinte vázlatpontszerű felsorolásokat, mely mind-mind egy-egy trauma voltak, kibírni.