Bence szünet előtt

Vasárnap este megint úgy jött haza a gyermek, hogy hőemelkedése volt és fájt a torka. Állítólag szólt napközben, hogy fáj a torka, de nem adtak neki köptetőt vagy toroktisztító szopogatós gyógyszert, egyedül a buszon szopogatott a gyerek Negrót...
Szilvi "borzasztóan" örült, hogy már szinte retteg ezektől a vasárnap esti hazahozásokkor, mert mindig van a gyereknek valami kínja. Ha más nem, el van rontva a gyomra.
Most is volt még az is, pluszban, mint kiderült. Hányt, hasa is ment... de mint kiderült, ennek nem igazán volt köze ehhez a torokmizériához, és mint nagynéni mondta, hát olyan jóízűen ette a kajákat! Mint kiderült, egy családnyi cuccot befalt a gyermek; szokásos vasárnapi rántott hús, sült krumpli (ami nem 2-3 szál, mint nálam, mert imádja), aztán még indulás előtt bevert egy jó adag milánói makarónit. Naná, hogy szinte mindig baja van az emésztéssel utána...
Tehát most lett volna az iskola három utolsó napja, alig várták már, mert ugye, ilyenkor már buli az egész, és hát pont ezt nem akarta Szilvi sem hiányzással rontani. Plusz ekkor kell mindent hazahozni, ekkor adják fel a téli szünetre azt a bizonyára nem kevés akármit, és ráadásul még az órai munkákat is be kell pótolni.
Meg aztán, ha itthon van a gyerek egész héten, elképzelhető, hogy Szilvi mennyit fog lendíteni.
Én meg annyira nem érzem magam biztosnak a hóban való mászkálásra, főleg most, mikor már le van csúszkálva minden, meg az úttestek is igen síkosak. Ki nem állom és pánikolok is tőle. Szerettem volna, ha ő vásárol be.
Persze nem sok nyugalma van ilyenkor sem, a gyerek hozzászokott a koránkeléshez.
Hétfőn ugye, bementek rendesen, szólni az élelmezési osztályon, hogy nem jön a gyerek -- de a mai kajáért még el fog menni Szilvi, a másik két napét lemondta. Vásárlás, haza. Délben ő egyedül vissza az iskolába az ebédért.
Éjjel lázas is volt a gyerek. Kedden reggel már készültek, és mentek az orvoshoz. Megkapta három napra az igazolást, a diétázás következtében abbamaradtak az "output"-dógok...
Szerdán kora délután bementek az iskolába, elkérni a házi feladatokat, az órai dolgokat bejegyezni, mit kell megcsinálni; valamint hazahozni minden cuccot. Utána hazajöttek, s kicsit később már a Tescóba is elmentek ketten, és ráadásul szánkóval -- Bence életéből tavaly kimaradt a szánkó, hó nem lévén. Le kellett vásárolni már kuponokat, és ugye, hiányzó akciós dolgokat beszerezni. Ott mindig jól eltöltik az időt.
De én is hozattam velük kaját, egy fél grillcsirkét majd megeszünk a kiscicával (neki olyan nehéz mit adni, de a grillcsirke mellehúsáért odavan).
Így telt Bence téli szünet előtti utolsó három napja.
Kedden nagynéni felhívta mit sem sejtőn, hogy hát nem jöhetne-e Bence már egyből a szünet elején is akár, mert náluk a karácsony elég zűrös. Kicsit meglepődött, mikor megtudta, hogy hát Bence torokgyulladással és gyomorrontással nem ment iskolába... és hát Szilvinek is most azért elég sűrű a programja.
Csütörtökön pl. az apjához (mármint Bence nagyapjához) mennek megbeszélés szerint az évi egy alkalomnak eleget tenni, látogatni... végül is ezt az alkalmat várják mind a ketten, apa és lánya; meg hát ilyenkor látja az unokáját is az "öreg"...