2016. december 15., csütörtök

Anyámnál -- első téli fotók


Ma anyámnál voltam, miután telefonon beszéltünk.
Kicsit sok volt a száraz kenyér meg a göngyöleg, és hát volt némi hó is, ezért az út kétharmadában nem is igen álltam meg fotózni, pedig pl. telet már tavaly sem tudtam fotózni azon lényegi okokból, hogy nem volt tél. Kétszer esett némi kis valami, ami másnapra el is tűnt... és nulla fok alá szinte nem is ment a hőmérséklet. És már az előző teleken sem voltak telek...
Élénken él bennem, hogy 2 éve novemberben Haramiát 3-szor, decemberben Honestyt 4-szer vittem gyalog az állatorvoshoz, pedig több mint egy buszmegálló -- ez azért nulla fokban elég lényeges!
De 15 fokhoz közeli hőmérséklet volt az összes alkalmakkor!
Honesty utolsó vitele szenteste délutánja volt, napsütésben, 15 fokban, amikor varratszedés is volt és oltás, féreghajtás is. Mondjuk, Honestynél nem féltem volna nagyon 5 fokban sem, de Haramiánál azért fontos volt a csepp termete és rövidszőrűsége miatt, hogy hány fok van. Azért sok-sok novembert éltem már meg úgy, hogy hó volt és hideg.
Lényeg, hogy a fagypont körüli hőmérséklet ellenére különben nem volt hideg most sem, de valahogy a sok cuccal nem ihletett meg semmi annyira, hogy fotózzak. Igaz, elmúlt a fák deres ezüstössége, s itt a lakótelepen nem annyira megkapó a sok letaposott hó.
Ahogy átértem a kertvárosi részbe, ott már azért jóval látványosabb hólepte részek is voltak.


 


Úgyhogy a Gyepűsor Kisbotoshoz közeledő részén már csak fotóztam ezt-azt, mint a Kisbotoson is. Ez utóbbit szeretem, mert egy csepp utca, és szinte nincs forgalom.
Anyámnál első utam a kertbe vezetett, mondván, hogy szűz havat óhajtok fotózni, fákat, leveleket, ágakat, esetleg havas virágokat! Voltak is... Nem győztem betelni a behavazott krizantémok látványával.






 

 





 






Még rajzoltam is kétszer -- ilyen kerek fémlapok hevernek itt-ott, talán hordótető?, vagy valami hasonló --, melyen érintetlen hó volt. Nyilván jött az ötlet: egyikre szmájli került, másikra cicafej...


 


Anyámnak mutattam is a gépben, mikor bementem. Azt kérdi, mivel rajzoltad? Mondom, hát az ujjammal.:)
Azért is mentem egyből a kertbe, mert a hideg és hó ellenére napsütés volt, ilyenkor a legjobb fotózni. És hát tudvalevő, milyen hamar besötétedik...







Kipakoltam a hozott cuccokat, és pl. némi kis Mikulást is hoztam, amikre Szilvi is, én is gondoltunk külön-külön is.
Ezután következett az evészet, ami most különösen jólesett: sült csirke krumplipürével és céklával. Utóbbi is anyám készítésű.


Jót beszélgettünk, majd miután a postás is elment, anyám szétszortírozta a kis pénzét. Megkapta a nyugdíjasoknak kirótt 10 ezer Ft utalványt is -- majd szerintem öcsém beváltja neki.
Miután Szilviék múltkor megkapták karácsonyra a lámpára való 8000-t, én meg Dani most kaptunk 3-3 ezret karácsonyra. Összeszedtem a csekkeket is, kiszámoltuk a rávalót. Támogatás.
Egyébként erre ilyenkor nagyon kell vigyázni, mert ez tulajdonképpen a hóvégi szokott nyugdíj. S attól, hogy hó közepén odaadják, ez csak az ünnep miatt van, de ugyanúgy ki kell belőle jönni január végéig természetesen.
Ettől függetlenül tényleg nem tudom, mi lett volna, ha nem így van, mert azért sokszor ki van számolva forintra minden, és hát az ajándékozások, mégis... bármennyire is leredukálunk már mindent.
Közben frissen megsült az almás rétes, nem lehetett neki ellenállni, pedig én nem vagyok réteses... frissen, melegen megettem két szeletet.


Aztán egy rúddal iderakott anyám, hogy vigyem haza, itthon már nem ettem belőle, de úgy vettem észre, Szilviék rendesen termelik befele.
Természetesen már jól besötétedve, ám a hó miatt mégsem sötétben lassan elbandukoltam hazafelé.
Otthon most nem felejtettem el visszahívni anyámat, hogy megvagyok, hazaértem épségben.

1 megjegyzés:

  1. Szép képeket sikerült fotóznod! Legalább idén lesz néhány havas is. :)

    VálaszTörlés