Kivert kutyaságok

Le kell még írnom, hogy még ugyan nem ért véget az év, hátravolt még 6 nap, ráadásul sablon ugyan, de úgymond, karácsony a szeretet ünnepe, a lista neve meg... "barátok".
Egyesek szerint ez nyilván se nem oszt, se nem szoroz, hisz' karácsonyi ajándékként annak első napján 8-ónkat hivatalosan is kiraktak a verslistából mint megszűnt bevételi forrásokat.
Nem bírták volna ki még a karácsonyt? Ez volt a bónusz ajándék?
Képzeljétek el, még két pályázatom is bent ragadt... két külön havi. Ugyan már, ez vajon kit érdekelt? Úgyse nyernék rajta, ez nem újdonság!
El kell mondjam, eddig sem volt titok -- ez a csoport most picikét agonizál, holott 15 éve (?) működik, és többször lettem ide híva az évek folyamán, de még mikor dolgoztam, SEM engedhettem meg magamnak az évi tagdíjat -- sajnálom, egyedül nem könnyű nevelni két gyereket tartásdíj nélkül, a létfontosságú dolgaikért is külön dolgoztam, és mindemellett hetekig tudnék mesélni kínlódásokat; s aki ezt nem érti meg, roppantul sajnálom! Mikor tavaly a 10 macskás írás nyomán bekövetkező felkérésre is nemet mondtam, utána kész tények elé lettem állítva, hogy "valaki" befizette helyettem a 2016. évi tagdíjat. Később tudtam meg, ki az. Nem csak nekem, többőnknek fizette az éves tagdíját egy svéd házaspár, kik adminok itt, és szerintem nyilván nem a honi aktív korúak 22800 Ft-os támogatásából élnek ott kint. (De mellesleg is több nevet olvastam a listán, aki ugyan nem az ő támogatásukkal, de mindenesetre ingyen élvezhették a tagságot. Kérdésre válaszolni nem vagyok jogosult és felvilágosult, hogy ki és miért, mivel érdemel ki bizonyos dolgokat anélkül, hogy bármiért is fejmosást kapna -- talán az itt töltött évek száma vagy más miatt, nem tudom, de sokkal többet megengedhet magának és nem kell rettegnie sem a lelki pofonoktól.)
A vezető közölte, kiknek kell okvetlenül ezt a jótéteményt megköszönnöm. Meg is tettem, szerintem különbül és alázatosabban senki nem köszönte ezt meg. De tudniuk kellett volna azért, hogy ettől nekem nem lett több a havi jövedelmem, és jövőre ugyanúgy nem fogok tudni tagdíjat fizetni, mint eddig! Ehhez még érettségi sem kell. Most, hogy ez bekövetkezett -- mármint az újabb tagdíj napi szinten való célzatos emlegetése, és én tisztába tettem a dolgot illedelmesen, hogy én jövőre nem... -- emiatt továbbá át kell rajtam nézni, utálni kell és törölni az ismerősök közül? Mert a kedves ez évi segítőm (aki többőnket támogatott, újra csak jelzem!) az első alázatos mondatra letiltott az ismerősei közül. Valóban nem részleteztem eléggé, de azért sejthető volt, hogy mennyit kell kaparnom még ahhoz, hogy egyáltalán mondjuk, ne legyek hajléktalan... szóval ilyet konkrétan nem mondtam, lehet, kár. Akkor lett volna kár mindenesetre igazán, ha mindenáron tag szerettem volna maradni. Ám én nem szeretek szegénységgel kérkedni még ott sem, ahol arra számítanék, hátha elérek vele valamit. Az nem én lennék. De: mit tudják mások, hogy milyen 1-2 hétig fillér nélkül élni úgy, hogy tartalék már régesrég nincs sehol és lényegében sosem volt? Mit tudják, hogy valahova azért nem jutok el, mert nincs buszjegyekre valóm? Mit tudják, hogy úgy vettem plusz példányokat vagy pólókat, úgy neveztem antológiába, hogy azt kértem valamilyen ünnepemre "ajándékba", hogy így én is ajándékozhassak?
Á, én olyan hülye vagyok, hogy nem a 2001-es (NEM elírás!) teszkós téli bakancsomat akarom lecserélni, jó j'a' még! Nem, én e-könyvekre, megjelenésekre, pályázatokra költögetek... vagy a macskákra, mert felelősséggel tartozom azok felé, akik nekem kiszolgáltatottak. Szóval lényeg: a többek által istenített támogató hálátlannak titulált, becsapva érezte magát és letiltott az ismerősei köréből. Azonnal, még ősszel!
Ráadásul még az indexről, régről ismert költőtárs is csak jókat mondott erről a házaspárról, jelenleg is csak az ő kedvükért maradt tag, de az adminságról mind ő, mind a házaspár női fele is lemondott a következő évre.
Ugyanakkor érdekes módon már előzőleg is inkább azokkal kerültem közelebbi kapcsolatba, akiket kivágtak. Szerintem ha akarták volna, már tavaly tudhatták, hogy egy évi díj nem több, mint pontosan egy évi díj, velünk nem lehet hosszabb távra tervezni, ráadásul magam részéről én nem jelentkeztem! Talán ha közlik a támogatóval, nem támogat; és megúszom, kikerülöm ezt a buktát. Azért vannak a kiváltak között olyan jelentősebb tagok, akik szerintem ebben az évben már egyáltalán nem szerepeltek szinte semmiben, nyilván régebb óta tartogatják a hócipőjüket...
Máshogy nem tudtam a támogatást jobban meghálálni -- és ezt egyáltalán nem is titkoltam! --, minthogy baromira aktív voltam egész év alatt, folyton a listán lógtam, mindenen részt vettem, amin tudtam -- néha elég nagy csalódottsággal és értetlenséggel néztem a folyó dolgokat. Igen sokszor úgy éreztem, hogy tök felesleges írnom ide. Még pénzes dolgokon is részt vettem, mint pl. az apróbb pályázatok is... vagy gyártási árú "listás" pólót vettem, vagy plusz példányokat azokból a kiadványokból, amelyekben szerepelek, és pl. a nem túl olcsó antológiából is kivettem a részem. Azt hittem, ez respektálva lesz. Nem jövő évi tagdíjként, csak az ideiként, hálaként. NEM kell kifizetni senkinek soha, semelyik évi tagdíjamat. De hogy a csóróság miatt letiltson az ismerősei közül? Ez -- most komolyan! -- barátság??? Ami itt a titulus??
Nagyon jóhiszemű, mondhatnám, naiv vagyok, de mindig hittem az igazságban, a jóságban, a megértésben, a jóhiszeműségben, és hát mondom, már a nevük is... szóval, eleinte tényleg úgy gondoltam, barátok közt vagyok. Oké, van egy nyers stílus, egyelőre azt hittem, ennyi. Majd megszokom. Aztán rájöttem, hogy amúgy meg mindenki kussban van. Senki nem mer semmiért szólni.
Elég hamar kiderült, hogy Manóka megint pofára esett. Elvégre így szokott. A munkahelyről is kivágták, ahol a legpontosabb, otthon is dolgozóként, nem túl sok pénzért, de V. után a második legjobban kihasználható, jól dolgozó és megbízható volt. Akkor pont innen ne, ahova menni sem akart?
Egy másfél évtizedes csoportba beesni pénz nélkül kizárt, hogy barát lehessek. Talán csak azokkal, akikkel a csoport nélkül is barát voltam...
Igazságosság? Rajtam kívül szerintem mindenki többet tudna erről mesélni, nem is áztatok senkit.
Rengeteg mindent megtudtam, többek által! De nem vagyok pletykafészek. Egy dolog elmondani a saját tapasztalataimat, a mások rám bízott véleményét nem teregetem ki.
Már teljesen mindegy. Már 57 fővel is elfogyott nyárra a pénz, folyik a toborzás is. Melynek szövege alapján írni kedvelő fiatalokat keresnek, akik a tagdíjat is fizetni tudják, és esetleg még aktívak is. Újak eddig, úgy tudom, nem jelentkeztek garmadával -- a fiatalság, tagdíjfizetés a lényeg és nem a tehetség, ez többőnk véleménye és megtapasztalása --, a mostani 40-egy-két fővel nem tudom, mi lesz a sorsuk. Kívánom, hogy alakuljon jól, de szerintem ezt az egészet valahogy nem így kéne csinálni. Elriasztják a keménységgel az embereket. Nem lehet igazi véleményt alkotni, elmondani a szerintünk rosszat, netán a más véleményt, mert azonnal törlik. Van egy csomó e-mailcím, és mindent máshova kell beküldeni. A belső pályázatokra írni rövidebb idő volt, mint az, hogy százszor ellenőrizzem, jó helyre küldöm-e be -- mert különben szinte fejed vétetik. Valahogy diktatórium van, és hierarchialáncolat.
Ha jelentkezel, az a baj, ha nem, az is baj. Ha lájkolsz, az, ha nem, akkor az.
Hogy én nem tudtam találkozókra és üdülésekre befizetni és járni, már eleve kizártam magam minden pluszból, de mikor ezt gúnyosan szóvá tették és én annyit válaszoltam, hogy a befizetendő wellness-hétvége ára több, mint az én havi juttatásom, akkor persze válasz nélkül ki lett törölve. Szóval gyűjtögettem a fekete pontokat szépen... Ami érdekes, hogy olyan is akad a kilépők között, aki eljárt ezekre, és olyan tapasztalatokat szerzett, hogy egyszerűen nem óhajtott tovább tag lenni. Az más kérdés, hogy neki is van vagy 28 ezer rokkantnyugdíja...
Ha más oldalon megvédem a "főnököt", mi sem természetesebb. Nem vártam köszönetet. De karácsonykor vágni ki 8 embert? Még meg akartam írni, hogy akkor a két pályázatomat vegyék semmisnek (az elbírálásig ui. sehol nem publikálhatóak az anyagok) --, azt hiszitek, lehetett? A levelezésről azonnal visszajött Mail Daemon formában a levelem. Szóval azonnali hatállyal mind a zárt körű oldalról, mind a levelezési listáról le lettünk tiltva, esetleges vélemény, megjegyzés lehetősége nélkül. Köszi, barátok, köszi, lista!
Ha e-könyvem jelenik meg, le se sz@rják, hiába van ISBN-je, kolofonja, impresszuma, köteles példánya, 270 vers benne helyesen írva ráadásul; nem számít semmit. Mert nem tudsz belőle adni a listának ajándékba -- jutalmazásokra. Az, hogy milyen versek vannak benne, le van tojva. És az sem számít, hogy milyen szerkesztéssel, milyen helyesírással. Fő, hogy kis 80 oldalas, telehibás könyveket lehessen a belső pályázatok nyerteseinek osztogatni.
Ellenben a minden fentebbi felsorolt kritériumok nélküli, szinte fénymásolatnak tűnő könyv, mert papírból van, az -- könyv. Pedig jelzett adatok nélkül még a Molyra sem lehetne felvezetni. Az is mindegy, hogy ugyanannak az embernek az idén két bemutatott könyvének már a címeik is ordítanak a helytelen írástól. Irritálnak, mert már azok is hibásak. Nem képesek felismerni az összetett szavakat, és mindkét könyv címe rossz. Még látni is az. És az is szörnyű, hogy a többiek, bár légyen puszipajtás, de mondjuk, jobb helyesíró, azok sem szólnak neki... Mindegy, hogy nincs kolofon, semmi. Az -- könyv. Pont jár érte. A pontokért meg díszoklevél. Kedves egészségükre. Nekem csak nincs pénzem, de ha lenne, ilyen vastagságban igen sok papírkönyvet kiadtam volna már kolofonnal, ISBN-nel, helyesírva, jól szerkesztetten, a verstördelés alapvető szabályait betartva, korrektúrázottan, átfedések nélkül.
És persze voltak kitüntetések olyanoknak is (csupán ez évről beszélek), akiket sose láttam az egy év alatt a neten sem, sőt, nevüket sem hallottam, s azt sem, hogy tagok lennének. Valamit nyilván csináltak előzőleg.
Igen, persze, tudom, lista "előttem is" volt -- tény és való! Akkor is, ez évben minden egyes heti belső pályázatnál ugyanaz az 5-8, max. hú, egyszer akár 12 név szerepelt az 57-ből, és azok nagy részei főleg nem nyertes nevek voltak.
Olyat is kivágtak, akinek egy év alatt 3 papírkönyve jelent meg, és bizton állíthatom, hogy egyik legjobb költő. Valamiért nem számított. Igaz, ez év alatt nem szerepelt, de ez talán már következmény volt, mert ő már régebbi tag volt.
Ha belső pályázatnál nyerünk, fél-fél pontot jelent tagminősítésként. Én már azon is csodálkoztam, hogy 5-ször nyertem olyanon, melyen írással lehetett pályázni. Ugyanis, ami nagyon meglepett, többször olyan nyert, aki épp kiírta a pályázatot. Az én etikám szerint eleve nem szabadna pl. saját pályázatunkra jelentkezni, legfeljebb versenyen kívül. Milyen dolog már az? Szerintünk visszás. Na persze ezt csak magánban lehet letárgyalni, a listán nem. S akkor a többiek majd, akiket várnak, esetlegesen kezdő, csetlő-botló fiatalok és nem annyira profik, mire számíthatnak? Ha pénzük van, sok jóra valószínűleg.
Nekem mindenesetre az volt az érzésem sok belső pályázatnál, hogy el sem olvasták az írásomat.
Mikor még elszámolták a nyert írásokat, nekem akkor 4 volt, de abból is lespóroltak kettőt, és csak 2 lett elszámolva... Nem mintha labdába rúghattam volna bárki mögött, akik sorozatban adják ki a papírkönyveket -- az e-könyvért, ugye, negyedpont sem jár, a heti szereplésekért, pályázásokért szintén semmi...
Év végén volt két füzetke, nyertes pályázati írásokból. Az elsőbe nekem egyet sem raktak be. Volt, akinek 6-8 és nem is okvetlen nyertes. Nem is egy szerzőé, de leginkább olyanoké, akikről tudni lehetett általában, hogy befizetik a jövő évi tagdíjat is... Általában ugyanazoknak... (Jelzem, ez sok embernek feltűnt, ez a "mindig ugyanazok nyernek" dolog...) Nekem addigra 4 nyertes cuccom volt véletlenül; és itt kell megjegyeznem: ha már nyerni tudott az a 4 írás, az azért történt, mert egyrészt talán elolvasták. Másrészt viszont nekem mindig többször olyan jót kellett írni, mint az etalonoknak -- de nem került bele egy sem. Azt sem közölték hivatalosan, hogy lesz egy második füzet. Lett. Gondoltam, abba lesz a 4 nyertesem. Kis naivka... Abba másoknak, ugyanazoknak, meg nem is okvetlen nyerteseknek, megint csak bekerült egy csomó írásuk, az én 4-emből meg mintegy 2! Nyilván szó nélkül vertem a fenekem a földhöz az örömtől egyébként. A másik kettő ment a vakok javára mind megjelenés, mind pontértékelés szempontjából.
Emlékszem a "régi lakat százszorszéppel" fotóra, ahhoz kellett írni. Az én versem, hogy hogy nem, nyertes lett! Amúgy tényleg jó vers, nem azért... A füzetkében benne volt a kép, és alatta másnak a verse!... de nem az én nyertes versem!... Hurrá, barátság! De itt aztán nem lehetett szólni még kevésbé durva dolgok miatt sem.
Emlékszem, még az elején, még sokkal idiótább koromban, amikor még a macskás 3. helyezés oklevelének dicsfényében fürödtem; írásban, a listán többek között én is felháborodtam azon, hogy volt olyan verseny, ahol valakik a saját műveikre szavaztak. Hát hogyan képzelhető ez el műveltnek, kulturáltnak gondolt emberfők között? És ekkor e szabályokat csak elmondták név nélkül, hogy dádá, ilyet nem szabad.
Viszont engem, aki ezen pár mondatban megrökönyödtem, úgy lecsesztek, mint pengős malacot. Már rég nem vitáztam és írtam többet, de még mindig csak kaptam és kaptam az alázást. A. úgy gondolta, hogy biztos együtt őriztünk libát! Hogy aki megkérdőjelezi a lista hitelességét, az egyáltalán minek tag? Ez nekem olyan elképesztő, szinte amnéziás állítás volt, hogy nem hittem a szememnek. Porig aláztak. Miért vagyok tag? Én akartam az lenni? Nem ő állított kész tények elé? Hát EZÉRT voltam tag, én nagyon is jól tudtam, meddig nyújtózkodhatom úgy kb. magzatpózban. És azt hittem, az nagyobb hiba, ha valaki saját műre szavaz, ha valaki pályázatán többszörösen előfordulva is saját műve nyer, mint az, ha valaki ezt illedelmesen hitetlenkedve szóvá teszi. Az engem földbe taposónak legszívesebben mondtam volna kedvenc Szabócsom szavajárását: "Inkább lőjél le!"
Ha legalább magánban írta volna meg az, aki ezt jónak gondolta, akkor még csak-csak hagyján. De mind az 57 tag olvashatta a listán! És megvédeni is csak magánban mert egy-két ember!
Amiket mások elmondtak, sokkal személyesebb tapasztalatok alapján, még rosszabbak, úgyhogy azokról diplomatikusan nem is írok. Tanulságos egy év volt, az biztos.
Tehát 2016. 12. 25. óta nem vagyok listatag, nyolcadmagammal együtt. Besorolhatjuk a karácsonyi ajándékok közé. Áldás, békesség.