Újabb munkák

Vali megkérdezte még 29-én mélben, hogy az előzőek szerint és alapján hozhat-e nekem rövidebb, album jellegű hasábkorrektúrákat is olvasni. Mondtam, hogy természetes, csak legyünk résen a bejelentéssel, mert nem mindegy a szabályok alapján, hogyan, mennyi és miképpen.
Elsején írt, hogy ma este 6 körül hoz nekem egy 48 és egy 64 oldalas, A3-as hasáblvonatot, melyekből igen impozáns albumok lesznek, elég sok képpel.
Mondta, hogy a munkaügyes csaj szabin van, de ha visszajön, azonnal bejelent mintegy 1 napra.
Erre majd kapok eléggé maximalizált adható pénzt, és hát már úgyis önadózó leszek, tehát nyilván ez is ahhoz fog tartozni.
Már nem látta a választ, mert el kellett neki mennie fürdős kezelésekre, úgyhogy ide telefonált úgy majdnem fél 7-kor, hogy megkaptam-e az üzenetét, és hogy jöhet-e. Mondtam, megkaptam, válaszoltam is, igen, jöhet. Én nem sokat gatyóztam, hamar le is mentem, mondom, inkább én várjak, mint ő.
A negyedóra a relatíve már hűvösebb időben még egész jól is esett, míg vártam, és szerintem azért a fürdőből ideérni negyedóra alatt... le a kalappal. Én anno a várakozásokkal és 2 tömegközlekedéssel; illetve várakozásokkal, gyaloglással és 1 tömegközlekedéssel is minimum másfél óra alatt szoktam ezt az utat megtenni, és akkor ez a legkevesebb. Hatalmas különbség van autózás meg tömegközlekedés, gyaloglás közt, ez csak az tudja, aki főleg ez utóbbit csinálja, de volt része autózásos időszakban is. Emlékszem, mennyi minden belefért egy napba, mikor volt egy bő évtized autóval. Hihetetlen sok dolgot tudtunk intézni, ehhez a strapás időszakhoz képest minimális erőfeszítésekkel. Én ehhez hozzászoktam, nem is panaszkodtam, mindig tudtam, hogy ez van és kész. Csak most már nehéz mindent így... a sok cipelés, anyámhoz menés... és előre aggódom, mi lesz, ha anyámnál szükség lesz arra, hogy szállítgatnánk ide-oda...
Ezen meditálgatások közben Vali megérkezett, mondta, hogy jól el van fáradva, és hát ő is munkanap után ment fürdőkezelésre... tényleg mindig rohan, és neki is ott van a 90 éves anyja, akivel, mondjuk, szerencsére egy lakásban élnek; s bizony sokszor volt már nagy segítségükre az, hogy ő autós.
Megkaptam a munkákat, én rávágtam, hogy szerintem hétfő délutánra készen leszek, mondta, hogy az pompás lenne. Mert egyébként a rövidebb, a 48 oldalas a leg-SOS-ebb, már a másik sem sokkal kevésbé...
Naná. Tudtam, hogy a hétvége a munkáé.:) Nem is sípolok miatta.

Bencusnak ma volt az első iskolanapja. Kérdésemre azt mondta, hogy "jó volt", de azért annyira kitörő lelkesedés nem mutatkozott rajta. Elég fáradt volt. Szerencsére ezen a héten értük mehettek az azt óhajtó szülők ebéd után, így Szilvi ezt ki is használta.
Ezentúl még mindig a nyári házi feladatokat pótolja... miközben már újak is vannak feladva...
Pompás lesz, Szilvi szerint még vagy 1-2 hét, mire mindent be tud esetleg pótolni...