Fizikailag nehéz nap

Hát, a mai az olyan nap volt, amilyet már 20 éve sem soroltam volna a legkönnyebbek közé.
Már régóta tervezem, hogy likvidálást csinálok ruhák szempontjából, elsősorban az elsőszobai, kétszintes beépített szekrény akasztós részeiben.
Főleg kabátok miatt, melyek nagyon elfoglaltak minden akasztós helyet, miközben jöttek újabb "adománykabátok", ugye, de volt ott alig használt sok egyéb minden is...
A halogatásnak két akadálya volt: mióta Szilviék itt laknak, annyira be van legózva minden, hogy a létrát én képtelen vagyok előszedni ugyanabból a beépített szekrényből, mert ráment már gyerekkocsi, lábbal hajtós babamotor, autó meg ilyenek... Ha valamiért kell, annak nyomós indoknak kell lennie. A felső rész kiszelektálásához mindenképpen kell, tehát az ilyen. De akkor már baromi időszerű a függönyök, ablakok mosása is, ehhez is kell a létra.
A másik akadály pedig az volt, hogy mikor aktuális volt a hőmérséklet (se eső, se hideg, se hőség), akkor kezdődött a nyár. Namármost, olyankor nemigen veszik a máltainál akkora örömmel a kabátokat azért, mint ősz elején!
Így aztán kelés után döntöttem: ma lesz ez a nap.
Szóval Szilvivel közöltem, hogy mit tervezek, neki annyi dolga lenne, hogy ki- és majd berakja a létrát, valamint esetleg segít a csomagolásban. Az erkélytakarításnál is segített, de ezt előre akkor még nem tudtam...
Létra a szobámba: rendes és sötételő függönyök leszedése, bele a mosógépbe. Létrakivonszolás a konyhába, függönyleszedés. Mosógép beindítása.
Van egy órám az ablakok lemosására...
Ezt igen aktívan ki is használtam, megmostam a konyhai dupla ablakot kívül-belül; valamint a szobai erkélyes ajtó-ablakot szintén. Ez utóbbinál Szilvinek is volt dolga, mert egyrészt vissza kellett tartania a macskákat, másrészt amiért bekiabáltam (seprű, lapát; felmosóveder vízzel, mosószerrel, rúddal), azt ki kellett neki adogatnia macskavisszatartással egybekötve.
Az ablakokat, sajnos, szét nem mertem nyitni, így a fekete penészfoltok ott maradtak, még ha így is látszik, hogy frissen vannak mosva. Annyira meg vannak vetemedve, hogy félő, hogy ha egyszer szétcsavarozom, nem tudom többé visszaszerelni. Legalábbis majd' 10 éve egyszer úgy jártam, hogy nem tudtuk, csak Dani segítségével nagykeservesen visszanyomni és visszacsavarozni...
Mikor kint mostam az ablakokat az erkélyen, akkor persze beszóltam, hogy csináljon már Szilvi a felmosóapparátba padlómosós vizet, mert az erkély padlózatára nincs is szó. Látszik, hogy nem használjuk az erkélyt, mert kicsi és roppant rossz fekvésű (déli), gyakorlatilag nem jó semmire... a macskák kiszökési indíttatásai meg eleve kiábrándítják az embert amúgy is az erkélyhasználatból.
Most is azt vettem észre, hogy amúgy hiába mutat a kinti hőmérő a konyhánál 16 fokot, az erkélyen tutira volt 30. Majd megdöglöttem, olyan hőség volt, szakadt rólam a víz, mert teljes gázzal sütötte a nap. Mikor hőség van és résnyire nyitva az ablak, érezni szoktam az égő linóleum szagát! Régen egyszer megmértük: 56 fok volt kint. Ki a bokám akarna ezen az erkélyen tehénkedni vagy bármit is csinálni, még ha netán NAGY lenne is? Vagy legalább közepes?
Mikor az ablakok készen voltak, akkor kértem lapátot-seprűt, és először is összesepertem az alapzat szemetét. Volt ott csikkektől, levelektől, poloskától, intim betéttől kezdve vastagon sár (úgy nézett ki, mintha felettünk kiborult volna egy virágláda...), többszöri felmosás után már kezdett látszani a régi lefedő linóleum színe... Mindenesetre több lapát szemét kijött onnan (a poloskát persze kisepertem a nagyvilágba).
Ami nem kicsit rémített meg, az a farostlemez-deszkákból kifűrészelt L alakú sarokpolc volt, mely cserepes virágok alatti asztal szerepét töltötte be régen... még mielőtt lemostam volna az asztalt, majdnem beletenyereltem a felső bútorlap alatti darázsfészekbe. A lap és az oldaldeszka között csügg egy szabályos méhkas vagy mifene, és valószínűleg már megzavartam őket azzal, hogy ott nyüzsgök, ráadásul szerintem igen közel volt hozzájuk a lábam is, mikor sámlira állva mostam az ablakot előzőleg!, de marha nagy mázlim volt, mert nem csíptek meg! Ám mikor megláttam, úgy kaptam el az éppen az asztallapot megfogni akaró kezemet már majdnem hozzájuk érve, mintha villám csapott volna belém. Kint azon a darázskuckón kívül mozgolódtak a darazsak, néha egyik-másik el is repdesett mellettem. Na, innentől egy célom volt: felmosni, és minél hamarabb takarodni innen! Így is lett.
A felmosóvíz olyan szutyok volt, mintha fekete festék lett volna benne. Többször ki kellett mosni!
Ugyanis, ennyi dolog elteltével a mosógép programja még mindig tartott, tehát gondoltam, hogy hasznosan töltve ki az időt, felmosom a lakás egyéb linóleumos részeit!
Így is történt.
Mondom, úgyis nemsokára szerintem rovarirtás lészen, hát legalább akkor csak majd a pakolás lesz a teendő, nem kötelező lesz felmosni előtte. Tényleg a fenekemen is csurgott a víz, mire ezt is befejeztem...
Ezek után sikeresen lejárt a gép. Közben kiégett a fürdőszobai lámpa égője! Már vártam...
Mindegy, sötétben szedtem ki a cuccot, és hát a nagyszobánál vért izzadtam. A centrifugált, ám víztől meglehetősen súlyos függönyök (főleg a sötételő) iszonyat nehéz, ezekkel felmászni a létra legfelső fokára, és a nagyon béna törött vállamból felfelé tartott, hót erőtlen karral-kézzel, miközben a másikkal tartom az anyag nehezét... hát, ezt már nagyon nehezen bírtam. Itt ráadásul ugye, két nagy függönyt is felrakni... Rettentő volt.
Utána létraátvonszolás a konyhába, ami ebben a zsúfolt lakásban lehetetlen anélkül, hogy lépten-nyomon neki ne konganék vele valaminek... szóval a konyhában is elég hozzáférhetetlen a dolog még létráról is, tekintettel arra, hogy az ablak előtt van a konyhai ülőkepad... Nagy keservesen ezen is túllettem.
No, ezek után kerestem egy megfelelő, véletlenül sikeresen működő égőt és kicseréltem a kiégettet a fürdőszobában.
Aztán, gondolván egyet, ha már kint van a létra: előszoba, szekrény felső része. Majdnem mindent kirámoltam, az előszobában (közlekedőnek inkább mondanám) derékmagasságban tornyosult a rengeteg cucc. Réges-régi kabátok, dzsekik, tényleg volt ott minden. Az alsó részből is likvidáltam már egyúttal, illetve raktam be a külső fogasról is cuccokat a helyükre. A mellette lévő rész felső részéből pedig legórtam a sportszatyrokat... Mikor nagyjából készen voltam, Szilvit megbíztam, hogy varázsolja vissza a létrát a helyére, ami nagynehezen összejött.
Közben a nagyszobai akasztós szekrényrészből is szedegettem ki némi cuccot, de nem eleget.
A sportszatyrokat telerakva a portalanított, behajtogatott kabátok egy részével, kiderült, hogy csak bő felét tudtam elpakolni! Úgyhogy szükség volt még három óriási műanyag szatyorra is, amelyekbe szintén elfért néhány kabát, illetve egyéb ruhaféle.
Utána Szilvi segítségével keservesen összehúztuk a cipzárakat a táskákon. Most úgy van itt behalmozva egymás tetején, hogy ha eddig nem úgy néztünk volna ki, mint egy zsibis lerakat, akkor mostantól egyenesen förtelem, ahogy kinézünk -- ám annál mindenképp szebben, mint a táskákba való bepakolás előtt.
Rend lett legalábbis erkélyen, előszobában, tiszták az ablakok, a linóleumok, az erkély.
Az még kérdéses, hogy hogy fogom elszállítani a máltaihoz mindezt. Valószínűleg Danitól fogok segítséget kérni, mert a legnagyobb sporttáska olyan nehéz, hogy nemcsak én, de Szilvi is alig bírja megmozdítani. És akkor van még egy kisebb sporttáska, meg a három nagy szatyor.
Úgy gondolom, ha Dani a két táskával elbánik, én valahogy elviszem a három szatyrot.
A zsákolás az annyiból lett volna célszerűbb, hogy akkor az ember csak beadja a zsákokat, és viszonlátás. De egyrészt nem volt olyan erős, költözős zsákom, és nem is akartam venni.
A hordozókat viszont nyilván vissza szeretném kapni. Ergo: eddig legalábbis úgy volt, hogy engedték, hogy ez esetben mi vigyük a hátsó helyiségbe a cuccost és mi pakoljuk ki. Szerettem nem kiborítani a rakás holmit, hanem kiemelni a hordozókból, és stócokba letenni. Tudom, hogy a majdan válogatók úgyis össze fogják őket ganézni, már bocsánat, térdig járnak majd az ömlesztett ruhákban... De mindegy, amit én csinálok, azt szeretem rendesen csinálni.
Úgyhogy ezek után még hajat kellett volna mosnom, de már nem voltam rá képes. Így is fél 4 volt, mikor eszembe jutott egyáltalán, hogy még ma nem is ettem...
Szóval nehéz nap volt, de eredményes!