Szülinapi ünneplés

Mintegy szülinapi ajándékként jött az értesítő a banktól, hogy megkaptam a lexikon utáni két album korrektúrája után járó összeget. Ez nem érintett rosszul, csak akkor még nem tudtam, hogy ez most hát hány nap és hány munkáért járó összeg. Mind a három, vagy egyáltalán hogyan és mikorra lettem bejelentve.
Ezért hát majd éjszaka írtam a munkaügyis lánynak mélt, hogy hogy is van.
Tőle tudom (holnaptól), hogy a szeptemberi bejelentések nem egymás után következnek, ahogy én gondoltam volna, hogy majd minden egyben lesz, hanem az a 3. meló, amit még majd ma du. visz el Vali, arra 15-16-ára lettem bejelentve. Ez pedig az első két munka ára, amely bejelentése akkor valószínűleg szeptember elején valahol megvolt. Nagy mindegy, majd a végén csak-csak leadminisztráljuk a dolgot.

Sok dolog várt még rám ma, ezért egyből készülődtem, és mivel Szilvi is hazajött az iskolába vitelről, segítségképpen önként eljött velem a Tecsóba, ennek következtében én is gyalogoltam, a buszbérletem ellenére. Rohasztó meleg volt egyébként majdnem szeptember közepe tájéka ellenére.
De jó volt mellesleg, hogy jött Szilvi is, mert sokat cipeltünk így, hogy a tortát is most szereztem be.
Volt 10 szeletes oroszkrém több is, és kettő olyan, amelyen optimális felirat is volt, tehát azt már az elején beraktam a kosárba, nehogy elfogyjon későbbiekre, ha visszatérnénk a végén. Reméltük, hogy nem buggyan meg addig, hiszen végül is itt hűvös van.
Azt találtam ki, hogy ne kelljen a szokásos szendviccsel, illetve valami főtt kajával kínlódnom, hogy a rengetegféle "komplett" sósféle pékkészítmények közül választok, és meg lesz oldva a szűk család éhségi gondja.
Így döntöttünk a pizza mellett -- szalámis kispizzákat lehet például kapni, így vettem is négyet úgy, hogy én nem vagyok pizzás, tehát a hármat megeszik ők, a negyediket vagy Dani eszi még mint főéhes, vagy elviszi, hiszen ma még megy éjszakára melózni. Ezen túlmenőleg vettem négy melegszendvicsszerű egész zsemlét, amire sonka és sajt volt rásütve, ebből mindenki számára egy-egyet.

Még mindig vacilláltam, mit vegyek Danitól való szülinapi ajándékaként. Tarisznyát még látni sem láttam.
Cipő: még egy titokzoknit is vittem cipőpróbáláshoz esetleg...
Aztán mégis a farmer mellett döntöttem, annak ellenére nem volt túl nagy választék. Most a teljesen harisnyagatyaszerűen szűkeket és a férfiszabásúakat totál kizártam (előbbiekből volt az állványokon bőven); de most egy normál vastagságú, szűk, de lefelé enyhén bővülő normális, és NEM csípőfarmert akartam, mert azokat mindig is utáltam és abszolút kényelmetlen, normálatlan cuccnak tartottam, holott az én ifjonc koromban is volt már egyszer divat a csípőgatya...
Gyakorlatilag elég gyér volt az árukészlet, méretek hiányoztak, és csak kétféle formátum volt... Mindegy, lényeg, hogy kettőt bevittem a próbafülkébe, de egyet felpróbálva akkora volt, hogy még Bence befért volna elém. A másik kettő (mert Szilvi behozott még egyet) egyel kisebb méret volt, csak színben, márkában és árban különböztek egymástól. Egy méret? Az egyik szintén nagy volt, és a másik (természetesen már mér ne a drágább) lett jó.
Végül is 6490 volt, nekem még életemben nem volt ilyen drága farmerem... de nekem csak 1500-ba fájt.
Ezután még nézelődtünk leginkább, vettünk kölyökpezsgőt -- rendeset nem akartunk, mert Dani megy éjszakára dolgozni --, de a későbbiek folyamán kiderült, hogy egy kölyökpezsgő négy embernek rohadtul kevés, még egy-egy tele pohárral sem jutott fejenként... Kettőt minimum kellett volna venni, mert utána már csak ásványvizet ihattunk (netán ice teát). Legalább ezt is tudjuk...
Még a belső részen kaját vettük menüs áron ebéd gyanánt, ezt, ha lehet, nem hagyjuk ki, ha itt vagyunk; valamint a kismacskának 2 csomag akciós selyemsonkát.
A Tecsóban voltunk még, úgy a farmerpróbák után, mikor anyukám felhívott és felköszöntött. Beszéltünk pár szót, majd mondta, hogy "békén hagy", majd még beszélünk.:)
Ezek után a legnagyobb hőségben hazagyalogoltunk Szilvivel és elpakolásztunk.
Hazafelé: fal és járda közti élet...

Jó, hogy egyből meg lehetett kajálni a hozott menüből, és nem kellett főzőcskézni meg több órát készülődni.

Ezek után és reggel is nyilván ránéztem a netre és lereagáltam az addig érkezett, számomra örömteli köszöntőket. Érdekes, akárhányszáz ilyet is simán meg tudok köszönni, írásjelekkel, szmájlival, és nem ugyanazt bemásolva mindenhova... Nekem nem teher. Bármennyi dolgom van.
Jöttek privátok is rendesen, a FB-oldalamra 200-on bőven felül, és képeslapok is.

Aztán Valit vártam a munkáért.
Kétszer telefonált, én előre utcára öltözve vártam, ne kelljen rám várnia.
De inkább én szoktam lent várakozni, nem probléma.
A legnagyobb csúcsidőben jött is, olyan negyed 6 körül, és oda is szaladtam, hogy ne kelljen már kiszállnia, váltottunk pár szót és kezébe nyomtam a cuccot. Mondta, hogy nincs papír, majd később. De tudtam, hogy ilyeneket majd Zsuzsitól fogok megkérdezni.

Szóval ezeken is túlestem, ezek után őszintén örültem neki, hogy Szilvi segített a konyhát előkészíteni.
Danival megbeszéltük, hogy ha ez a munkaügy lemegy, akkor én szólok neki, és jöhet.
Megtörtént, és mondta, hogy 6-ra, azaz félóra múlva jön, mert addig gyorsan meg kell neki még sütnie valami csirkemellet, amit nem halogathat tovább, mert megromlik vagy mi...
Szerencsére jött is 6 körül, úgyhogy nem sokat lacafacáztunk, Szilvi már mikrózta is a pizzákat, amit el is kezdtek falni, én pedig egy zsemle-melegszendvicset. Utána szétosztottuk a kölyökpezsgőt, minekutána megállapítottuk, hogy hát ez rohadt kevés volt.:)

Utána köszöntés következett jobbról-balról, majd előszedtük a tortát és ráraktuk a kellékeket.
Fotózásdömping.

Utána, lássanak csodát, milyen szokatlan: jómagam ültem a torta előtt és játszottam itt a fotósztár szerepét. Hallatlan.

Aztán persze családi fotók is készültek; mégpedig nagy meglepetésre Bencus is olyan jól belejött, hogy előbb az anyja gépével, majd az enyémmel is csinált rólunk is képeket, melyek semmivel nem lettek rosszabbak, mint a mieink, csak Bencus kattogtatott, ha kell, ha nem. Mi azért pár fotó után ugyanarról a szituról le szoktunk állni.:) Így aztán néha nagyon muris képek születtek, beszéd és mozdulatok, mozzanatok közben.
Ráadásul Dani is fotózott a mobillal. Ritkán éreztem magam ilyen kereszttűzben... jesszom Pepi.:)))

         
És akkor jött életem első tűzijátéka. Hihetetlen. Azaz hallatlan.
Tök jó volt ilyen közelről bambulni a pattogó csillagokba...:))

Tortavágás és evészet volt a következő momentum.
Mikor befejeztük (én közben végig igyekeztem mosogatni, úgyhogy a végére alig maradt valami, sosem szerettem az egész napi konyhai dolgot púposra pakolva a mosogatót, úgy tartogatni a "buli" végére).

Mivel Dani még ment dolgozni, hamarosan mennie kellett.
Odapakoltam neki a plusz pizzáját és egy zsemle-melegszendvicset, valamint közös kitalációnk eredményeként úgy döntöttünk, hogy most még munka előtt, mivel Dani biciklivel jár és gyakorlatilag csak egy kis kitérő, el tudja vinni Mamunak a neki szánt két szeletnyi tortát. Ez így is történt, úgyhogy Mamu még ma örülhetett némi édességnek.:)
Ezután még annyit tettem, hogy kipakoltam az összes ajándékot az ágyra és lefotóztam.