Honesty oltása

Hát, szó mi szó, én is ellógtam a napot, úgy jártam, mint Bence a nyári házi feladatokkal. Pedig már ma illett volna elkezdenem a munkát.
De. Mivel azóta, hogy az előző pénzt megkaptam, azóta folyamatosan tervezem Honesty oltatását, ezért azt gondoltam magamat ismerve, hogy nagyon sokat jelentene ez lelki nyugalmam szempontjából, ha már úgy mehetnénk ennek a hétvégének, hogy ezen túlestünk.
Múlt héten már szerettem volna, de mikor a rendelő oldalára mentem, két meglepetés is ért: egyrészt nem 14-19-ig van most már a rendelési idő, csak 16-19-ig. Hétvégén egyáltalán nem is volt és most sincs. Ez régen nem lett volna nekem jó, amikor mindig szombaton húzgáltam őket oltásra, mert máskor dolgoztam, nem fért bele.
Másik meglepetés az volt, hogy múlt héten zárva voltak. Úgyhogy az a hét eleve kiesett.
Tehát ebben a hétben gondolkodtam, de ugye, volt, hogy anyámhoz mentem, volt, hogy 30 fokon felül nem akartam a macskát kitenni, hiszen amúgy is tiszta csapzott még télen is a hordozóban, annyira sokkolja... meg volt MÜK, egyéb intéznivalók, aztán mikor már majdnem fixre terveztem, aznapra Vali jelentkezett be munkát hozni.
No, gondoltam, itt az idő. Essünk túl rajta a hétvége előtt.
A 25 fok ideális is volt a kánikulához képest, bár igaz, hogy szegény Honesty azóta stresszelt egyfolytában, mióta levettem a szekrény tetejéről a hordozót. Én balga, azért vettem le, hogy szokja a látványt, és hátha akkor nem lesz neki olyan szörnyű. meg hát ki is kellett tisztítani, hiszen másfél éve hála istennek, nem volt rá szükség.
No, innentől mindkét macska pánikolt egyébként. Még Haramia is, aki csak nagy ritkán szakítja meg napi 3-4 rövid alkalomra a mosógépen, kádban illetve a cipősszekrényben való alvását, ő is fent volt végig, azaz több óra hosszáig!
Szerettem volna igazából mondjuk, délelőtt túlesni rajta, de itt erre nincs lehetőség.
Megfordult a fejemben, hogy oltást mindegy, hol kap, ne menjünk-e el a Hatvan utcaiba, ahol mindennap reggeltől estig van rendelés, és akkor ezzel kezdünk a reggeli elkészülés után. Aztán elvetettem, hogy akkor buszra várni stb., hm...
Már fél 4-kor bejelentkeztem a netes jelentkezést kihasználva.
Tipikus válaszidő 1 óra volt, de mondjuk, én bő 2 óra múlva kaptam választ, mikor már épp hívni készültem őket. Szerintem ezért is lettem kinyomva...
Mindegy, azért elkészültem, előkészültem mindennel. Oltási könyv, pénz, papírtörlők, törülköző a hordozóba stb., sőt, útrakészre fel is öltöztem.
Mikor megtudtam, hogy mehetek fél 7-ig bármikor (mondjuk, addig már csak 1 óra volt hátra...), hát mentünk is. Honestynek azonnal taknya-nyála egybefolyt, ahogy beleengedtem fejjel a felállított hordozóba, és a liftben már elkezdte az öblös-hangos-mély nyávogást.
Érdekes, az utcán, ha gyalogolunk, ezt nem csinálja, de a lift és a jármű ilyen hatással van rá.
Hát, lényegében egy bő megállót kell mennünk, de ez azért nem kevés egy mozgolódó 7 kilás makkával. Azt hittem, megpusztulok, mire odaértünk. Ráadásul több helyen megálltam pihegni, meg kart cserélni.
Ott viszont szerencsénk is volt, mert épp nem volt senki, úgyhogy be is vitték az oltási könyvét, és pár perc múlva mehettünk is befelé.
Csodálkoztak rajta egyébként, hogy Hony baba tiszta csatak. Előbb megijedtem, csak nem bepisilt? De nem, nem tett ő még olyat. Csak a stressztől folyt a nyála végig, mindig is ilyen volt.
Ezt mondtam ott is, hogy sajnos, hát így reagál a hordozóra.
Mondtam, hogy semmi gond vele, egészséges szerintem, persze azért megvizsgálták, lemérték -- rendben találtatták.
A Purevaxot minden mellékzönge nélkül megkapta. Kértem féreghajtást és karomvágást is természetesen, ha már itt vagyunk! Az oltás után a fokozatosan nehezített dolgok sorrendjében tették a dolgokat a dokinő és az asszisztens: karomvágás következett. Mondanom sem kell: itt talán még én is le tudtam volna most vágni a karmait! Gyönyörűen le lettek vágva, és mostantól nyugodtan simogathatja az arcomat, mert amúgy ez a mániája, főleg tv-nézés közben. Ritka dolog, de olyankor már repül is mellém, és "imádat" következik. A hatalmas kezével való arcsimizés, meg nyalakodás is lenne, ha hagynám. Simizés, dögönyözés, dorombolás -- és azt a rajongva nézést el sem lehet mesélni.:)
Karomvágás után a legkellemetlenebb jött: két tabletta belövése a torkába - ez a Cestal Cat féreghajtó.
De túlestünk ezen is, csak hát ettől ha lehet, még jobban folyt a nyála utána, de ez már ezzel jár.
Ezek után fizettem 13350 Ft-ot, megkaptam az oltási könyvet és ambuláns lapot, s már jöhettünk is elfele.
Juj, kifejezhetetlen, milyen megkönnyebbülés volt!
Nem tudom, Haramiával mit csináljak, mert azért neki is csak kéne valami.
Működik a macska, de tisztában vagyok vele, hogy a szájbelseje a már több éve rossz fogakkal és szétterjedt fogkövesedéssel meglehetős ínygyulladással is jár, néha a szeme is gyulladt, és tutira fáj is neki néha... de hát ugye, már 2 éve is az volt, hogy az altatása nagyon kétesélyes. Tüneteket csökkenteni tudunk, én folyamatosan a megkönnyítésén vagyok, hogy könnyebben és olyanokat tudjon enni, amiket tutira meg tud és szeret is, lényegében Haramia tök külön koszton van. De nem tudom, mibe fájna most, ha őt is elviszem, lehet, a stressz még többet ártana, és mivel nem mondható ezek miatt egészségesnek, lehet, be sem oltanák, viszont a vizsgálatért megint csak elkérnek egy csomó pénzt. Annyira látszik rajta az öregség, szegénykémen. Gondoltam rá, hogy most szóban tanácsot kérek, de már nem tudtam, mert jött utánunk egy kutya. Ezen folyamatosan töröm a fejem, hogy mit csináljak vele.
Altatásban ki kéne húzatni néhány fogát és leszedetni a fogköveit, de már másfél éve is -- nekem is megmutatták -- már az ínyére is ráülepedett, ráburjánzott gyakorlatilag a fogkő! Bele sem merek gondolni. Mindenesetre, ha nem ébred fel az altatásból, az összes művelet árát amúgy is ki kellene fizetni, de néha az ember az én helyzetemben fenekét földhöz veri, ha kenyérre futja, vagy a csekkjeit segítségekkel be tudja fizetni és nem hajléktalan -- hiszen mindig, mindenkor első a macskakaja és az alom. Még szőroldó pasztára is kibekkelem nekik, inkább nem eszek amúgy, csak egyszer leginkább. Én majd csak utána jövök.
Mindenesetre nyilván zavarja és szar lehet neki... sűrűn dörgöli az állát, szegénykém úgy gondolja, hogy a belső fájdalmakat külső vakarással hátha ki lehet küszöbölni. Ezért az állát kenegetem aloe verás cuccal, körömvirágkrémmel, bár Haramia nem könnyű eset, bármit is akarok vele csinálni.

Lényeg, hogy hazafelé mintha a terhem is megkönnyebbedett volna, pedig Hony ugyanolyan nehéz volt. De túllettünk rajta.
Már messziről láttam, hogy Bencust épp viszik elfele a nagynéniék. Szilvi persze nem vett észre, pedig baromira örültem volna neki, mert a lépcsőkön való felvitel volt a legnehezebb. Úgy tudtam felvinni, hogy ti-tááááá.... szün. Ti-táááá.... szün. Az arthrosisos térdem nem bírt bennünket felhúzni, gyakorlatilag ugyanaz játszik, mint mikor 10 kilás almot hozok a húzós kocsiban, és csak fél kerékkel tudom húzni a lejtős részen. Na, a hordozónak ráadásul semmilyen kereke nincs:))), úgyhogy maradt a ti-tááááá.... szün. Ez még plusz a belső lépcsőn is, a liftig. Utólag bántam meg, hogy megérte volna körbemenni a házon, hogy a hátsó, "lankásabb" és EGY darab lépcsőn vigyem fel! Ezerszer könnyebb lett volna, átkoztam is magam, hogy nem jutott eszembe.
Így a liftnél ráadásul már ott állt egy ember, a szembeszomszédom, aki nem győzött ámuldozni azon, AHOGY felcibáltam magunkat a hordozóval. Aszongya, el sem tudta képzelni, hogy ki szerencsétlenkedik itt, tán valami hűtőt cibálnak felfele vagy mi? Hát mondom, majdnem...

Na, otthon aztán csak kinyitottam a hordozóajtót, bezzeg azonnal kijött, nem úgy, mint a dokinál. Ugyanez van bemenésnél is: indulás előtt olyan nem képzelhető el, hogy magától bemenne! DE! Mikor végzünk a műveletekkel az orvosnál és elé teszem a nyitott ajtajú hordozót, úgy kotor befele, mint annak a rendje. Szóval szereti ő a hordozót:)))) végül is, ha szegénykém érdekei úgy kívánják.
Haramia persze fújt rá szokás szerint, mint állat.
Honesty nem fújt vissza, de ezen nincs mit meglepődni. Honesty egyáltalán nem szokott fújni, szerintem nem is tud! Soha életében nem fújt még semmiért, senkire.
Viszont: ilyen étvágyat, mint amit Honesty produkált, hát ezt meg kell említenem okvetlen... Ilyet még tőle sem láttam, pedig soha, semmilyen helyzetben nem volt egy kákabélű macska.
Kiraktam neki kárpótlásul kedvenc halas Félixét, két tálba. Nagy horkantásokkal, mint egy kutya, előbb az egyikből, aztán a másikból szippantotta fel. Utána megette Haramia apróra darabolt főtt csirkehúsát!!!, aztán a szintén neki szánt apróra darabolt csirkemájat, amiről előzőleg nagyjából lemostam a pörköltszaftot, még mielőtt elmentünk, majd ivott, evett szárazat, és visszament a csirkehúshoz... Soha életében nem evett főtt kaját, ezért is tudtam biztonságban lent tartani, hiszen azt úgyis csak Haramia eszi. Mostanáig.
De lehet, sőt remélem, hogy ez csak egy kivételes alkalom volt. Így jött ki rajta a stressz.
Számítottam is nagy vukkolásokra, de nagy csodálkozásomra nem volt semmi, minden bent maradt! Holott, ha negyedennyit is, de habzsolva eszik, elő szokott fordulni. Ezek után bevetette magát az ovális macskakosarába, és fel sem ébredt éjfélig.:)))