Ügyek, séták, vásárolgatás, rendőrség, évnyitó...

Ma a MÜK-ba kellett mennem.
Szokásos idegbaj már napokkal előtte. Nem jól viselem, még akkor is, ha tudom, hogy nagy baj nem érhet. Azért mindig drukkolok, hogy legyen elég a földszinten való várakozás és "igazoltatás"-sal járó egyeztetés, a lenti bepecsételés és kész. Tehát hogy ne küldjenek fel ügyintézőhöz, várakozni pár órát, hogy aztán úgyis ugyanaz a vége, mint lent. Csak éppen ez 5 perc még a sor ellenére is, az meg két óra legalább.
Szerencsére így lett. Mindig megkérdezik, történt-e valami változás: mondtam, hogy alkalmi munkám volt. Bólintott és kész, ez nem olyasmi, amivel sorba kell állni az ügyintézőnél, ugyanis semmi státuszváltozást nem jelent.
Kiérve roppant felszabadultam, bementem egy belvárosi kínai jellegű nagy boltba, és vettem magamnak egy övet, mert egyszerűen nem találom sehol a régit és kell, valamint pár hasznos dolgot ajándékba.
Jólesett egy kicsit sétafikálni, rég nem voltam már a központban, "csak úgy".
Úgyhogy én még csak most láttam pár dolgot, amit még a karneváli hetek alatt alkottak a főtérre.
Ezt a virágkaput egyébként csodás beállításként is le lehetne fotózni, úgy, hogy előtte leguggolok és magába foglalja a Nagytemplomot. Csak éppen... az még hagyján, hogy egyszer leguggolok, de fel is kell állni.
Amire már pár évtizede egyszerűen nem nagyon vagyok normálisan képes, tehát nem akartam az aktuális ott ücsörgőket ezzel szórakoztatni, így csak egyszerű beállítású képeket csináltam.

Láttam a Debrecen feliratú, betűnként kirakott, érdekes építményt, nem tudom pontosan, a karneválkor mi célt szolgálhatott -- nyilván fel volt rendesen virágozva, talán ültek is benne, fogalmam sincs.
De így is jól néz ki.

Persze marhára megörültem a Bika körüli fagyizó -- bár kettő is van, én a másiknál vettem egy kétgömbös fagyit -- előtt álló sárkánynak. Ki nem hagytam volna!

Ezek után bementem a Rossmannba szétnézni. Vettem pár dolgot ajándékba.
A fagyit majd csak ezután vettem. Gondoltam, a meló után magamnak nem igazán vettem semmit, és így éhgyomorra egy fagyi igazán rámfér.
A Hal közben ücsörögtem egy kicsit a szökőkútsor előtt egy padon, míg végeztem a fagyival, aztán pedig mentem pár métert az ilyenkor gyakran szokásos helyemre, ahol frissen készített-sült, valamint előre készített, lezárt kajákat, salátákat, sütiket egyaránt lehet venni, akár helyben is enni, de legtöbben visznek. Kicsi hely, de mivel a központban van, a közel dolgozók ide járnak kajáért.
Itt mindig van pl. sült és rántott hal is... Mivel Szilvivel odavagyunk a sült halért, ilyenkor mindig veszek nekünk 2-2 darabot; de vettem magamnak egy adag rizset juhtúróval töltött baconos sült csirkecombbal. Az árak konszolidáltak, tényleg.
Ezek után sültem vagy negyedórát az épp napos oldalon, épp dél körül, ugye, míg végre jött egy busz.
A Tócósba érve még bementem a Coopba bérletet venni, meg vettem néhány aktuálisan szükséges dolgot, majd haza.
Szilviék otthon voltak, ma nem mentek sehova. Tegnap volt Szilvi a postán, befizette anyám csekkjeit, melyre ki volt számolva a pénz, plusz akkor már én is oda szoktam neki adni a saját, már nálam lévőket, ez most 4 csekk volt, mert anyám egyik villanyszámlacsekkje is benne volt, amit most én fizettem. Az ő támogatásából persze...
Kicsit bonyolult, de az a lényege, hogy az Eon 3 csekket küldött ugye, most neki is ki már a nyáron, és sajnos, rossz sorrendben fizette be. Illetve rosszul adta ide, én sem ellenőriztem, csak befizettük.
Lényeg, hogy azt kellett volna utoljára befizetni, amit ő elsőre fizettetett be... úgyhogy a maradék kettő határideje már mindkettőnek lejárt! Nem tudom, mennyire baj -- azt igen, hogy nem szoktak neki örülni, sőt! --, neki még senki nem szólt, de ő csak egyiket akarta, hogy most fizessük be, ám mivel a másik is lejárt határidejű volt, mondtam, hogy én most azt befizetem neki, ez a legkevesebb, ha már támogat. De hogy ő azt nem arra adja... meg minden. Mondom, mindegy, essünk túl rajta. Majd jövő hónapban, ha azt kéne fizetni, amit elsőre már kifizettünk, akkor lesz majd szerintem probléma, mert akkor ui. nem fizetünk...:D Na, ez nem tudom, mit fog kihozni magából. De én akkor is helyesnek tartottam befizetni a lejárt számlákat, s mivel most a fahozatás előtt hallani sem akart két villanyszámla-befizetésről, nyilván átvállaltam az egyiket. Lényeg, hogy be vannak fizetve, és mondtam anyámnak, hogy most nagyon vigyázzon a csekkekre... lehet, hogy semmi nem lesz belőle, az összeg végül is minden hónapban ugyanannyi... de a dátumra ezentúl én is oda fogok figyelni, mit ad ide anyám.

Otthon jól szétpakoltam, közben épp ledobáltam magamról a cuccokat és felkaptam egyetlen itthoni nagy pólót, mikor meglehetősen követelőzően csengetnek. Úúúristen. Ilyen még a postásé sem szokott lenni, de most egyébként sem vártunk semmit. Az fht.-m még holnap jön szerintem, Szilvinek múlt hét vége felé a tanévkezdési 5700 Ft Erzsébet-utalvány, amit akkor én vettem át, mert nem volt itthon; határozatokat, verslistás és egyéb cuccokat nem várok, szóval kikiáltottam, hogy rögtön, és megkerestem az itthoni rövidgatyámat már legalább.
Látom, hogy egyenruha, elsőre az "új postás" jutott eszembe, mert nem néztem meg jobban, de nem volt nála semmi, csak egy adóvevő vagy mi.
Mondja, hogy rendőrség. Mondom, tessék, mi a probléma?
Elkezd kérdezősködni a szomszédokról. Hol ki és hányan laknak. Mi hányan lakunk, kinek merre néznek az ablakai stb. Én válaszolgattam, de már csak kíváncsi voltam, mi a lényeg.
Egyébként szerény, csendes, nyugtató kinézetű ember volt, tehát már csak azért is nem pattogtam igazolványért meg egyebek, mert nekem fontos a normális fellépés.
Lényeg, hogy innen valahonnan most kiugrott egy huszonéves lány. Jesszom pepi, a szomszédban, mondjuk, pont lakik egy ilyen. Hogy néz ki, kérdi. Mondtam. De azt is, hogy ritkán találkozunk bárkivel is, nem járunk össze, más a mozgási életritmusunk. A lányt sem láttam már régóta, az is lehet, nem itthon lakik stb.
De azért hadd jöjjön már be és nézzen ki az erkélyünkön!
Na, akkor egy kicsit betojtam: ebbe a rumliba? Mondom, épp most jöttem haza, amúgy sem vagyok fogadóképes, de most különösen szét van górálva minden, plusz a macskák miatt egyébként sem használjuk az erkélyt, ami nem nagy lemondás, mert olyan kicsi és olyan rossz fekvésű, hogy 11-től gyakorlatilag késő délutánig 50 fokra süti a nap, hogy érződik a linóleum égett szaga rajta... de hát ha ez a kívánsága, nézzen le.
Már elhúztam előle a puffot, kivettem a kitámasztó könyvet (mert ugye, a macskák miatt fontos, hogy ki ne férjenek rajta!), mikor csak úgy előtte állva megjegyezte, hogy hoppá, ő akkor innen úgysem lát ki, mert ez a beeső rész. Igen, mondom, a mellettünk levő másfelesek két méterrel kijjebb állnak, azoktól úgysem lát semmit, ha arrafelé akar szétnézni. Így aztán végül is nem ment ki. Kiment a lakásból, közben becsengetett a szomszédba. Hál' istennek, pont a kérdőjeles lány nyitott ajtót, csak ő volt otthon. Mondta, hogy ki lakik ott, hát ő és a szülei. Ki vannak-e nyitva az ablakok; igen, ki vannak. A másfelesek mindhárom ablaka ugyanis pont arra az oldalra néz, míg nálunk, a kétszobásoknál és a velem szemben lakó háromszobásoknál mindkétfele nyílnak ablakok. A lányhoz is bekéredzkedett szétnézni. Onnan szerintem láthatott is mindent, amit akart.
Később tudtuk meg, hogy pont a másfelesektől (ami nekünk kiáll és előttünk van, tovább nem látunk, csak a kanyartól jóval túlabbra) balra van a helyszínelés vagy mi, de azt sem láttuk, le van-e már takarva, ki az, meg egyáltalán... Az is lehet, nem itt lakik... múltkor is így volt, aki a Petőfi téri 22 emeletesből ugrott ki, amúgy köze nem volt a házhoz.
Hát mindenesetre izgalmas volt.
Szilvi utána kíváncsiságból lement a postaládát megnézni, persze Bence ment vele -- nem kellett volna, mert így nem tudott kimenni. A belső rész ajtaja után állt egy rendőr, aki eleve nem engedett akárkit arra menni, így Szilvi, sajnos, nem látott semmit. Egyedül biztos ki tudott volna menni, mert egyébként utólagos kérdezősködéseinkre megtudtuk, hogy egy földszinti lány volt... nyilvánvalóan NEM a földszintről lépett már egyet ki. Felment a tetőre... Őszintén szólva én azt hittem, a tetőre nyíló rácsos ajtó le van zárva! Hogy tudott vajon felmenni? Nagyon sajnálom, és napokig hatása alatt vagyunk-voltunk.:( Pedig itt annyira nem nagyon ismerjük egymást, de ez a család ugyanúgy őslakos, mint mi, '84 óta. (Csak közben mi 8 évet albérletekben töltöttünk.) Azt sem nagyon tudom, csak rémlik, hogy volt testvére is ennek a lánynak, akit mikor én itt Danit tologattam gyed alatt, ő is akkor tologatta a lányt... De mivel ők már lassan 31 évesek, és a rendőr 22-25 körüli lányt mondott, talán akkor ez a testvére annak?
A rendőrség még órák múlva is a lépcsőházunkban toporgott, igen nehezen tudták kideríteni, ki és honnan... Úgy tudom, minden lakásba becsengettek végül is. Csak hát akik dolgoznak, normál munkaidőben nemigen vannak még itthon ilyenkor. Mondjuk, nagyon sok lakásban vannak otthon valamilyen címen emberek. Vagy nyugdíjas, vagy gyedes-gyeses, vagy munkanélküli, idős hozzátartozó, akárki.
Egyébként ennek a lánynak a szülei így kívülről tényleg mintaházaspár voltak, zenetanárok, csakhogy az igen sportos, aranyos, kedves anyuka 51 éves korában, nagyjából pont 3 évvel ezelőtt meghalt, súlyos, hosszú betegség után! Talán ezt nem tudta mai napig feldolgozni a lány? Talán ez IS, meg még más bajok IS közrejátszhattak így, iskolaévkezdet előtti napon... hát ezt nemigen fogjuk megtudni...

Még ma ráadásul 6-tól évnyitóra ment Szilvi Bencével. Addigra egyébként a helyszínen más nyoma sem volt semminek. Az évnyitó kb. negyedórát vett igénybe..
Sokat szenvednek (Bence és Szilvi), mert későn kezdtek a nyári házi feladatokhoz, illetve eddig (múlt hét vége feléig) meg sem nézték, mi és mennyi van feladva. Állítólag iszonyatos mennyiség. Jópár napja csinálja a gyerek, de még ötödét sem sikerült megcsinálnia. Írás és matek. Ráadásul a matek jó része szöveges feladat, ahol, ugye, előbb szövegértést kell produkálni, nem kész "egyenletet" vagy műveletet hiányzó paraméterekkel megoldani. Szóval elég nagy a szivattyú. Mondtam, hogy ez jó lecke volt arra, hogy máskor legalább augusztus elsején meg kell nézni, mi és mennyi van feladva. Akkor talán végeznek nyár végére...
Én nem emlékszem rá, hogy nekünk ennyi rahedli lecke fel lett volna adva a nyárra. Kimondottan csak kötelező olvasmányokra emlékszem... De ha volt is, valami rémlik, azt én rögtön az évzáró utáni héten megcsináltam. Mert buzgómócsing vagyok, és nyugodtan akartam nyaralni...
Azóta is ilyen vagyok. Szeretem nem halogatni a dolgokat, és mindent megcsinálni, amit csak tud az ember. Ez nem mindig a legjobb, de hát... még mindig jobb, mint mindig tologatni, semmit nem csinálni és elodázni mindent.