Kedd

Kedd.
Szándékomban állt a délutáni rendelésre elmenni, mert a vasárnapi heti gyógyszerkiszerelésnél észleltem, hogy a Belalocnak 3 napja van hátra. A legtöbb egyéb gyógyszer is az utolsó doboznál jár, ez azt jelenti, hogy a 3 hónap végén tartunk -- menni kő.
De a végén nem mentem, mert egyrészt ki mindenképpen meg kellett várjam a postást az fht.-mmal, ami felől még utána mehettem volna (jött is rendben), de közben úgy belejöttem a melóba, hogy úgy döntöttem, ma maradok... és majd megyek holnap délelőtt valahogy, akkor letudom, és utána melózhatok, nem kell megszakítani.
Közben megérkezett István utalása is, és tudtam utalni a közös költséget -- a már itthon lévő 3 csekkemet Szilvi az anyáméval együtt még múlt csütörtökön befizette, de a fő csekkek még hátralesznek!
De egyébként is Danitól megkérdeztem, hogy egészen véletlenül, ha éjszakás -- még nem tudtam, hogy szabin van! --, nem akar-e Aldiba menni vásárolni és közben hozni a degeknek egy Shah 10 kilás almot.
Mit ad isten, azt írta -- mert mindez SMS-ben zajlott, ui. én kint a konyhában dolgoztam, Szilvi bent a gépnél, tehát nem tudtunk csetelni --, hogy de, mindjárt hozza. Csak néztem, mint a moziban, mert ez nem vall Danira. Sokkal hosszadalmasabban szokta az ilyesmit "meggondolni"...:))
És tényleg, 6 órakor jött is, igen kimerülten, amelynek hamarosan megtudtam az okát: a nagy hátizsákjában 2, azaz kettő!!! db 10 kilás almot hozott! Természetesen kifizettem neki, pedig azt mondta, hogy elég az egyiket... Plusz a saját maga bevásárlását is cipelte...
Mindenesetre nem győztem hálálkodni neki, mert ezzel most nekem baromi nagy szolgálatot tett!
Ugyanis számoltam, hogy nem hiányzik ilyen tempós meló közben kétszer aldizni, egyszer orvoshoz menni stb. Azért kétszer aldizni, mert csütörtöktől Félix-akció lesz ott, de azt én nem tudom alommal együtt hazacepelni még banyatankkal sem!
Tehát megúsztam a két alommal KÉT cipekedést, s ami a lényeg, hogy pont most, munka alatt ez nagyon fontos volt még úgy is, ha csak egyet hoz. Egyúttal már szinte szokás, hogy ha tele van vagy a használt almos, vagy a kuka (60 literes a zsák, tehát nem semmi), akkor csak szólok, és már fel is lépcsőzi a ledobóba.
Szóval ez is megvolt -- nagyon örültem neki. Utána folytathattam a melót: F betű készen.
Közben megbeszéltük, hogy beszélt anyámmal és menni is fog, csak hogy kérdezze meg már, hogy vettünk-e már lóbalzsamot. Nem, de így már hétszentség, hogy holnap mennem kell a dokihoz, mert a gyógynövényes is ott van, és akkor veszek magamnak is, mert nélkülözöm már én is vagy hónapja, holott néha kéne az arthrosisos térdemre, csak nekem kis dobozos volt, és felét anyámnak adtam. Így aztán mostanra már egyikünknek sincs. Erre egyébként pénzt is adott.
Valamint egy olyan megbízást, hogy bármikor, bármelyikünk megy hozzá, mindenki vigyen 1 kiló uborkát. Elsősorban uborkasalátának, mert azt nem kap sehol, neki meg nincs.
Szóval ezt megbeszéltük, hogy holnapra elvileg ez mind meglesz, mehet Mamuhoz, most én úgysem tudok egy ideig, hacsak nem muszáj.