Anyámnál

A munka miatt nem nagyon esnek meg velem történések, lényeg, hogy szombaton szabad napot engedélyeztem a munkának, nekem és anyámnak: több tartozásom is volt, amit el kellett vinnem, rendezni kellett, s ez nemcsak a száraz kenyér, göngyölegek, hanem mondjuk, a kért paprika, uborka, szemcsepp, ez-az. Ezekért délelőtt lementem a piacra stb.
Meg már jól is esett az embernek egy kis anyázás és kimozdulás. Plusz még ha számba veszem, hogy nem volt negyven fok, annál inkább.
Egész elszoktam kintről, ehhez pár nap benti meló pont elég "ebben a korban".
De jólesett egy kicsit "ellenni". A munka előző felében is belefért 1-2 távollét valahogy, akkor is pont anyám, temetés, ilyenek; hát most is... majd bepótolom.
Ráadásul a szemem sem egyformán bírja, de ez más téma.
Fotóztam odafele is:

Ott először kipakoltam mindenfélét, majd kajáltam, ami nagyon jólesett.

Aztán kimentem fotózni, és amit okvetlen kellett: a fekete (sötétlila) paradicsomokat, amit véletlen sodort valahogy oda a szél, sokszínű társai közt; valamint a kert végében egy zacskónyi virágmagból kikelt egyetlen példányt.
Sajnos, a szomszéd fekete cica a "jó bánásmód" következtében elpusztult. Sok mindenre gondolok, ami sokkol, így inkább nem írom le.
Tudomásom, valamint tények és elmondások szerint zakkant ez az ember, aki a saját apjával is úgy bánik, akinek mindenét köszönheti, mint egy jószándékú ember egy (akár részeg) hajléktalannal sem. Az állatokkal pláne nem különbül...
Előadta állítólag az interneten, hogy ő milyen bánatos, mert elpusztult a macskája. Naná, soha be nem engedte és egy jó szót nem kapott tőle e pár év alatt az a kis szerencsétlen... még megszelídíteni sem lehetett, annyira félt... aki anyámhoz járt enni... és én vittem neki kaját...
Persze helyébe vittek egyet, nyilván nem kívánt szaporulatból, de örültek a potenciális jó gazdának...
Letették az udvarban a macskát, a hozóban csak a bizalom volt, és mondta, hogy hozza majd az oltási könyvét is (hozta is később, de minek?), de soha többé nem engedték be, mert a macska azonmód, tán még aznap elveszett. Naná, az új gazdi semmi jóra nem méltatta. Honnan tudta volna a macska, hol az otthona? Ez be nem engedi soha az állatait, sőt... a kutyáit is napokra otthagyja a legnagyobb kánikulában, egy pár négyzetméternyi helyen... Nem szabadna az emberekben ennyire megbízni annak, aki már oltatta is a macskáit, csak JÓ gazdát keres nekik...:((
Na mindegy, nem idegesítem magam tovább, anyám egyedülélő idős asszony, nem uszíthatom rá ezt az embert azzal, hogy feljelentem állatkínzás vagy egyebek miatt.

 

A sárga paradicsomok fotói nem sikerültek... Viszont ez utóbbi képpel neveznék is akár valahova. Csak úgy.
Sok beszélgetés, málnázás után anyám pakolt legalább fél liter szedret, a kajának majd' egészét szokása szerint. Konstatáltam, hogy külsőre már normális az anyám szeme, de ő érzi nyilván, és nem érzi jól. Most is állandóan "vakargatta", nem durván, de érezhető volt az irritáció, ami miatt muszáj birizgálnia...:(
Na, erre majd küldök Refresht, hátha jobb lesz. Én is ezt használom állandóan, főleg két különböző szemtevékenység között, elválasztó-frissítőként.
Hazafelé fotóztam még úttest mellett kinőtt petúniákat (Kisbotos utca útteste mellett), s egy gyepűsori, évek óta eladó ház- és kertbeli, kissé burjánzó kertből utcára hajló rózsákat.