10 évesek

10 évesek vagyunk.
Messziről, távolról, de meg merem kockáztatni: tartalmasabb, több, jobb ez a kapcsolat, mint sok sülve-főve együttlét vagy akármennyi (ennél jóval hosszabb időtartamú) házasság vagy együttélés -- egy csomó hallgatással és egymás pokolba kívánásával... És természetesen mindig tisztelet a kivételnek... ami biztos van, csak körülöttem nem kifejezetten "divat".
Talán pont ez a titok...

J. M.:

Meteoreső után

Szomjas vagyok, ám nem ital kell, ez biztos,

hiányzanak már az együtt töltött napok.

Elfogadom én, hogy így rendeltetett,

nem lehet másként, ez nem felső ítélet.

Saját döntés, mint ahogy a legjobb lehetett,

a ragaszkodás az, ami eldöntettetett.

S amikor a meteoresők ideje nyár vége felé jő,

találkozunk ismét, ha hűsebb lesz az idő.

J. M.:

Soha nem késő

Reménysugár volt az

a sok árnyék után,

hófehéren lebbent

augusztus derekán.

Nem látta senki más,

hogy ujjongott a világ,

a rosszra feledés hullt,

s nem volt az balgaság,

hol pedig nem is volt,

ott is nyílt virág.

Ezért is örökké

kedvenc a nyárutó,

balzsam és biztatás,

jön még valami jó...