Anyámnál, Danival spékelve

Ma elég soká keltem az éjszakai film miatt, s ahogy bekapcsoltam a "reggeli" teendők elvégzése után a mobilt, hát már kiderült, hogy anyám már hívott. Visszahívtam, mire kitalálta, hogy menni kéne hozzá, mert töltött paprikát csinál és különben is...
Na, mivel tulajdonképpen én még ott tartottam, hogy mit kéne főzni... úgyhogy mondtam, hogy oké, végül is pont beszéltük tegnap Szilvivel, hogy milyen jó lenne ebből a kakaós palacsintából anyámnak is juttatni.
Innentől elkezdtem az összepakolást, öltözést, készülődést, és hát olyan fél 2 után sikerült is elindulni.
Mit ne mondjak, döglesztően meleg volt, anyám szerint ő még ezen a nyáron ilyen meleg napot nem észlelt.
Rám is telefonált útközben, hogy mi van már, nem lettem-e rosszul.

De közben azért késtem oly sokat, mert félúton jártam, mikor kaptam egy sms-t Szilvitől, mely szerint a palacsinta a hűtőben maradt... Ha most folytatom az utamat, max. negyedóra múlva ott vagyok, de akkor egy hétig ezen nyöszörögtünk volna Szilvivel.
Sok mindent elpakoltam pedig, és sokat gondolkoztam, rossz érzésem volt, hogy valamit nem viszek. Pedig már Szilvi is kihordott maradék csokikat, utoljára a Pennyben vett kimérős karamellából is csinált neki egy kisebb csomagot, elraktam a telefonszámláját, összepakoltam a száraz kenyeret, még az útközben szelektálandó flakonokat is.
Na mindegy, lényeg, hogy visszahívtam Szilvit, hogy akkor én most szép lassan megindulok visszafelé a Derék--Kishegyesi saroktól, és ő is induljon el a palacsintával, és majd valahol találkozunk.
Én tényleg csigalassan mentem, valahogy labilisak az ízületeim, nem nagyon merek gyorsabban, meg aztán nem akartam dupla ennyire lefőni.
Mégis sikerült egészen majdnem az Angyalföld térig visszamenni, de ott már nem voltam hajlandó azon a tűző napos úton végigmenni, mondom, mindjárt hazaérek... Megálltam ott, ahol kb. virágvasárnapkor elestem, a Derék utcai kanyarház belső oldalán egy fa alatt. Nemsokára nyargalt is Szilvi, és közölte velem, hogy hú, de qrva meleg van... Na mondom, egyetértünk... Átvettem a palacsintát, majd elváltunk, ő haza, én meg elkezdtem visszafelé bandukolni ugyanott. Annyi hasznom volt az egészből, hogy lefotózhattam egy három virágból álló portulácskát az úttest és a perem között virítva. Már a lépcsőházunknál fotóztam egy hasonlót, emellett meg elmentem, mikor először jöttem el mellette, még gondoltam is, hogy na, majd hazafelé! De nem jött volna össze, hazafelé ui. direkt megfigyeltem, és már összecsukódtak! Tehát lényeg, hogy az volt a duplaút lényege, hogy mégiscsak le tudjam fotózni a portulácskát.:)))

Fotóztam palacsintasütőnyi hibiszkuszokat a Gyepűsoron, meg rózsákat az eladó, gazos háznál. A kettő között nyugtattam meg anyámat telefonon, hogy jövök, jövök... csak visszamentem és újrajövök.:)
Végre csak odaértem, és megállapítottam, hogy soha még így le nem főttem tán, akármilyen araszolgatva másztam is ide. Igen sokára sikerült lehűlnöm valamennyire...

Ettem viszont mennyei húslevest, amivel tényleg alig lehetett betelni, aztán pár falatnyit a rizsből és párolt kacsaszárnytőből, mert ilyen leves után képtelen vagyok másodikat is normálisan enni. Ráadásul még meg kellett kóstolnom egy gombóc töltött paprikát, hogy eléggé megfőtt-e már. Huh, belakmároztam.

Anyám kitalálta, hogy meg kéne tudni, Dani mit csinál, és ha ráér, el kéne hívni, hadd egyen szegény "gyerek" egy kis normális kaját. Mondtam anyámnak, hogy kapott tegnap este nálunk is, de amúgy az mostanra pont elfogyhatott. Felhívtam hát Danit, mert különben anyám már indult is volna felhívni.
Otthon volt, és végül is megállapodtunk, hogy egy óra múlva eljön, mert zenét csinál, utána meg hamarabb eljön azért, mint én, mert megy próbálni.

Jött is, aztán szépen betermelt normálisan a kajából. Anyám pakolt is neki rendesen elvitelre is.
Sokat dumcsiztunk, mászkáltunk a kertben, megmutattuk a fekete paradicsomot, málnáztam, vasvirágot, nemtommilyen dáliát fotóztam, majd Dani elment.

Én még tespedtem egy darabig, majd anyám nekünk is pakolt mindenfélét, majd úgy 7 körül hozzákezdtem a hazavánszorgáshoz. Tényleg veszett meleg volt még mindig, bár már pedig nem sütött a nap sem, de olyan zárt, fülledt meleg volt. Állítólag az ország nyugati felén már elkezdődött némi lehűlés esővel, széllel...
Hazafelé, mit ne mondjak, nehezebbek voltak a szatyraim, ezért tényleg szinte lassított felvételben jutottam el hazáig, és úgy éreztem otthon, mintha vízből másztam volna ki. Levettem magamról mindent és miután lemosdottam hideg vízben (ami nálunk langyos), utána kézzel ki is mostam minden ruhaneműt, ami rajtam volt, mert hót nyirkos volt minden. A kipakolással és ezzel jól eltelt az idő, miközben Szilvi igazán nem panaszkodhatott, mert nyűtte azóta is a gépet rendesen.
Este 10 után én ültem még géphez, majd Szilvi megint kinézett nekem egy thrillert, a Mostohaapát, mely éjfél után 20 perccel kezdődött! De mivel fent vagyok úgyis, hát úgy készültem, hogy már lefürödve, ágyból megnézem. Szilvi is nézte a saját szobájában, s mire 3 előtt ledeglettünk aludni, pont feljött a vihar!
No, ekkor meg emiatt nem aludtunk 1-2 órát, mert annyira zengett az égiháború, hogy pont mindig mikorra már kezdtem "elveszíteni az eszméletem", újra és újra felriadtam egy-egy csattanásra, hosszabb dörgedelemre...
Szóval nem mondhatnám, hogy túl sokat aludtunk most sem, de a film viszont megérte. Frászhozós volt, de nagyon élethűen pszichopatás...