Csütörtök

A mai sem volt könnyű nap.
Hamarabb keltem, mint ahogy kialhattam volna magam, mert tudtam, hogy kiadósat kell dolgoznom, s ráadásul ma van az aldis Félix-akció első napja. Ha nem akarok úgy járni, mint az FN-osnál (hogy gyakorlatilag az utolsó előtti akciós napon már csak egyféle volt + junior), akkor nem halogathatom.
Ráadásul dögmeleg van, nem érzem magam valami stabilnak, de menni kell.
Közbevetőlegesen ma van egy bulinap, amit Popika szervezett, de én már akkor visszamondtam, mikor megtudtam ezt a munkát. Ez nem azt jelenti, hogy nyugtom volt.
Pedig én tudom, hogy ha a meghívottak összejönnek -- annyian, ahányan --, akkor minden csoda 1 percig tart, megemlítenek max., hogy kár, hogy nem jött el, de kész. Tavaly egyik volt kolléganőnknél is elfogadtuk seperc alatt, hogy nem tudott eljönni a nyomdásztalira, mert munkája volt. Pedig nekem nincs fizetésem mellette, és nyugdíjam sem. Ha úgy tetszik, létfontosság...
Itt nem arról van szó, hogy "nem tudok 1-2 (!) órára elszabadulni", hiszen maga az utazás is úgy 2-3 óra oda-vissza, feltehetőleg, ha nem kell mind a 4 buszra félórákat külön várnom. És ha már az ember kimegy, akkor nem úgy menne, hogy forduljon is vissza. Gyakorlatból tudom, hogy az ilyen napnak munka szempontjából lőttek, és én ezt nem engedhetem meg most magamnak, bármennyire sajnálom. Mert amúgy a régi jó törzstagok gyűlnek össze.
Tényleg sajnálom, bár a munka nélkül is voltak még hátráltató tényezőim, de a legfontosabb a munka volt.
Én reménykedtem, hogy elfogadják.
Szerintem mondtam, hogy ez nem és NEM Vali biznisze. Együtt a szerzővel, lektorral, tördelővel kell folyamatosan haladni, és nem elfelejtkezve a céges szerződésről, mely úton létrejött ez a munka. Nekem is TÖBB emberhez kell alkalmazkodnom, ebből őszre könyvet akarnak csinálni! Ez itt most sajnos, rohadtul nem egy kívánságműsor! Nem állandóan van ilyen, sőt, csak nagyon ritkán, de hogy pont most, én erről nem tehetek! Örülnöm kell, ha néha nekem is jut valami bérszerű valami, mert akinek fizetése vagy nyugdíja van, most már látom, tényleg baromira nem vágja ezt a nyomort, ami itt van; és akkor még örökös hálával és némi kiszolgáltatottsággal is adózok a magam részéről amiatt, hogy nem vagyok hajléktalan -- vagyis tudom jól, hogy nálam vannak szarabb helyzetben is -- de a meghívottak közül hála istennek mindenki nagyobb biztonságot és ellátottságot élvez.
Persze olvastam azt is, hogy Szilvinek el kellett volna vállalni a közmunkát, meg e', meg a'. Mert nekem attól jobb lenne? Míg kapta az fht.-t, addig se járult hozzá a számlákhoz. Miből kérjek és mennyit, abból az 53 ezer Ft-ból, ami kettőjüknek volt?? Most a 30-ból pláne nem fogok, nem is tudom, hogy fognak kijönni iskolailag... Eddig tényleg fedezett mindent a gyerekkel, óvodával-iskolával kapcsolatban, a kajájuk 70%-át stb., mit kellett volna még elvárjak? Tudom, hogy nem szarja el a pénzt és meglehetősen megbízható a takarékoskodása. Az én lakásfenntartásomhoz lényegében szinte tök mindegy, hogy kap-e még némi pénzt vagy sem.
Másnak lehet, hogy tökéletes kölykei vannak, gratulálok, tényleg, és irigykedem jó értelemben. Én sosem érezhettem így. Nem feltétlenül azért, mert kevésbé jól neveltem volna őket...
Mindig is láttam a hibáikat is, és nem dicsértem őket soha a mennyekbe, különösebben nem volt miért, bár tény, hogy a két gyerekem is ég és föld -- azért mindig szerettem és szeretem őket! Nem voltak kitűnők és nem végeztek egyetemet. Ráadásul oké, leginkább az én neveléseim, az tény, de nem csupán az én génjeimet hordozzák, és én ismertem jól a másik oldalt is... kemény tapasztalataim vannak róluk. Mindenek ellenére lehet őket szeretni. Sőt, Dani több olyan tulajdonságról tett már tanúságot, amiről szerintem nem sok "gyerek", illetve testvér tesz. Fordítva ui. nem biztos, hogy megtörtént volna az az önfeláldozás, ami Dani részéről akkor volt, amikor kiköltözött albérletbe, hogy Szilviék vissza tudjanak jönni a válás után. Én ilyenekért tudok büszke lenni, meg pár koncerten éreztem ezt, mikor a Daniéin voltam; valamint akkor, amikor Szilvit csont nélkül felvették a DE-re, amit persze 2 év után rossz külső hatásokra otthagyott -- persze véleményem kikérdezése nélkül. Egy szülő sem mindenható. Szövegelhetek én a nap 24 órájában egy bőven felnőtt "gyereknek"... Akinek magától is "megálmodott" és probléma nélküli gyerekei vannak, tegye össze a kezét, ennyit tudok mondani. Mindenesetre nem esik jól azt hallgatni, hogy Sz. miért így és miért úgy nem. Nyilván megmondom a véleményem, de nem erőszakoskodok és nem kajabálok, mert nekem kell velük együtt élnem, és saját érdekemben is rohadtul nem mindegy, hogy hogyan!
Az biztos, hogy ennyi idő alatt és ennyi idősen én már az ő helyében csak kezdtem volna valamit magammal. De nem tudok közel 60 évesen helyette cselekedni! És ötleteim sincsenek, mert nincsenek olyan dolgai, amikkel legalább fusizni lehetne...
Másik az, hogy a közmunka-história után a két hónap iskolaidő alatt Bence 5-ször volt otthon pár napokat vagy egy hetet. Az mind az én saram lett volna. Akkor mit szólnának, ha mondjuk, nem munka, hanem onokázás miatt nem mehetnék sehova?
Most még inkább rá kellett döbbenjek, hogy mindenki a saját keresztjét cipeli és többnyire egyedül. Az átlagnál kicsit magasabb fokú empátia nélkül nem értheti meg az, aki nincsen benne, hogy mit és miért csinálunk. A legjobb szándékkal sem.
A macskák érdekében gyorsan le akartam tudni: banyatankkal elbattyogtam az Aldiba. Meleg volt, mint az állat. Hazafele ez megtízszereződött, tekintettel a teherhúzásra és a dél körüli időpontra.
Volt egy mindennapos, mások által tényleg sűrűn említett bunkós dolog egy zebra előtt. Tudom, hogy a gyalogosnak van elsőbbsége, de azért, ha nem mutat lassító szándékot egy autó, akkor megállok, hadd húzzanak dógukra, az autósoknak nyilván sokkal sürgősebb és nyilván kényelmetlenebb a kondis kocsiból hatalmas empátiával cinikusan bámulni kifelé a zebránál ácsorgó és sülő gyalogosra.
Ez az autó jött teljes gázzal, egyértelmű, hogy megálltam, és vártam, hogy elhúz. Az autónak sötétített ablaka volt, rajtam meg napszemüveg. Közvetlen a zebra előtt bevágta a féket, és mivel nem röpültem azonnal, hallottam, hogy üvölt, hogy "vajon mi a f*sznak álltam meg?", vagy valami hasonló udvariasság. Na, gondoltam, ezt még 10 éve se kaptam volna meg, visszagondolva... mert ahhoz ki kell nézni valahogy, hogy ne kapjon az ember példát a bunkoizmusból, rajtam meg már minden bizonnyal látszik, hogy nem most vagyok "legszebb férfikoromban".:)) Csak belegondolva: mit kapna szegény anyám, ha el tudna járni, hogy zebráznia kéne?
Vettem 15 db, 3-féle kiszerelésű 4-es csomagolású zselés Félixet a dögöknek, 4 tálkás Topixot a kis sz@rosnak, 99 Ft-os sört, akciós szalámit, s egy akciós félkész kaját. Elég volt hazahúzni, de pláne felvonszolni fél keréken a lépcsőnk lejtős részén.
Miután lemostam magam hideg vízben (ami simán langyosnak érzékelhető), mert már az arcomról is csurgott a víz, beindítottam a ventilátort, igyekeztem elpakolni, majd gyakorlatilag szinte azonnal beültem az ágyra, a szétteregetett papírok közé dolgozni.
Hát, a H betű egy életreszóló volt, mert majd' egy 8 órás műszak kitelt volna belőle folyamatosan, de azért még megcsináltam az I-t is, ami ehhez képest felüdülés volt.
Az jó nagy pluszmunka, hogy az ábécésorrend sem jó, és nekem kell megcsinálnom.
Ez az elején még annyira nem tűnt fel, úgyhogy majd leadás előtt azért azt vissza kell néznem a munka elejét.
Ráadásul -- már nem most, pár napja, sajnos, de -- kiderült, hogy a mázsás Osiris új szótár sem tartalmaz ám mindent. Tulajdonképpen félóránként ugrálnék a guglihoz, de ilyenkor feleslegesen nem tartom bekapcsolva a gépet. Sokszor elég szétágazó ez a helyesírás is, nem húzható minden egyetlen sablonra...

Időközben kora délután Dani jelentkezett, elvitte anyámhoz a befizetett csekkeket, némi göngyöleget, a teljesített megbízásainkat: vagyis az általam vett félkilós lóbalzsamot, valamint a Szilvi által vett akciós, 3-féle pennys leveskockákat, melyekért pont is járt Szilvinek, ja meg 1 kiló uborkát. Anyám mondta, bárki megy, vigyen mindig 1 kila uborkát...:))
Aztán később Dani jött még egyszer, ami által anyámtól hozott frissen főzött kajákat. Zöldséges, bébirépás rizses sült kacsaszárnytövet és reszelt tésztás, húsos húslevest, meg szilvásgombócot... Eleget, mindenből két doboznyit, hogy Szilviéknek is legyen.
Hát ez volt a remek csütörtöki nap.
Ami jó volt benne, hogy Szilvi megfőzte a tegnap általam vett 10 kukoricát, valamint elpakolta a 15 csomag macskakaját és kivitte a 3 "fős" szemetescsomagokat...