Ügyek-bajok

Hétfőre munkaügyi központos jelentkezési dátumom volt.
Másoktól is hallottam már, de én sem szeretem, ha hétfőre esik az időpont. Általában hétfőn vannak a legtöbben. Aztán: akkor túlnyomórészt felküldik az embert okvetlen az ügyintézőhöz, ahol többnyire ugyanaz a vége a dolognak (egy következő időpont és pecsét), csak éppen előtte ácsorogsz fóbiásan pár órát a szűk, ám hosszú és ablaktalan folyosók valamelyikén, az aktuális ügyintéző szobája előtt. Valamint hétfőre szoktak "kitalálni" szokatlan dolgokat, új rendszert, pl. hogy aki aznap jelentkezik, ide vagy oda kell mennie, ezt vagy azt kell csinálnia, nem oda és nem úgy, hanem amoda és amúgy... stb.
Hát most is máshogy volt, mint a legutóbbi pár alkalomkor: rengetegen kanyarogtunk az egy szem elosztó hölgy pultjánál, előttem sorjázott saccra úgy vagy 6-8 méternyi ember, és utánam is gyorsan szaporodtak. És nem csak pecsétért: néztem, hogy szinte mindenki sorszámmal kezében, pár perces "igazoltatás", kérdezősködés és egyebek után kezd vánszorogni az emeletekre felfelé. Már beletörődtem, hogy na, tutira ez lesz...
Biztos volt vagy fél óra, mire rám került a sor. Igazolványokat kértek a kiskönyvem mellé, érdeklődött a hölgy és nem csodálkozott; aztán mondta, hogy most akkor nem küld ügyintézőhöz, ellenben kapok új időpontot... úgyhogy megkönnyebbültem. Mert nem mindegy azért, hogy még plusz két órát itt töltök vagy sem.

Ezután elmentem a városházi ügyfélszolgálatra új dokumentumokért, mivel lejár elsején a lakásfenntartási hozzájárulás -- az űrlapkérés szerencsére a könnyebbik része a dolognak.
Majd aztán a sok oldal néha nem egyértelmű témáinak kitöltése, közös képviselői igazolásért elmenni annak fogadóórájára, és hát majd a beadás a városházán a személyes fogadónapon... az lesz izgalmas. Mindig azzal nyugtatom magam, hogy rosszabb nem történhet (nem zárnak börtönbe, nem vernek meg!), minthogy -- valamiért nem kapok hőszolgáltatási támogatást... Nem azért, á, nem, mert az egy főre eső minimumért kellene aggódni... de valami mindig van. Mint pl. hogy 2 évig nem kaptunk attól kezdve, hogy intézni akartam, mert Dani, bár nem lakott itt, de ide volt bejelentve. Mivel máshova nem volt lehetséges. Albérlet (melyik főbérlő igazolja le az albérlő ott lakását?), aztán meg ki kellett várni a közjegyzői örökségi tárgyalást, majd végzést, hogy be tudjon jelentkezni keresztanyánk garzonjába. Tavaly meg a kínlódás azon, hogy ennyi jövedelemből, ami nálunk létezik és igazolható, NEM LEHET megélni, és hogy ebből gond lesz... áááá!
Mindegy, neeeeem szeretem ezt... de muszáj mindig végigcsinálni. Sosem hittem volna, hogy ennyi idős koromra, mikor már régebben mások rég nyugdíjasok voltak, ilyen helyeken fogok vekengeni, mert rászorulok.

Ezt a városháza után fotóztam, még nem láttam... vajon eddig is itt volt?:)