Budapest -- 3. nap 2. rész

Folytatnám az óriásszoborral való találkozás utáni sétánkkal.
A tervet megvalósítottuk, innentől már tényleg csak kóboroltunk, sétáltunk "valamerre"; mindenesetre a belváros itt hatalmas, és István úgyis tudja, hol és mikor kell majd felszállnunk valamire vagy sem...
Innentől kezdve minden látnivaló a véletlen ajándéka lesz.:)
Itt a Széchenyi téren még körbenézegettük Deák Ferenc szoborcsoportját, ilyen közelről még sosem láttam, nyilván amiatt, mert sosem jöttünk erre a "szigetszerű" részre át (mert hogy hogy lehet szabályosan átjönni, utólag sem bírtuk felfedezni).

Van ezen a téren egy ún. Európa-fa:

Természetesen cégérek és jelentősebb, érdekesebb műemlékek, emléktáblák most sem maradhattak ki.

Ha pad lett volna, az szokványos, tehát nem valószínű, hogy lefotózom. De ez egy pad jellegű, ám egyszemélyes szék.:)

A Dorottya-palotánál is jól elfotózgattunk:

Lassan a Vörösmarty térre értünk. Ráismertem a nagy szoborcsoportról, meg most is volt (baromi drága) kajáldasor a téren, valamint utcazenészek is.

A Kristóf téren van a Haláruslány szobra és kútja, mutatós részletekkel.

...és lassan megérkeztünk a Ferenciek terére, mely helyett hajlamos vagyok mindig Ferencesek terét mondani. Mikor legutoljára itt jártunk, talpig fel volt állványozva itt minden...

Itt található a Néreidák kútja is:

A templom mellett:

Természetesen most is szeretettel üdvözöltem magamban a Leó panzió patinás bejáratát.:)

Hozzá passzolónak találtam rögtön nem túl messze egy csatornafedelet:

Közeli épületek, melyek közelében utcai forgószékekben is lehetett tanyázni:

Miután újfent rendesen elfáradtunk, itt lementünk a metróhoz, és azzal mentünk a Westendhez, ahol kajáltunk egyet (én: hawaii csirkemell, István grillezett csirkemell, mindkettő kukoricás rizzsel). Annyi bajom volt vele, hogy abszolút sótlannak éreztem, és ez eléggé agyoncsapta a cuccost. Mindig szoktam kiszacskós sót elvenni az ilyen kajáldáknál, ha kell, ha nem -- de most nem volt. István az ilyesmit nem szokta észrevenni, simán megeszi a tök sótlan kajákat is; így a maradékommal sem volt gond.

Vettünk vacsorára valót is elvitelre, én sertéspörköltet választottam nokedlivel és csemegeuborkával. Mikor este sor került rá, hogy legalább a felét megegyem, Murcos kiverte a fejemből a lefotózását... ugyanis ő rendszeresen kihasználta, hogy személyemben nem a kőszívű gazdi kajál...:D

(Pszt: nem bírom ki, ha eszem és a macskák kunyerálnak. Amazonka egyáltalán nem szokott, de Murcos rendszeresen jött hozzám, mint a jó kútra, ha kajáltam. Otthon Haramia is ezt csinálja, Honesty ritkábban... Mivel megszoktam, hogy Haramiát is beszámítom a kajámba:)), ezért Murcos is ezt a gyengeségemet szimatolhatta meg. István nem nézi jó szemmel, hogy falatkákat dugdosok Murcosnak, mire én helyeselve rábólintottam... Khm, de csak nem bírtam megállni, úgy kunyerált a deg, és hát Esvány se nézett oda mindig, hehe...:))) Mivel nagyon keveset szoktam vacsorára enni, ezért még így is bőőőőőven maradt Istvánnak az övé után az enyémből is. Míg itt vagyok, legalább rendesen és bőven táplálkozik. Hát akkor miért pont szegény éhező kis Murcos ne kapjon? ;-)))

Megnéztük a Tintaszív című amerikai--angol--német fantasyt, majd ránéztem a netre -- valahogy mikor itt vagyok, automatikusan ráálltam arra, hogy nem foglalkozom a nettel. Kicsit macerás ki-be jelentkezgetni, nekem nagyon idegen a gépe, a többnyire linuxozás; idegesít, hogy nem találok semmit, úgyhogy nem sokat foglaltam előle a gépet.

Ez megint egy élménydús nap volt, lesz mire emlékezni! Szerencsére a vízhólyag a talpamon sem zavart, mert most sportcipőben mentem, zoknival. Az izomláz meg olyan dolog, hogy kutyaharapást szőrivel.:)