Budapest -- 1. nap 2. rész

Az indiai kajálda után trolival utaztunk ahhoz, hogy teljesüljön régi óhajunk: meg akartuk nézni az erkélyre "kifalazott" merengő és várakozó női szobrot a Thököly úton.
Az igazság az, hogy olyan régóta készülődünk erre a találkozásra -- tavasz óta... --, hogy összegyűjtöttünk egy csomó mindent, amit szeretnénk megnézni. Természetesen Budapest óriási, és számtalan a látnivaló; tehát úgysem sikerül, csak egy részét a kívánságműsornak teljesíteni, és mindent csakis apránként. Ugyanakkor szervezés-tervezés kérdése is az egész, és nem szabad elfelejteni, hogy mi tömegközlekedünk! Autóval nyilván sokszor ennyit is megnézhet pár nap alatt az ember, személyes tapasztalatból tudom ezt azért. De azok a dolgok, amelyeknek vizuális élményéért megküzdünk mindenféle járművel és több órás talpalással, izomlázzal, vízhólyagokkal; azok duplán értékesek és emlékezetesek.:)
A troliról a Thököly út közelében szálltunk le, ahol megszállottként azonnal elkezdtünk fényképezni...
Itt van pl. egy falra festett kép:

Ennek a fenti jelek szerint Rentaneko a címe, mely István "nyomozása" alapján egy japán film címe, s azt jelenti: Bérelj cicát!:)) Ezen, itt a Thököly úton utólag is egy picit elgondolkozik az ember...
Egy fagyizónál István úgy látta rajtam, hogy nem lenne ellenemre egy kétgömbös fagyi, úgyhogy nagy élvezettel tettem magamévá egy túró+valami (elfelejtettem) fagyit, tényleg nagyon finom volt...
Amúgy meg mindenféle pazar épületet láttunk és fotóztunk...

 A vadszőlő akárhol lenyűgöz, valami csoda:

Az oroszlán is mindegy, hol van -- étterem tetején, avagy parkosított kertben --, akkor is szuper...

Eltöltöttünk egy kis időt a Rózsafüzér Királynéja nevű templom környékén, sajnos, nem volt olyan helyzet, hogy a monumentális épület belefért volna kristálytisztán a gépeinkbe, de a részletek is igen lenyűgözőek voltak...

Miközben István aktívan keresgélte a házat, amit látni szerettünk volna, én a templom utáni kis utcában felfedeztem két elég nagy, látványra kapuőrző fehér oroszlánszobrot... mindezt a templom szemrevételezése közben. Mondogattam magamban, hogy ahogy István befejezi a kutatást, szólok neki az oroszlánokról, és okvetlen lefotózzuk őket. Erre hihetetlen, de összetalálkozott egy kollégával nejestül, s elkezdtek beszélgetni a munkahelyi dolgokról, melyekből István már 3. hete nem vesz részt, hiszen szabin van. Épp zebra előtt álltunk, hogy majd átmegyünk a másik oldalra, egyrészt, mert ott kereshető az erkélyes női szobor, másrészt meg a templom is onnan hátha normális kiterjedésben fotózhatóbb lesz. Lényeg, hogy mindezek következtében a két fehér oroszlán csak már hazafelé jutott eszembe!! Mindenesetre majd' elríttam magam... ilyet kihagyni! :-/

No mindegy... Azért mi mindenütt bőven találunk fotóznivalót.

No, és végre megleltük a házszám alapján, de egyáltalán nem könnyen észrevehető erkélyes szobrot. A ház oldalán helyezkedik el, a ház pedig bőven kerítésen belül. Szóval nem könnyű közeli képet csinálni róla, az István nagyobb zoomjával is ennyire lehetett közel hozni:

A szobor romantikus története egyébként:

"A XIV. kerület Thököly út 61. szám alatt áll egy impozáns épület. Egy szerelmes nő, egy hűséges asszony legendája lengi körül ennek a budapesti 100 éves háznak az egyik erkélyét. A környéken élők mind hallották a "kőasszony" történetét. Tény, hogy ma is bárki láthatja, ahogy egy női szobor egy befalazott erkélyről a távolba néz, mintha várna valakit.

A ház oldalsó erkélyét és annak korlátjára támaszkodó fiatal nő szobrát nehéz észrevenni a faágaktól. A szobor ábrándos tekintettel néz a távolba. Azt senki sem tudja megmondani, pontosan mióta áll itt a szobor, illetve egyetlen házban lakó sem emlékszik arra az időre, amikor nem volt ott."

Egy másik forrás szerint:
"Az első világháború idején a lakásban egy fiatal házaspár élt. A férfinak a háború idején a frontra kellett utaznia. Ifjú felesége hűségesen várta, míg egy nap a férfi halálhírét hozták, amit a felesége  nem hitt el; úgy érezte, hogy a férfi él, és egy napon hazatér hozzá. Attól kezdve minden nap minden percét az erkélyen állva töltötte, és várta, hogy a szeretett férfi hazatérjen.
Akkoriban spanyolnátha-járvány tombolt, és a fiatalasszony is megbetegedett. Utolsó leheletéig várta haza szerelmét, végül az erkélykorlátra támaszkodva, az utcát fürkészve érte a halál. Nem tudhatta meg, hogy reménye beigazolódott: halála után néhány nappal  férje hazatért a frontról.
A megözvegyült tiszt vigasztalhatatlan volt. Mély fájdalmában szobrot állíttatott hűséges kedvesének, az erkély ajtaját pedig befalaztatta, hogy többé senki ne léphessen ki rajta.
A szobor még ma is ott áll, a befalazott ajtót pedig -- kegyeletből -- egyetlen újabb lakó sem bontatta ki."

Örülök, hogy végre megleltük, láthattuk, és nem utolsósorban, hogy jártam Pest ezen részén is...

Hazafelé bevásárolgattunk, innentől kezdve minden reggelink tarjás-sajtos kenyér volt, 1-1 kis szelet. Meg tök olcsón rácsaptam 5 db kétízes sült csirkeszárnyra, mely magában részemre ma vacsoraként szolgált (én vacsorára nem nagyon szoktam, csak valami nagyon keveset), István pedig egy paradicsomos húsgombóc nevű konzervvel töltötte estebédjét.:))