A többszörösen kibővített szoborlistánk alapján István felállított egy optimális útitervet -- ezt csak így érdemes --, és aszerint indultunk el.
Kisföldalattihoz mentünk ki gyalog, közben a Kodály körönd--Andrássy út sarkon "megcsodálhattam", sajnos, a nem túl rég történt tűzeset épületáldozatát... Ez nem olyan vidám látvány, úgyhogy nem fotóztam le.
A Deák térnél leszállva az Erzsébet térnél töltöttünk nézelődéssel nem kevés időt: megnéztük a Furulyázó juhász szobrát, a Danubius-kutat és szobrait, a ragyogó napfényben vidáman működő óriáskereket, és csodák csodája, szembejött velünk egy igencsak átlagember-magasságú, -szélességű szerelemlakat-fal vagy -állvány. Az érdekesség az, hogy épp tegnap kérdeztem Istvánt, hogy vajon nincs-e itt Pesten olyan, mert a pécsiről már régen lehetett hallani és látni fotókat. Mint már régebben hallottam és megtudtam, elég sok helyen van hasonló az országban is, nemcsak külföldön (Debrecenben nem tudok róla, épp ezért érdeklődtem, hogy pont a fővárosban nem létezik-e, de István nem tudott róla). Úgyhogy mikor egyszer csak ott álltunk előtte, hát úgy meglepődtem, hogy kimaradt pár lélegzet szerintem.:)
No, innentől kezdve eszünkben volt, hogy lakatszempontból is figyelmesek leszünk, bármerre megyünk. Azaz figyeljük, hogy hol kaphatnánk néminemű lakatot, elvégre és nahát.:) Mondanom sem kell, bár bejártunk rengeteg helyet, nem futottunk bele ilyen boltba.
A lakatfalnál eltöltöttünk némi időt, annyira aranyosak voltak a lakatok, tényleg ezerféle, kisebb-nagyobb, kerek, négyszögletes, szív alakú, színes, írott, gravírozott -- mindenféle fellelhető rajta.
És nemcsak (bár főleg) szerelmeseké, hanem itt-ott teljes családé; vagy nem csupán magyar illetőségű lakatok is voltak, hanem angol, német, sőt cirill írásúak is...
Legalább természetben jött elém a tegnapi kérdésemre a válasz...:)
Úgy véltük, lassan gondoskodni kellene bővítésről, hiszen nem túl sok szabad hely van már az állványzaton...
Nem esett még szó róla, de talán a képekről, az emberek öltözetéről látszik, hogy szinte nyári napokat éltünk. Igazi indián nyár vagy vénasszonyok nyara, kinek hogy tetszik... egyszóval csodálatos volt az időjárás is, az emberek abszolút nyáriasan mászkáltak, mi sem máshogy sem tegnap, sem ma...
Némi séta után elérkeztünk a Hild térre, ahol szintén a régóta kipécézett Rikkancs szobrot óhajtottuk látni. Nyilván minden létező alkalmat megragadtunk a fotózásra...
Tovább sétálva a Zrínyi és Október 6. utcák sarkán posztolt egy Békebeli rendőr. Bár utcai éttermek vették körül, tele emberekkel, de ez minket (és ahogy láttam, másokat sem nagyon) nem zavart a megörökítésében...
Innen a Szabadság térre érkeztünk. Útközben sem unatkoztunk.
E házban élt Schütz Ila:
A Szabadság tér egy részét már láttam régebben, talán a szovjet emlékmű dereng, meg az amerikai tábornok szobra...
De szépen, sorban haladva Széchenyi István emlékszobra (Pataki Béla):
Szüreti menet (Medgyessy Ferenc):
Virulj! díszkút (Telcs Ede):
Interaktív szökőkút:
1848--49 vértanúi tiszteletére készült emlékmű (Dózsa Farkas András):
Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok szobra (Ligeti Miklós):
Szovjet hősi emlékmű (Antal Károly):
Reagen elnök szobra (Máté István):
(Folyt. köv.)
Bejegyzések
Szia, Magdi! Örülök, hogy ilyen gyönyörű, és tartalmas időt töltöttél Istvánnal Pesten! Hát, hallod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok szobor, meg mindenfajta gyönyörűség van a fővárosunkban, igaz, én még talán vagy ötször voltam fent össze-vissza, akkor is csak szinte átutazóban. Egyszer voltam Krisztiékkel, amikor több mindent megnéztünk, de akkor is csak a Halászbástya környékét. Szóval, azt lehet mondani, hogy nem ismerem Budapestet, és még esély sincs nagyon rá, hogy valaha is eljutok több időre. Egy kicsit irigyellek ezért, no persze csak jó értelemben.
VálaszTörlésPuszi
Ó, ezek csak töredékek. Még itt sem mutattam be e pár órai "mindet", nézd meg a Picasán, ráadásul még a 2. napot sem fejeztem be itt... És ez csak most volt, amúgy meg már 8. éve járok fel, az első 5 évben szinte havonta, és legtöbbször olyat igyekszünk megnézni, amit még nem láttunk, olyan helyekre menni, ahol még együtt nem voltunk. Még ennyi idő után is megszámlálhatatlan az, amit még én sem láttam, sőt, azt sem tudom esetleg, hogy létezik... Tovább megyek: a legtöbb pesti sem okvetlen ismer még ennyit sem, amennyit én igen - ezt több illetékes is mondta már. Úgyhogy ez itt csak apró bemutató...:)
Törlés