Budapest -- 3. nap 1. rész

Harmadik nap, miután összeszedtük magunkat, boldogok voltunk, mert ahogy észleltük, bár borús, felhős idő volt, de nem esett az eső. Holott ugye, nyilván állandóan figyeljük az időjárás-előrejelzéseket, ettől a naptól már eléggé félnünk kellett, mert országos esőzéseket jeleztek...
Hihetetlen mázlink volt. Mint utólag is megtudtam, odahaza, Debrecenben is esett egész nap szerdán. Igen sok helyről viharokról, hatalmas mennyiségű esőzéseket jelentettek-mondtak-írtak-mutattak.
Nálunk csak annyi változott, hogy borús volt és olyan felhős az ég, melynél, ha nincs muszáj-dolog vagy erős késztetés, nem igazán indulnak el emberek otthonról. És ettől még egyébként 20 fok volt, s ami nagyon jó még mellé, hogy nem fújt szél!
Hát mi elindultunk, hiszen nem sok időt mértek ránk erre az évre! Ha a szilveszter utáni január 2-i hazautazást nem számolom, meg a 10 perces hűtőelhozást csapatostul, akkor lényegében most találkoztunk először az idén. Konstatáltuk már sokszor, hogy itthon is prímán el tudjuk tölteni az időt, csak az egy másféle, ám tartalmas időtöltés, ahogy télen is lehet. Most viszont menni akartunk, volt még teendőnk.
Elsősorban a lakatot felrakni az Erzsébet téri lakatfalnál! Ezt már csak nem bízhatom Istvánomra csak úgy, szólóban, majd ha jobb idő lesz; nem igaz?:)) Ráadásul ma van hónap idusa, azaz ugye, ez a nap a mi 98. hónapfordulónk, melyet egyébként minden hónapban elektronyos képeslapokkal, napközbeni sms-ekkel, esti telefonyozással ünneplünk meg. Nekem reggel még eszembe sem jutott, de István már a reggeli ajándékaival ezt is jelezte. Sőt, mi több, mikor ránéztem az e-mailjeimre, csodák csodájára hónapfordulós-köszöntős képeslapot is kaptam tőle (amit én majd csak otthonról tudtam neki reprodukálni viszonzásul). Hát ugyan mikor lenne legaktuálisabb feltenni egy ilyen lakatot? Ugyanis az évest már augusztusban lekéstük, a 100. hófordulónál pedig nem leszek itt. Úgyhogy egyértelmű, akár véletlen ez, akár nem...

Még előző este István előkészítette a szerkentyűt: alkoholos filc, később lefújta akrillakkal (amit egyébként szintén én kaptam arra az esetre, ha netán rámjönne a kavicsfestés).

Szóval ugyanúgy mentünk, mint előző nap, a kisföldalattival a Deák térig, onnan seperc alatt ott álltunk a lakatfalnál. Nekem jutott a helymegválasztás a falon, valamint a felrakás is. Sajnos, annyi eszünk nem volt, hogy netán esetleg megkérhettünk volna valakit az arra sétálók közül, hogy együtt is készülhessen fotónk, pedig ez nem olyan kuriózum: minket is többször megkérnek párok, hogy fotózzuk le őket...

E rendhagyó műsor után az volt a fő cél, hogy az István által frissen felfedezett netes hír alapján megnézzük a vasárnapra földből "kimászott" óriásszobrot a Széchenyi téren. Erről egyikőnk sem tudott, és egyébként az egész kiállítás 10 napig látható! Íme egy újabb mázli, ki tudja már, hanyadik azok között, melyek eddig is adódtak ez idő alatt, míg itt vagyok! István szerint, mikor észrevette a neten a hírt, 20 perce rakták fel...

Egyébként ezt írták róla a welovebudapest.com-on (s itt minden paraméter megtalálható):

"Vasárnap reggelre egy kamionnyi méretű, földből kimászó embert ábrázoló szobor jelent meg a Gresham-palota előtti Széchenyi téren. A spontán műalkotás Magyarország legjelentősebb kortárs művészeti vására, az október 9. és 12. között megrendezésre kerülő Art Market egyik díszlete, amelyet mindössze a főváros jóvoltából 10 napig csodálhatnak meg a budapestiek.
A bizarr Feltépve címet viselő óriás a nagy méretű szobrokat egyébként is igencsak kedvelő Hervé Loránth Ervin "polihisztérikus art designer" munkája, aki elmondta a VS.hu-nak, hogy a szobornak két nappal korábban kellett volna elkészülnie, de a talaj egyenetlenségei és egyéb külső körülmények miatt ez sajnos, nem tudott megvalósulni. Hozzátette, hogy az alkotás hungarocellből készült, és egyébként abszolút szelfi-kompatibilis, tehát örülne neki, ha sok közös kép készülne."

Hát mi ha szelfit nem is, de egymást is lefotózgattuk, leszámítva a sok, csak szoborról készült képet különböző helyekről.

 
Nem nagyon jöttünk rá, hogyan lehet szabályos közlekedéssel megközelíteni a szobrot, pedig jó ideig tanácstalankodtunk a Lánchíd előtt, az MTA előtt, meg hát a tér több részén, úgyhogy mindenképpen szabálytalanul mentünk oda hozzá, de úgy vettük észre, hogy mások is -- sőt, körbejárva, nem találva más módot, ugyanúgy szabálytalanul mentünk elfelé is onnan...
A fotózásból természetesen a Lánchíd sem maradhatott ki.

Természetesen, míg idáig eljutottunk, addig is rengeteget fotóztunk. Megnéztük pl. József nádor szobrát a róla elnevezett téren, míg engem fotózás szempontjából a szobrot körbevevő óriási láncok is majdnem annyira érdekeltek.:)

Nekem ez újdonság volt, de szuper ötletnek tartom, hogy több téren is ilyen automata jellegű biciklibérlők jöttek létre!

Átmentünk egy árkádsoron, ahol szobrok, emléktáblák álltak, de ezt követőleg is mindenféle szépséges épület vonzotta magára a szemet.

Közben természetesen volt egy kis természet is, belefért egy elmaradhatatlan faölelés, amit én nagyon szeretek, és most rábeszéltem Istvánt is...:)

 (Folyt. köv.)