Újra temetés...

Ma újabb temetésen voltam.
Szegény Katám 80 éves édesapjától búcsúztunk igen sokan: rokonság, ismerősök, család barátai...
Református temetés volt, igazi személyes, szívhez szóló, megható tisztelendői búcsúbeszéddel -- egy igaz embertől való búcsúzásként...
Katám nemcsak szerető, segítő szándékkal csordultig telt érzékeny, értékes emberke, de lelkiekben igazán erős is. Hisz még nincs másfél éve sem, hogy férjét temette... és ő is elvesztette munkahelyét még előbb, mint én; utána tanult (akkor indították utoljára a munkaügyi központ általi ingyenes szociális gondozó tanfolyamot, melyből sikerrel levizsgázott), miközben akkor és azóta is segíti egyre gyengébb idős szüleit, "tángálja" és otthont biztosít két nagy fiának.
Ő is nap mint nap megküzdi a magáét. Rohangál egész nap: ápol, segít, dolgozik... valahol mindig szükség van rá...
Csak azok bírnak ekkora mélységes lelkierővel, akik számára soha nem ők maguk a legfontosabbak, annál inkább mások életének jobbá tétele, segítése, támogatása életük célja...
Minden csodálatom és tiszteletem az övé. Kívánom, minél hamarabb váljon élete kevésbé rögössé, kapjon egy jó állást, ahol hivatása kiteljesedhet...
Édesanyjának, családjának belenyugvást, vigasztalódást; elhunyt édesapjának pedig... legyen hosszú álma békés megpihenés, igazi megnyugvás.