Lomtalanítunk

Kihasználtuk az idei tavaszi lomtalanítást, bár máskor is igyekszem elaggott, működésképtelen, lejárt és már haszontalan dolgaimtól megszabadulni, de most Szilvi segítségével hatékonyabb eredménnyel zárhattuk a napot.
A lomtalanítás, tehát amikor elviszik a kijelölt helyekre kirámolt cuccokat, másnap reggel volt, így nyilván előző nap, lehetőleg estig kellett leszállítgatni a holmit. Régebbi években nem lehettem túl hatékony, mert mivel dolgoztam, este tudtam meg a liftajtóra kitett (ha épp addigra már le nem szakított) papírról, hogy lomtalanítás, és reggel már viszik is. Akkor meg már... amit sokat kerülgettünk, azt lecipeltük, de különösebben nem mélyedtünk el a beépített és egyéb szekrényekbe.
Most viszont igen. Kirámoltuk az előszobai 5 ajtós, plafonig érő beépítetteket. És hát igen. Volt ott minden, ami évtizedek alatt felhalmozódhat... mert hogy majd jó lesz az még valamire. Persze sose. Mert az ember egyrészt elfelejti, mit hova tett el a majdani "valamiségre", s a rohanó életben nincs türelme hetekig keresgélni, hanem beszerzi az újat.
Jó volt ez sok mindenre. Például előkerültek rég keresett dolgok, melyeket a likvidálás utáni legközelebbi rendszerezéskor könnyen megközelíthető helyre pakoltunk, remélve, hogy azt meg is jegyezzük.
Előkerültek olyan dolgok, melyeket még Dani nem vitt el, de teljesen rendben vannak és szüksége lehet rá. Vagy olyan gyerekjátékok, melyek némi higienizálás után Bencus örömét fogják szolgálni. Saját szeretett tárgyaim. Több szatyornyi fonal (hiszen régen rengeteget kötöttem-horgoltam!), melyekre anyukám nyújtotta be igényét nem is olyan rég, hiszen egyre-másra horgolja az ágytakarókat, és a saját maradék fonaljait nagyrészt már elhasználta! Kötő- és horgolótűk mindenféle méretben és fajtában. Két doboz gyöngyfonal a hímzéseimhez, melyek helyéről idáig csak találgattam, de sosem leltem meg valahogy. Macskagallér műtött állat esetén. Gyertyák és mécsesek. Karácsonyfadíszek és -talpak. Elektromos vízforralók, melyeket önellátó nyaralásainkhoz használtunk annak idején bérelt házikókban, kempingekben... Egy doboz diafilm a hozzá tartozó szuperjó vetítővel.:)) Két falisuba, két egyéb díszítő faliszőnyegféle, jópár kész polc -- ezeket talán fel is tennénk, ha lenne valaki ismerős, aki betonfúró Hiltivel rendelkezik, de hát nincs, és pont ezért lettek félretéve száz éve is.
Három polcnyi cipő, melyből csak egy párat használunk, mert a többinek hol ez, hol az a baja, szóval csak a torkuk véres... három-négy polcnyi triplasoros könyv, amely marad, hisz azért került oda, merthogy a szobában már 15 éve sem fért. Közülük persze hátulról előkerültek azok a szerelmesregények, melyeket anno még anyukámnak vettem és mivel hátulra kerültek, valahogy elfelejtődtek. No, most majd megkapja őket, úgyis állandóan könyvhiányban szenved.
Ezeket csak teljes kipakolással lehet megtalálni, amihez pedig a szobalétrát is muszáj elővarázsolni! Most pedig ezt is bevetettük, szerencsére. Az egész napos, reája való fel-le mászkálástól másnapra olyan izomlázam lett, hogy ihaj-csuhaj.
Igazándiból, amiket likvidáltunk, rég tönkrement műszaki cikkek voltak, kiégett foglalatú kislámpák, melyek buráit képtelenek voltunk letekerni... így mentek azok is... 3-4 több évtizedes fényképezőgép, köztük első Szmena-8-ammal... egy 35 éves hajszárító teljes készletben, régi akváriumherkentyűk, 2 zsák fűrészpor Cucus (aranyhörcsögünk) idejéből, egy csomó ilyen-olyan deszka és léc, amelyekkel roppant óvatosan kellett bánni a kiálló szögek miatt, s melyekből akár még lehetett volna is valami polcféleség is az akkori tervek szerint, amikor még olyan ezermester lakótárshoz is közünk volt, aki ilyen téren nem ismert lehetetlent... Ezentúl még jó sok, tőnél elrohadt padlófelmosónyél, felismerhetetlen játékfélék...
És hát miután a cipőket alaposan átválogattuk, hogy melyiknek mi baja -- plusz az előszobában különálló cipőtartó szekrényből is közéjük seperve két polcnyit... --, lényegében 3 darab, vállmagasságig érően tele és fél zsák cipő! Melyeken egyaránt nyomon követhettük és csodálhattuk a divat megannyi változását, illetve azt, hogyan lesz a gyerekből felnőtt, valamint hogyan kell sportcipőket és teremcipőket olyan állapotúra szétrúgni, hogy azokon két négyzetcentinél több ép hely ne lehessen.
Lassan alakult vissza a derékig érő szemétdomb előszobává, és álltak össze a leviendő zsákok, óriási reklámszatyrok. Több órai meló után.
Ezután több menettel lehordtuk Szilvivel a cuccokat a gyűjtőhelyre, ahol már "szeretettel" és felvillanyozódva fogadtak bennünket az aznaptól holnap reggelig ott aktívkodó guberálók. Akiknek az a szokásuk, hogy soha nem elég semmi, ha kezed nyújtod, rögtön a karod tépnék ki. Valahogy a nagy, fekete, cipőket tartalmazó zsákjainkat már nem is láttuk a konyhaablakból, mikor felértünk a hetedikre egy-egy menet között... de nem baj, legalább nem hányták szét, vagy legalábbis nem ott!
Mire mindent lehordtunk, végighallgattunk olyan igényeket érintő millió kérdést, melyek nekünk sosem voltak, eszünkbe sem jutottak és szerintem rólunk nem is lehettek volna feltételezhetőek, hogy olyasmit tárolunk vagy lehordunk... na mindegy. Jelzem, az autóakksik nagyon kelendőek lennének!
Egyébként az esti órákban jól megszaporodott a hatalmas kanyarházunk többi lakója által is lehordott cuccok száma, de csak percek voltak, amíg akár hegynek is látszhattak a dolgok, mert érdekes módon ezeknek a keresgélő jóembereknek vagy ismerőseiknek utánfutós kocsijaik is akadtak, így a törött Pille-széktől, folytonossági hiányokban szenvedő fotelektől, lecserélt negyedszázados erkélyajtóktól kezdve hordtak ezek mindent, még éjszaka is! Egészségükre, én valójában örülök mindig annak, ha valaki más tovább is akarja vagy tudja használni azt, amit már én is kigórok. De ami nem tetszett, az a (már ugyan megszokott) tahóság, vagyis az, hogy szétberheltek, kiborogattak mindent és szeméttelepet csináltak a zöld részen. Kiöntötték a ruhás zsákokat, szétszedték a műszaki dolgokat, s ami nem kellett, úgy is hagyták. Hát csak nem szedik össze eredeti állapotára, urambocsá, zsákokba, dobozokba azt, ami nem kell még nekik sem?
Reggelre, mire jöttek a hivatalos elszállítók, elég lapos, ám annál szélesebb szemétáradat fogadta őket, de úgy látszott, megszokták... mindenütt ez van lomtalanításkor. Elindult 4-5 munkásember a területen, és több kört futva szedték össze a likvidált holmikat...