Gondolkoztam, miért is van ez így, hiszen jó 20 éve kell járnom szívgyóccereket kiíratnom, és munka után is mindig gond nélkül megtettem. Akkor most miért nem akaródzik? Hát persze, hiába vagyok munkanélküli, mióta messzebbre és kényelmetlenebb helyre költöztek a háziorvosok, még annyira sem akaródzik...
Tudom, hogy fóbiáim vannak. Többek között ablaktalan, bezárt helyiségben, sok ember között pánik tör rám... Itt most nem akarom ezt részletezni, de az eshetőségtől is kiráz a hideg.
És sokan tudják ismerőseim közül, hogy velem csak úgy lehet moziba, koncertre, színházba stb. menni, ha SZÉLEN ülhetek. Ha középre kell beülnöm egy sorba, hát lefövök, heves szívdobogás ural végig, és nem is tudok a műsorra figyelni! De a buszon is inkább állok, mintsem a belső ülésre üljek, amikor mellém tanyázhat valaki -- bár ez nem olyan vészes, mint azok a helyek, melyek csendesek, ablaktalanok, zárt ajtósok...
Tudom, ezek már nem kívánságműsorok, és nem is szokott látszani rajtam, elfogadom, mert mi mást tehetnék, uralkodom magamon a végtelenségig még akkor is, ha sikítanék; szóval befogom, de pl. liftben is és vonatülésen is fényévekkel jobban szeretek egyedül utazni, mint idegenekkel. Számtalanszor volt és van, hogy inkább gyalog indulok neki a lépcsőknek, ha már idegenek is liftre várnak. Utcán és nyílt tereken ez nem áll fent, többnyire nem izgat a dolog jobban, mint bárki mást, de zárt tereken nagyon is meghatározza mentális állapotomat.
A régi helyen pont a folyosó legvégén volt az én orvosom, s azon a részen nyitható ablakok is voltak... és összességében az egy komplex rendelőintézetnek épült, a lakótelep közepén, laborral, másik szárnyon gyermekorvosi rendelőkkel, pont arra a célra. A felnőttrészen volt vagy 8 rendelő, egyetlen nagy, tágas, hosszú térben, ahol állandó volt a zsibongás, és tér is volt elég még akkor is, ha a helyiség közepét végig két egymásnak háttal állított széksor uralta. Ha egy rendelő előtt már nem volt ülőhely, ácsorogni is lehetett rendelőnként több embernek is egyszerre anélkül, hogy egymás aurájába érnénk; s ez nagyon sokat jelent a fóbiás embernek!
A jelenlegi hely egy panelház földszintjét foglalja el, melyekben így-úgy alakítottak néhány rendelőt. Abban a lerekesztett, szobányi hátsó helyiségben, mely két orvos várója is egyben, nincs ablak, nincs semmi zaj, áll a levegő, csak várni, várni kell... hát ez nem annyira vágyaim tárgya.
Na mindegy, ha menni kell, menni kell. Majd' 2 hónappal így is túlhúztam úgy, hogy meg kellett vennem a meglévők mellé a nappali nyugtatót és az ASA protectet.
Ügyesen céloztam, mert hurrá, én voltam egyedül egy délelőtti rendelés közepe tájt. De ez csalóka öröm volt, mert ettől függetlenül bő félórába telt, mire végre-valahára kijött... egy orvoslátogató. Hogy ezeket mindig ki tudom fogni! Közben persze gyűltek is utánam emberek... és végig feszült volt minden izmom, hogy bármikor felugorhassak, ha jön a pánik.
Csak 3 havi gyógyszert írattam, tehát viszonylag hamar kint voltam, miután végre bejutottam.
Aztán, ha már azon a részen voltam, ahol ritkán járok a lakótelepen, eszembe jutott, hogy itt van az a gyógynövénybolt is, ahonnan anno keresztanyám vásárolta az aloés cuccait és egyéb gyógynövényes dolgait, a tulajhölggyel évekig telefonkapcsolatban állt, és többek közt élete utolsó éveiben neki köszönhettem, hogy a 2001 óta megszokott aloés fogkrémemet megkaphattam. Eleinte kolléganőm által jutottam hozzá, de úgy 2008 óta már csak ezen a módon. Mindegy, állítom és meggyőződésem, hogy szerintem a 2011-es felsőfogsor-generálozás azért nem 10 évvel korábban kellett lejátszódjon, mert aloés fogkrémet használtam. Ez nem rögeszme: fizikailag éreztem, mennyire más ez, mennyire pozitív és hatékony. Valahogy stabilabbá váltak fogaim, ennyi idő alatt nem történt további leépülés, és az ínysorvadásom is stagnált, sőt, mintha javult volna! Ha éreztem az ínygyulladást, elég volt 1-2 napig ezzel a fogkrémmel naponta többször erősen bemasszírozni az ínyem. De ínygyulladásom szinte alig volt ezen időszak alatt, ellentétben az előző évtizedekben megszokottakkal, amikor is egyik érte a másikat!
Vagy például: amikor sor került a generálra, a lecsiszolt nyolc fog és a közben sérült íny is eléggé megkínzott... volna, ha nincs az aloés fogkrém. Azzal kenegettem, plusz hozzásegítettem az aloé vera sprayvel az ínyemre, és megszűnt a sajgás, a fájdalom, sőt, saccperkábé 30 óra alatt globalice levonult a csiszolás utáni komplett ínygyulladás is. Amit, mondom, "előző életemben" már megtapasztaltam, hogy mi procedúra és mennyi idő lett volna, ha egyáltalán...
És bizony, keresztanyám másfél éve... nincs. Az utolsó akkori fogkrémem még kitartott egy darabig (nagyon megtanultam takarékoskodni ám azzal a fogkrémmel, és ez nem fogmosási ritkulást jelentett:)), azután 1 éve mással mosok fogat, és bár fogkrémválasztásnál nem olcsóságra megyek, sőt; de akkor is... szóval ég és föld. Régen és nagyon hiányzott a Forever! Ha normális bérem lenne -- normális???, szóval bérem lenne egyáltalán! --, nyilván rég felkutattam volna személyesen ezt a kapcsolatát nagynénémnek vagy valami mást, de így...? Belém rögződött, hogy meddig nyújtózkodhatok: semeddig; s hogy aki nem dolgozik, ne használjon aloés fogkrémet... szólt az ítélet saját kútfőből.
Ennyi előzetes és bő egy év kínlódás másféle, állítólag jó fogkrémmel elég volt hozzá, hogy bemenjek abba a gyógynövényüzletbe. Már annak is örültem, hogy megvan, nem költözött el, nem váltott profilt... hiszen manapság jó, ha félévig kitart egy-egy üzlet.
Elmondtam, mi bajom van, ki is járt hozzá évekig és biztosította többek között az én fogkrémigényemet stb., és a hölgy nem lepődött meg. Sőt, jelezte, hogy holnapra meglesz a fogkrém, erre tudnék-e járni? Óóóóó, mondom, hogyne tudnék erre járni, akár négykézláb is.:) (Na jó, ezt nem mondtam; de már szinte éreztem, hogy ha arra gondolok: holnap este már aloés fogkrémmel kényeztetem a fogaimat, milyen príma jó lesz nekünk! Mármint nekem és a fogaimnak!:)) Hurrá és éljen.:)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése