Pengle 1200

Elértük a Pengle 1200. szintjét. Emlékszem, anno azt sem hittem volna, hogy ebből a 100-at elérem, nemhogy mondjuk, az 500-at... 1200-at! Ez azért elég hosszú folyamat volt...
Pengle 1200 előtt:

Granulál, mer' megcsinyátam!:)

Íme, bizonyíték!

...és haladunk tova.

Tá-dámmm!:))

Liliom és regenerálódás anyámnál

Amilyen meleg volt még tegnap, éjjelre ideért a hidegfront, eső.
Reggel napsütés, majd beborult és volt egy nagy eső újra.
Anyám telefonált, hogy el merünk-e ettől indulni hozzá -- ui. megint elhívott magához, hogy kajailag kicsit rendbe hozzon.
Én mondtam, hogy én simán.
Szilvi már sokkal tétovább, hogy aszongya, muszáj-e ezt most. De mondom, hát gondolj már bele, nagyanyád süt-főz, az időjárástól függetlenül, honnan tudhatná előre, hogy nem fogok főzni, mert eső lesz és úgyse jönnek. Hányszor mentem már esőben, amikor egész jó idő lett utána... meg persze volt fordítva is. Mindig keresztanyám szavai jutnak ilyenkor eszembe, hogy "Na és, nem mos belőlünk aranyat!".
Úgyhogy én mindenképp készültem, nem hagyhatom, hogy anyámra maradjon minden, meg hogy feleslegesen dolgozzon. A Szilvi jelenléte, jövetele a cipelés miatt is lenne főleg fontos. De tudja ő azt, ő is imádja a Mamu cuccait, és tudja, hogy nem lesz málna, ribizli, ha nincs, aki hazacipelje!
Ráadásul nekem mézesmadzagként szolgált az is, hogy kinyíltak a tűzliliomok, így vizesen pláne dekoratívak lehetnek, evidens, hogy le kell fotóznom, mint minden évben!
Szóval bepakoltam a szokásost: száraz kenyerek, pitlik, Mamunak egy kiskalács és egy táblacsoki, kosztos cicáknak én 3, Szilvi 4 konzervet vitt.
Egy óra körül csak elindultunk.
Útközben megálltunk a szelektáltnál, utána pedig egy kis idő után bejutottunk az Ildikó-lakta házba. Készültem, és vittem a baglyos színezőt, megtaláltam a nevét, sikerült bedobnom, befért. Úgy örültem, hogy ez is sikerült, kicsit aggódtam, hogy A4-es be fog-e férni...

Kissé alulöltöztem, mert ki nem állom, ha melegem van, így én hűvösben is rövidujjúban mászkálok. De most kicsit túllőttem a célon, mert hűvös is lett és hideg szél fújt! A nyári blúzra meg csak egy mellényt vettem. Szilvi ehhez képest mindig beöltözik, gumicsizma, sál, pulóver, ujjatlan pufidzseki stb. Ő tutira nem fázott. Igen, de ő nem borul ki akkor sem, ha a végére melege lesz.
Az úton csak a hársat fotóztam a Kishegyesi úti zebránál zöldre várva.

 
Utána szépen és nyugodtan végiggyalogoltunk, nem volt szinte ember sem az utcán.
Anyámnál kipakoltunk, mondta, hogy kész is a kaja, és ehetünk, de azért előtte még szétnézegettünk, mondom, hátha lesz még eső, legalább addig fotózzak egy kis tűzliliomot.
Utána ettünk: volt saját termésű újborsóleves nokedlivel, zöldséggel, csirkehússal; isteni finom volt.
Aztán a rakott krumpli is fenomenális ötlet volt, még ha csak idő múlva is tudtam megkóstolni egy kicsit.

Amit bekongattam, most is úgy éreztem, hogy egy heti cucc ment le... pedig hát Bence sokkal többet eszik.:)

Sokat dumcsiztunk, én liliomoztam még kissé... egyszerűen alig lehet abbahagyni ezek fotózását, pedig most feleannyi sincs, mint tavaly.

 

 

Azt hiszem, elég a liliomokból.:)
Bent beszélgettünk, mikor egyszer csak heves surrogást hallottunk: hát, újra rákezdte az eső, nem is akárhogy. Mindenesetre jó kis zuhé volt megint, innentől már tényleg elég nehezen volt járható a kert. A cicák nem jöttek elő ma enni.
Egy idő után anyám kiment, és hozott be két nagy tejfölös vödörnyi ribizlit, majd utána Szilvi is ment, és málnát szedtek, abból is rengeteget le lehetett szedni.
Én valahogy nagyon fáztam, és folyt az orrom cefetül. Vécén egyszer sem voltam.
Anyám adott egy keresztanyám-féle félkabátot, onnantól kezdve éreztem magam jobban, de ki nem kívánkoztam. Rengeteg csiga is volt a kertben, előhozta őket az eső, de komolyan oda kellett figyelni minden lépésre, mert mindenféle méretű csiga hemzsegett mindenfelé a kertben.
A szedett gyümölcsöket mindet odapakolta nekünk anyám, plusz még a nagy leveses vödörnyi zöldborsólevest, rakott krumplit, leveshúst, plusz egy tepsi meggyes piskótát, és egy jóadag üres palacsintát, melyet tegnap sütött ki... Na, ezt egyedül egészségesen sem tudtam volna hazavinni...
A sok pakolászás után mindenesetre este fél 8 lett, mire elindultunk hazafelé, de még világosban hazaértünk, és egész tűrhetően éreztük magunkat.
Otthon Szilvié volt a feladat újra, hogy likvidáljon a hűtőben és próbálja meg besakkozni a hozott cuccokat. Mondtam, hogy kíméletlenül vágja ki az egyhetes cuccokat...
Ő tényleg jól tud legózni a hűtőben, én viszont hamarabb kigórom a fixre meg nem evett kajákat már soknaposan, ő meg még nem... inkább pakolgatja mindig kisebbekbe, de annyival több a mosatlan.

Kicsit furcsa volt, hogy Ildikó aztán, mikor írtam neki, nem fogadta nagyobb örömmel a cuccost, legalábbis nagyon szűkszavű volt, de persze ennek számtalan oka lehet... mindegy. Remélem, nem vette meg közben magának, csak nem mondta... De amennyire szereti a baglyokat, ráadásul megvettük neki és ugye, ajándékba... én tudom, hogy én a helyében biztos félóráig dicshimnuszoltam volna. Bár nem mindenki tudja kimutatni úgy a háláját és örömét.

Állapot, rossz álom

Szokásosan hajnalok hajnalán muszáj hasmennem, és mire visszaaludnék, a macskák kezdenek mozgolódni. Akkor meg újra hasmenés...
Sokszor ezen a héten villámgyorsan kell cselekednem, meg nagyon vigyáznom pl. tüsszentésre, orrfúvásra.
Mert egyébként az is bőven van, úgy fújom a vízszerű orrfolyásomat, mintha náthás lennék. Pedig ez nem az. A kemó óta van, és másodperc alatt képes elcseppenni. Rengeteg papír van körülöttem (törlő és pzs), ha bármerre megyek, legyen körülöttem, mert minden megmozdulásnál folyik az orrom. Úgy látszik, ezt is bele kell vennem a szar hét tüneteibe.
Már azért csak kimaradt 2 Nivestim, majd csak könnyebb lesz már!
Ebből állok ki, csak felesleges mindennap leírnom.

Mikor sokadik után nagykeservesen elaludtam egy kicsit, hát igen korán volt még, lehetett volna aludni nyugodtan, annyira rosszat álmodtam, hogy minden ízemben reszkettem, ahogy hirtelen felébredtem. Őrült veszekedés volt, mégpedig munkahelyi (pedig hun van a' mán!), egyszerűen utálom, ha nem tudom magam megértetni, és tudom, hogy szándékosan értenek félre. Azt is tudtam, hogy minden csak ürügy arra, hogy kivághassanak, nagyon gondosan kidolgozott tervek alapján... Úgy látszik, ez mindenképpen az a lelki dolog, amit mai napig nem sikerült feldolgoznom...
Amit a pszichológus mondott a műtét utáni beszélgetésnél, az enyémhez hasonló daganatos betegségeknek általában fel nem dolgozott lelki okai vannak. Tessék.
Mondjuk, e nélkül az álom nélkül is tudtam ezt; semmi más ennyire meg nem viselt életemben (pedig volt mi!), mint ez. Talán, mert ez volt a legigazságtalanabb ellenem irányuló húzás, ami ellen az ember abszolút tehetetlen, s mint ilyen, teljesen kiszolgáltatott.
Hát igen, azóta fenekestül felfordult minden... ettől függetlenül is.

Bence itthon volt, mentek a Pennybe kora du., most ott intézi a vásárlásait Szilvi, mivel megkezdődött megint a plüssök pontgyűjtős őrülete... Nagyon cuki zöldség- és gyümölcsfélék vannak egyébként megint. Nekem a dinnye, az ananász, a zeller a kedvencem; de a többi is cuki.:)

Este 6 után elvitték Bencét a nagynéniék.

Átlagos nap

Ma újra bevettem a szívgyógyszereimet, igaz, sok időmbe került, némi öklendezéssel, darabja közt hagyva vagy negyedórát -- de kicsik, és ezen túl kell valahogy esni, talán sikerül.
Bencusnak utolsó iskolanapja volt, 2-re érte kellett mennie Szilvinek.
Egész délelőtt nagy zenebona, műsor és konferanszié hallatszott az oskolából, na, mondok, vigadnak a kölykök, mert VAKÁCIÓ...
Lehetett vinni bármiféle játékot, ezt-azt eladni, fel kellett árazni, csak mint mindig, most is a gyerekekre bízták a tájékoztatást, lassan teljesen leszoktak arról, hogy mégiscsak ott az üzenő, és az a biztosabb... a gyerek vagy ott van, vagy nem figyel, vagy elfelejti, vagy rosszul emlékszik... így néha botrányos dolgok sülnek ki, és mindig a szülő kerül nyakig a kakiba.
Azért Bencus játékaiból is összeszedett Szilvi pár dolgot, el is adott mindent egy kicsi darabokból álló nyomda kivételével. Ő is vett dolgokat magának.

De még a beadás után Szilvi, mivel akcióban vagyunk, megejtett még egy Félix-vásárlást, négy dobozzal hozott még, valamint Haramiának 10 tálkás szószos DM-est. Ha már Tesco, szintén Haramiának egy fél grillcsirkét, amit majdnem egy hétig tudok neki adni kajaként, napi kétszer. Gazdaságos, bár tudom, ez hihetetlen. Nekem külön megéri, hogy nincs gond a kajájával és vele sem. Ha jól tud enni, alszik és nyugi van. Amíg műxik a macska, addig jó nekem valamennyire...

Írt egy sms-t, hogy igenis, van még baglyos színező! Ui. Ildikó részére megírtam, mikor nekem megvettük, és ő is meg akarta volna venni, csak nem volt Debrecenben. Egy ismerősét kérte meg, hogy szerezze be, de az persze nem látta, és eladót kért meg, hogy segítsen, az sem látta, így konstatálták, hogy elfogyott. Szilvi már akkor mondta, hogy ez lehetetlen. Két hete is 10 db volt, mikor hét elején nekem vette, 8, és most is ugyanannyi! A rejtély mindössze annyi, hogy egy sincs kifelé fordítva, a kis vékony gerincükkel sorakoznak, és eléjük van kirakva egy teljesen másféle könyv. Nyilván az ott dolgozó sem volt efelől tájékozott.
Lényeg, hogy mondtam Szilvinek, vegye meg Ildikó részére.
Ildikónak meg is írtam, hogy de bizony, igenis, van, és hogy meg is vettük neki. Majd valahogy el lesz juttatva, és írtam neki, hogy nem kell kifizetni, ajándékba lesz.
Ennek hatására elkezdtem du. színezni egy baglyot. Mi tagadás, nem párórás munka lesz itt sem egy-egy bagoly!

Bencus részére pedig 2 után megkezdődött a vakáció...

Sürgős labor, kardiológia, onkológia

Fél 6-kor kelés, épp, mikor már hajnali 2 után el tudtam volna a sok kimerítő hasmars után hálni.
Nem, nekem kelni kellett. Azt hittem, kardomba dőlök!
Szinte kómában elkezdtem gépiesen csinálni mindent, úgy, hogy következett, mindenfélét, a macskákat elsősorban, majd magamat, az iratokat, vinnivalókat átnézvén, sűrű hasmarsokkal, tompa fejfájással, alig valamit látással...
Nem tudtam, pontosan hogyan és miként lesz a mai nap.
Elkészülvén 7.40-re kellett lemennem sógornőmhöz, akivel már indulhattunk is. Belső szervízút, Kishegyesi, majd Dorottyán fel -- a reggeli csúcsban ez a legelfogadottabb és járhatóbb a Kenézybe. A főépületnél elbúcsúztunk, megbeszéltük, ha végzek, szólok és jön értem.
Felmásztam a lépcsőn, az 1. emeletre szó szerint szinte, valahogy olyan gyengének érzem magam ezen az egyhetes kontrollon.
Megnyomtam a labornál a sürgősségi labort, és nemsokára be is hívtak.
Érdekes, itt mindig észreveszik, hogy nem vagyok jól. Mindig megnyugtatom őket, hogy valóban nem, de attól még nyugodtan "műthető" vagyok, mert ez így van vasárnap óta, ez szokott lenni egész héten, csak a sok output legyengít.
Most egyébként két beutaló is volt ide összetűzve. A másik normál volt, de éles eszemmel rájöttem, hogy az biztos nem azt jelenti, hogy majd két óra múlva azzal is beszólítanak és újra megpróbálják megtalálni a vénát:))), hanem leveszik most az arra való vért is. Az egyébként később lesz meg, és az a tumoros vérkép.
Mikor ez megvolt, megkértem a nővért, ragassza már le a vénámat, mert ilyenkor nem vagyok biztos a dolgokban, és mindjárt az onkológiára van az időpontom.
Némi ücsörgés után lementem az onkológiai ambulanciára, ahol a kartonozóban elmondtam, hogy megvolt a labor, valamint idetűztem, mely gyógyszerek vannak kifogyófélben, azokat ki kellene írni, és itt az van, hogy itt kell elkérnem valamilyen SZTK-ba szóló kardiológiai sürgős beutalót. Oké, mindjárt megbeszéli -- ők különben állandó rohangálással folyton kapcsolatban vannak az orvossal.
Kb. negyedóra telt el, mikor a kartonozóból szóltak, és ideadták a kardiológiai beutalót, hogy tényleg az SZTK-ba menjek vele, merthogy itt nincs most kardiológus. Elég elkeseredett képet vágtam, mert valóban nem örültem ennek egyáltalán. Mondjuk, itt se szívesen mentem volna vissza ahhoz a múltkori kötekedős nőhöz, de azért ebben a f*sós állapotban az SZTK azért nem a szomszédban van!
Mindegy, amúgy meg itt kellene ülni 2,5-3 órahosszat, úgyhogy addig is legalább nem ebben a fülledt váróban vagyok, hanem kint most friss a levegő...
Megnéztem a buszmegállónál, a 43-as jött szinte azonnal, mázlim volt! Így három megállót mentem a Kölcseyig, onnan gyalog be az SZTK-ba.
A parasztelosztónál (sorszámkérés) hüledeztek egy sort, hogy magát_ a_ Kenézyből_ küldték_ IDE?
Mondom, hát. Kérdi, miért? Mondom, nincs kardiológus. Mondja: Még_ mindig? Kérdezte a többi hölgyet, nem nagyon tudom, mi volt a beszéd tárgya, nem is nagyon érdekelt. Én nem tehettem erről az egészről... Aztán a hölgy feltelefonált a kardiológiára, hogy itt lenne a Kenézyből egy sürgős beutalóval egy hölgy... választ nem tudom, de kaptam sorszámot.
Fel az elsőre, aztán szépen, ugyanúgy esik, mint fentebb a reumatológia, csak a másik oldala a hodálynak -- ott leültem várakozni.
Már ott ültem vagy 20 perce, figyelve a kijelzőtáblát, mikor egyszer csak valami józan megfontolásból hátrafordultam, mert a hodály végén is volt egy kijelző, eddig azt nem néztem, mert meg voltam győződve, az is azt mutatja. Lehet, hogy igen, nagyjából. De az én számomat most csak azon láttam! Huh!
Na, berobogtam a jelzett ajtón, ahol egy idősebb hölgy nyugis irányítgatással mondta, miket csináljak. Levetkőzés derékig, lefekvés, majd vérnyomásmérés és EKG következett.
Kicsit beszélgettünk is. Mondta, hogy magas a pulzusom. Mondtam, hogy általában magas.
Utána öltözzek fel, és kint várakozzak, míg a főorvos úr is behívat a vizsgálatra.
Na, ezt tettem, csak közben ide-oda tekergettem a fejem a két tábla között. Újabb 20 perc körül volt, mire megint behívtak, 3 ajtóval odébb.
Megértem ezt is, hogy életem legnormálisabb kardiológusával találkoztam végre, eddig ugyanis nekem velük nem volt szerencsém. Mindegyik lekezelően, leereszkedően bánt velem, alig kezdtem valamire válaszolni, már bele is kötött, nem volt jó semmilyen válasz, az embernek egyre jobban égett a pofája...
No, ez a férfiember, ez nem. Ez teljesen normális emberként, betegként bánt velem, teljesen udvariasan, tisztelettudóan. Tudom, hogy ez lenne a normális, de agyongyötört állapotomban a hálától, hogy embernek néz, majdnem elsírtam magam.
Sok mindent kérdezett, hagyott válaszolni, odafigyelt, részletekre is rákérdezett. Nem volt türelmetlen, ideges, nem intett le meg ilyenek. Hallatlan! Na, már csak ezért is megérte idejönni, hogy megdőlt a véleményem arról, hogy minden kardiológus páciensgyűlölő. Vagy csak épp akkor van rossz napjuk, mikor én odakerülök...
Megvizsgált, majd megcsinálta a szív-UH-t.
Mondta a tachycardiát -- újabb piros pont. De nagy ám. Merthogy erről a '80-as évek elején már volt szó, de valahogy senki nem foglalkozott vele soha! Pedig azt az akkori körzeti orvos vette észre az EKG-s papíromon. Mondtam, hogy most pedig nem is érzem, mikor 100 fölött van. Mennyi lehet akkor, amikor érzem is? Különböző dolgokat kérdezett fokozatonként, hogy mit mennyire vagyok képes milyen fáradtsági eredménnyel produkálni, mennyire van túlterhelve a szívem.
S még azt mondta, hogy ez a tachycardia a kemóval együtt ki fogja magát purcantani!
Úgyhogy írt fel nekem erre egy gyógyszert. Végre valaki!!! A végén hálás leszek, hogy ideküldtek!
Úgy jöttem ki, hogy nagyon alázatosan nagyon szépen megköszöntem az egészet.
Ezek után teljesen gyalog mentem vissza a Kenézybe.
Az onkológiára érve a kartonozóban újra bejelentkeztem, mondtam, hogy itt van a kardiológián kapott cucc, készen vagyok.
Ezek után kb. fél órát kellett még ott ülnöm, a behívás megszokott idejében tértem pedig vissza, még büszke is voltam magamra. De még úgy látszik, nem volt meg a vérkép.
A váróban nagy volt a meleg, nincs ablak, beszorul a hőség. Egy T alak az egész váró, a kartonozó elé leraktak egy álló ventilátort, de sejthető, hogy az egész T alaknak ahhoz nem sok köze volt amúgy.
Végre behívtak, mondta a főorvos, hogy jó a vérkép, és a kardiológia is rendben - adta az ambulánslapot, két receptet és viszontlátás.
Nekem sem nagyon volt humorom most infúzióra menni, tekintettel arra, hogy a múltkori sem használt, ugyanolyan rosszul voltam egész héten. Ez csak első ízben használt. De akkor is... csak annyi volt a meglátásom, hogy ráírják a papírra sablonszerűen, hogy aszongya: "3. kezelés utáni kontrollra jelentkezik. Panaszmentes."
Hát egy nagy lókakit voltam én panaszmentes! Csupán meg sem kérdezte, hogy vagyok. Nem mindenki olyan, hogy bemegy, és árad belőle a panasz. Tőlem meg kell kérdezni... érdekes, ez eddig megvolt. Most természetes volt, ők nem látták meg, mint a laborosok vagy a kardiológus, hogy szarul vagyok... Panaszmentes. Aha. Ha akartam volna, még ezek után is sopánkodhattam volna, de azok után, hogy a múltkor sem használt az infúzió, nem volt humorom újabb két óráig ülni és szurkáltatni magam. De akkor is távol áll tőlem a panaszmentesség.
A kardiológiáról is csak annyit írtak fel, hogy megvolt, és a kezelésnek akadálya nincs.
Egy szó sem arról, hogy tachycardia, meg kaptam egy gyógyszert rá! Az volt az érzésem, hogy az, hogy le van tudva, az a lényeg.
Na mindegy.
A gyógyszertárban kiváltottam a kardiológusnál és az itt kapott recepteket, a múltkori Nivestimmel együtt ittenről 3-at. Vettem Legalont, a kisebb mg-osat, hogy biztosan le tudjam nyelni. Ui. már a zárón rajta volt, hogy tanácsos szedni napi 1 Legalont májvédési szempontokból, de múltkor csak itthon vettem észre. Ezentúl még bőrfertőtlenítőt vettem, mert az is fogytán volt. Persze valamiért a jó nagyot kaptam... Fizettem 8255 Ft-ot. Mibe sincs nekem ez az ollós jószág, komolyan! Az egész aktív korúm szerintem, ha még az ekcémakenőcsömet és szemcseppemet is beleszámolom, nem is elég a gyógyszereimre! Pedig csontos gyógyszert sem szedek most, mint évekig, amikor háromhavi csak a főgyógyszerből 12 ezer Ft volt...
Ezek után kimentem az épületből, elmásztam egy padig, jó hűvöskés, árnyas idő volt. Telefonáltam sógornőmnek, aki mondta, hogy mindjárt indul.
Nagy volt a forgalom, hisz majdnem dél volt, kb. 20 percet ülhettem ott is, mikor jött sógornőm. Nagyon hamar hazaértünk, köszöntem szépen, felmentünk, elbúcsúztunk.

Ma még beszéltem Istvánnal, alig estem haza, már felhívott, még pihentem volna kicsinyég...
Majd este én hívtam fel anyámat, hogy neki is elmondjam.
Nehéz nap volt.
És csak f*sás, f*sás, f*sás... és akkor is a jó oldalát nézem, hogy megúsztam az SZTK-t jó időben, f*sás nélkül, egy jóember kardiológussal, meg kaptam a szapora szívverésre gyógyszert. Éppen ideje már, 35 éve kellett volna...

Aktív korú rendben, Bence gálája

Hát most már szinte postafordultával rohangálok ki-be a budiba, szenzációs. Ráadásul minden fenék-özönvíz után át a fürdőszobába (szerencsére nem egyben van a kettő), mert nekem az a befejezés. Van, hogy kipurcanva befejezettnek ítélem a dolgot, mikor hopp! csikarás, Manóka rohan újra a budiba, és így tovább. Ebbe is ki lehet azért fáradni. Elég lenne egyszer felvenni videóra, aztán egy órahosszat csak ezt játszani, mert a valóságban is ez van.

Postás: én megyek. Egy ajánlott nekem, egy Szilvinek. Nekem megjött az aktív korú támogatásról a határozat. Megkaptam.
Szilvinek valami iskolai kajáltatásról szóló cucc jött.
Nem tudom, mi ez az állandó vízszerű orrfolyás, de szörnyen idegölő. Ugyanakkor aggasztó is, mert nem szabadna betegnek lennem, viszont ilyenkor az immunrendszer legyengül. Tudom, hogy allergiás vagyok pár éve valamilyen fokon. De ez most szinte állandósult orrfolyás.
Kifújom az orrom, kimegyek a postáshoz, annyi a dolgom, hogy két helyen aláírjam, meg a személyi igazolványszámomat. Ám nem bírom ki, berohanok közben a fürdőszobába, hogy kifújjam az orrom, mert érzem, hogy elkezd szaladni az orromból lefele... Elnézést kértem, hogy ez van... Kérdezte is a postás, hogy allergia? Mondom, az. (De az is lehet, hogy a kemónak egyfajta, allergiára rákeményítő hatása, immungyengítés... A fejkendőmet látja, látta már többször, tehát amúgy már a fél ház biztos tudja, hogy mi a kínom.)

Anyám telefonált, hogy megérkezett tegnap a feltöltésem, így kijött az egyenlege: 7000-valamennyi, úgyhogy neki már megtörtént a jóváírása annak, hogy véletlenül kivették a családi csomagból, így pénzért beszéltünk órák hosszat...
Az enyém még nincs rendezve, az előfizetéses. Daninak oda van adva a számla, volt is bent már vagy kétszer, kérvényezés, egyebek, nem olyan egyszerű. De remélem, nekem is le lesz vonva a 4000-valamennyi, amennyivel magasabb számlát küldtek most ki a szokásosnál.

Délután Bencusnak iskolai gálája volt, melyen ő is szerepelt.
Hát én már abban a stádiumban voltam, amikor ki sem tudtam mozdulni, úgyhogy előre tudtam, hogy én erre nem fogok tudni menni.
Mindegy, jegyeket kellett kérni, ingyen voltak, de először bármennyit lehetett kérni, majd két főre maximálták gyerekenként a jegyeket, ez azért elég nagy kellemetlenségeket okozhat, aki meghív 4-5 főt, aztán most kit mondjon vissza?
Végén három jegy lett, így aztán el lett híva az apa és a nagynéni.
Hát, Szilvi elég érdekes és meglepő tapasztalatokat nyert... elsősorban az apával kapcsolatban. Még mindig sokat rosszul van, most is a kitörő öröm helyett, hogy ő jöjjön esetleg, nem volt ujjongás, nagynéni mondta, hogy hát, nem tudja, hogy lesz (mármint a gyerek apja)... Nem tudtuk, hogy még mindig ekkora a gond. Azt láttuk feltett nyilvános fényképeken, hogy nagyon meghízott, számomra szinte a felismerhetetlenségig. De úgy szinte abszolút kommunikáció- és koncentrációképtelenség volt... Arról sem tudunk semmit, hogy a májusra beharangozott műtétből lesz-e hát valamikor valami, vagy mi van, leállt az ügy?
Na mindegy, erről sem írhatok részletesebben, az viszont idegesítene a Szilvi helyében (így is, mondjuk!), hogy semmit nem lehet beszélni, megbeszélni még nagynénivel sem, mert ugye, mégiscsak mindig van valaki még mellettük. Ha érte jönnek, akkor a nagynéni férje, aki előtt végképp kussol mindenki. Meg hát Bence előtt sem lehet, mert ő meg sajnos, egyre inkább veszi át az apja modorát... ő nem vágja még a helyzet súlyosságát, neki még példakép az apja... Mi ezt tudatosan nem háborgatjuk, de remélem, ez még változtatható, mert így botrányos lesz pl. tanulásnál, az anyja vele való kapcsolatánál, tanulásnál stb. Mégiscsak ő neveli, ő tartja a gyerekért a hátát stb.

Elég sokára jöttek haza a gáláról, és hát arról tudtak beszámolni, hogy Bencéék is szépen szerepeltek, eléggé az elején, majd felvitték őket az osztályba, mivel az aulában hatalmas volt a zsúfoltság, és hogy a végén majd a tanárok lehozzák őket. Utána a többi osztály még végigszerepelt (ma az 1. és 2. osztály voltak), és aztán lett vége. Nagyon meleg volt, és fényképezni se igen lehetett...

Éjjel 2-től megkezdtem a hasmarsot, és mire hajnaltájt elaludtam volna tízrendbeli f*sás után, megszólalt az ébresztő. Azt hittem, felkötöm magam...

Vasárnap és hétfő

A vasárnap eseménytelen volt, de délután már kezdődött az étvágytalanság. Reggeli a meggyes piskóta, ebéd a húsgombócos zellerleves, a többi már nem ment könnyen -- még jó, hogy ez a piskóta mindig jó, ha már nem megy semmi, de az üres gyomor miatt muszáj valami.
Ezen túlmenőleg csak Istvánnal volt telefonálás, és sok emberrel csetelés.

Hétfőn reggel tudtam a szívgyógyszereimet utoljára bevenni -- utólag írom, azért tudom. Pár napig nem ment, mert a hányinger miatt öklendezés jött rám azonnal, akármilyen aprók is ezek.

Anyámnak feltöltöttem háromezret (adott rá) e-bankról a mobiljára.

Szilvinek adtam rávalót, és mivel a Tecsóban Félix-akció van, hát elment, és hazacűgölt 6 doboz, dobozonként 12 tasakos Félixet, nyertünk vagy kétezer-párszázat rajta. Most el van látva a deg egy időre. Már beszéltük a múltkor, hogy van baglyos felnőtt színező a Tecsóban, és most ráadásul akciós. Az eredeti ára sem egy ökörár, talán 1190, de most 830 még 20-áig. Naná, hogy vegye meg!
Bagoly nélkül sem élet az élet!

Ezalatt én összepakoltam Dani beszáradt özön ruhaneműjét. Szerencsére varrnom nem kellett...

Ment a Nivestim (csütörtök óta minden este felé), majd később a Clexane injekció, kicsivel később.
Az első okozza szerintem a rosszullétek nagyját... a kemó utóhatásain kívül persze.