Honesty 9 éves

Gyönyörűségem, Honesty baba ma lett 9 éves.

Nagyon sokat jelent ő nekem.

Boldog szülinapot neki, még nagyon sokat; egészségben, szeretetben.

Vasárnapi anzix

Ma először a gimi udvarán, a szerszámos bódéban lakó cicakolóniához vittem egy jó doboznyi főtt tészta-tarhonya-bőséges szaft kutyulék kaját, aztán eltrappoltam a szelektált tárolóhoz a különböző flakonyokkal. Miután mindentől megszabadultam és kinéztem valahogy, irány a templony. Ifjúsági zenés misénk volt, ami nálunk tényleg nagyszerű.
Konstatáltam, hogy beállt a nyári hőség nálunk. Szinte egész héten közel jártunk a 30 fokhoz árnyékban... És hát ugye, hiába mondták szombattól a lehűlést, na, itt annak egyelőre semmi nyoma nem volt. A templomban, bár ajtó-ablak direkt tárva-nyitva van egész nyáron mindig, mert lapostetős lévén nagyon meleg van bent már tavasztól; de nyáron nagyon nehéz bírni, ez biztos...
Ezután pedig elvonultam szavazni az általános oskola megfelelő körzetébe.

Utána kiszámoltam húszasokból, ötvenesekből, tízesekből és egy rahedli ötösből egy csomag omlós keksz, egy ásványvíz és 15 dkg marhapárizsi árát és jól bevásároltam.:DD
Az omlós keksz nekem azért kell, mert nem reggelizek, a nap első étkezése délután 1 és 4 óra között zajlik le. De mivel oly sok gyóccert kell megenni reggel is, mégiscsak kell valami -- így jött a kekszdolog, már jó huszonéve megszokva. A gyóccereket ice teával leküzdve, a nescafém előtt nagy kelletlenül befalok 5 db kekszet, oszt le van tudva az a dolog, hogy ne szedjünk üres gyomorra gyóccert.
De a mai reggeli, zacskóban lévő utolsó 5 kekszem nem jött össze, mert pókot (!!!!) találtam a zacskóban. Mi tagadás, amúgy is csak ímmel-ámmal, szükségből megy le az a reggeli kex, de így meg még valahogy annyira sem kévántam meg... Mindenesetre ezentúl felbontás után zárva kell tároljam az ilyesmit, mert valahogy nem guszta számomra a pókos kex, na...
Hazaérve kiszedtem a fagyóból két csirkehátat és egy fart (magyarul: másfél csirkefar-hát:))), és főztem húslevest. A kicsit régebben vett egyadagnyi zöldség fele megpenészedett a hűtő alján lévő dobozban, de a másik felével nyugodtan bezőccsígelhettem a levest. Azt a pár darab agyoncsírázott krumplit is csak félig kellett lefarigcsálni, hogy belerakhassam.
Leszűrés után nagyon megkönnyebbültem, hogy háromféle levestésztás zacskó alján találtam cuccost, a három összesen kiadott egy fazéknyi leves befőzéséhez valót, csak arra kellett ügyelnem, hogy először a reszelt tésztát, aztán a csigát tegyem a fövő létyóhoz úgy 3 perces szünetekkel, s mikor már el is zárom, akkor bele a cérnametéltet. Hurrá, újfajta húsleves! Senki nem tudhatja, mit kínlódtam érette és hogy is jött össze:))), ergo aki olvas, az megtudhatja.
Közben Szilvi is elment szavazni, én meg 3 órakor megreggeli-ebédeztem 3 faragott, levesben főtt krumplit és e'kkis répát a levesből. Kísz. Magából a levesből majd este ettem, az volt a vacsora. Nem is tévedtem nagyokat a háromféle levestészta főzési idejét illetőleg... magyarul egyik se volt sz@rrá főve és egyik se maradt kemény.
Este meghozták Bencust az apás gyermeknapról, és megtudtuk, hogy aki az Intersparban ma Kubut vett, az fotózkodhatott eme jószággal, és meg is kapta a keretes fotót.:)
Gyermeknapra kapott pólót és vászoncipőt a mamától, valamint beszélő Michelangelo tinininja-teknőcöt az apjától. És voltak játszóházban is!
A cipővel csak az a baj, hogy ugyanakkora, mint amit már most is félig szétszakadva hord, és épp csak hogy még jó... Pedig, általában ha szóba jön az, hogy bárminemű öltözetet vagy cipőt szeretnének venni Bencének, mindig érthetően közlésre kerül, hogy nagyobbat, sokkal nagyobbat, mint ami máris kicsi! De valahogy soha nem úgy van.
Ajándék lónak ne nézd a fogát, ám azért nyilvánvalóan idegesítő, hogy az egy vagy két számmal nagyobb ugyanilyen cipő is ugyanennyibe került volna, tehát ha már vesznek, nincs értelme nem jót venni. Oké, egy vászoncipő nem drága, de a mi jövedelmeinkhez képest minden számít. Nem mindegy, hogy duplán kell venni esetleg ezt-azt... De mondtam Szilvinek, ne keseregjen, mindig abból kell kiindulni, hogy nem kapunk semmit; aztán ha mégsem úgy lesz, akkor lehet örvendezni.:) Mert azért a gyerek az mégiscsak kap, ha kis méretű cuccot is; őt szeretik.:)

Gyereknapunk

Mivel Bencus a konkrét gyereknapot nem itthon tölti, ezért mi pár nappal hamarabb "rendeztünk" egy gyereknapot ovi után, melyre már hetek óta készülünk apróságokkal. Az apróságok mindig soknak tűnnek, és csak mi tudjuk Szilvivel, hogy egyáltalán nem dorbézolunk nagy dolgokkal.
Én is mindig előre gondoskodom ilyen dolgokról, addig, míg van miből. Mert mire eljön az alkalom, lásd, tutira nem lenne rávaló.

Tudtam, mi kell Bencusnak, úgyhogy Szilvivel megbeszélve és egyetértésben elosztva vettem neki pár hete két pólót összesen 2200-ért, és még egy jópár, vásárlásokért ajándékba kapott Kutyatár matricát is összegyűjtögettem neki. Szilvi pedig kifestőket, matricaalbumokat, apróbb játékokat és több apró, 48-as puzzlét, Kinder-tojásokat szerzett be neki -- mire az egészet odaadtuk, igen gazdag gyereknap látszatát keltette a dolog. És nem is kell sajnálni, neki hétvégén is lesz része bőven a gyereknapból.:)

Lőttek a tévémnek is

Szerdán éjfél előtt pár perccel, mikor már gyakorlatilag csak a számítógép és a kislámpa égett a szobában, semmi más, egy tompa pukkanással vaksötét lett. Na, mondom, kész; kiment a biztosíték.
Azt hittem, az egész lakásé -- akkor viszont éjfél ide vagy oda, ki kell mennem a lépcsőházba, kinyitnom a villanyóraszekrényt (már azt is elfelejtettem, hogy mivel is kell azt kinyitni), hogy felkapcsolhassam a főkapcsolót. De látom, hogy a konyhai kislámpa ég, amit égve szoktunk hagyni, amíg az utolsó személy is meg nem szűnik, hiszen járkálunk, ne kelljen mindig a csillárt kapcsolgatnunk. Felkapcsolom az előszobait: ég. Felnézek a bejárati ajtó fölötti biztosítéksorra: igen, csak egy csapódott le a sorból.
Érdekes momentum volt, ilyen nem nagyon szokott lenni... na mindegy, felkapcsoltam, a kislámpa égett, tehát nem ő volt a hibás. A gépet meg már akkor, úgy éjfél után nem kapcsoltam vissza.
Nem sokat merengtem a dolgon akkor, de érteni sem értettem. Mi verhette ki a szoba biztosítékát?

No, majd másnap kiderült!
Sosem voltam nagy tévés, egész életemben el tudtam lenni bármilyen műsor nélkül. Még így is, hogy itthon vagyok, alig van bekapcsolva. Egy csomó emberről tudom, hogy egész nap szólna nála a tévé, ha otthon lenne, de úgy, hogy dolgozik, úgy is sokkal többet használja, mint én, aki itthon vagyok. Nos, az én tévém igencsak meg volt mindig kímélve, és igazándiból nem is régi: 2007-ben vettem a munkahelyemről. Ugyanis 2006-ban rendeztünk egy Dali-kiállítást az Aranybikában, s erre az alkalomra vett a cég négy tévét és egy dvd-játszót, melyről a kiállítás szűk 2 hónapja alatt folyamatosan vetítették a Dali nevéhez kötődő Andalúziai kutya című némafilmet. Utána a cég ezeket a műszaki dolgokat eladta azon dolgozóknak, akik igényt tartottak rá. Természetesen hamar elfogytak. Nekem az addig használt, Szilvi által itthagyott kis Akaim volt, melyet kétszer is javíttattam, míg Szilvi nem lakott itt, de egyébként príma kis tévé volt az... és a második javíttatásom után nem sokkal, hogy megvettem magamnak a fenti tévét, s a kis tévé a konyhai íróasztalra került, évekig nem használtuk. De aztán anyámnál is tönkrement sorra pár darab használtan kapott tévé, úgyhogy most már két éve, hogy anyámnál működik a kis Akai.
Szóval mivel itthon vagyok évek óta, azért csak rávetemedek néha a tv-re, pl. a Kérem a következőt vetélkedőt általában szeretem megnézni.
Úgyhogy kapcsolnám befelé este fél 7 után a tévét -- semmi. A LED-lámpa sem világít. Mi a fene?
Ekkor kapcsoltam össze első ízben az éjféli biztosítékkimenéssel a dolgot. ekkor esett le, hogy az a dolog akkor valószínűleg az egyébként már rég kikapcsolt (!!!) tv miatt volt! Amit már csupán a kikapcsoltsága miatt sem értek...
Átnézek mindent, majd Szilvi is átnéz mindent -- több szem többet lát, meg amúgy is már nálam úgy összevissza van mindenféle dugogatva itt a tv-nél, hogy esküszöm, ha kiveszi valaki innen ezt a tv-t és elviszi csináltatás céljából, fogalmam sincs, hogy fogom visszaüzemelni!
Össze van kötve a régi kábellel, ami Szilviékhez adja a szokott rossz minőségben a régi kábeladást, valamint van egy médiabox is, ahonnan meg én kapom az adást... Hátulról három dugó megy bele egy téglatest alakú elosztóba, ami a tévébe megy... Ja, és valamiért még a videóba is be van dugva, holott azt évek óta nem használjuk; de valami van a régi kábel miatt, hogy oda kell bedugni, hogy jobb legyen az adás, vagy mi. Mondom, fogalmam sincs!
Lényeg, hogy kiderült, hogy halleluja, rossz a tévém!
Pedig az az igencsak leszűkített kis szórakozás, amit azáltal kaptam volt -- legyen az néha egy-egy dvd-nézés vagy akár egy héten egyszer a Szulejmán, nehogy már túl nagy luxus lett volna... szerintem. Vagy ekkora a ledolgozandó karmám, hogy nem volt még elég...? Ki tudja.
Hát, egyelőre garantáltan így marad. Fontosabb dolgokra sem futja, úgyhogy én, aki életem során sokszor félévekig be sem kapcsoltam tévét, erre tutira vissza tudok szokni...

Ügyintézés padlógázzal

Ma a városházán voltam, az aktív korúak foglalkoztatás nélküli támogatása e hónapban történő lejárása következtében, annak folyamatossága érdekében az ez irányú űrlapok, igazolások bemutatásával kapcsolatban.
Ez se semmi történet szokott lenni önmagában sem, de most ráadásul kényszeríteni kellett magamat, hogy minden aprólékosságára odafigyeljek, koncentráljak, ne maradjon itthon semmi, minden fontosat másoltassak le előre, vagy hogy ami nem feltétlenül fog kelleni, azt is azért vigyem, csak máshová tegyem. Hogy ha nem kell feltétlen, ne "takarják a kilátást". Ezért szoktam minimum dupla mennyiségű cuccot vinni mindig mindenhova, mint amennyi szükséges a végén...
Ez is minden évben részleteiben más és más elvárásokat támaszt. Ami eddig kitöltendő volt, most már nincs is felőle kérdés, illetve amit eddig kihúzgáltak, mert nem egyértelműsége következtében kitöltöttem, most ceruzával töltöttem ki, az most kellett, így hát most át kellett írni tollal. Amiből tavaly okvetlen az eredeti kellett, holott másoltattam plusz példányokat (konkrétan a 30 nap alkalmi munka igazolások), most jó lett volna a másolat is. A tavalyi elvárás miatt eleve csak az eredetit vittem, de még így is megkérdezték, másolják-e (ŐK!) le. Szóval minden alkalommal máshogy zajlanak ezek, mások az űrlapok, mások az igények; nem lehet az állandóságra apellálni egyáltalán.
Szerencsére eszembe jutott az egyik legfontosabb, hogy bérletigazolványhoz kérjek külön igazolást is, mivel e hónap végén nekem az lejár; és hát ha nem muszáj, ne kelljen már hetente jönni...
Mivel az ügyintézés eleve 21 napot foglal magában (a tavaly előírt 30 helyett), így ezt most vagy megelőlegezik ilyenkor nekem, vagy sem... Ha nem, mert ragaszkodnak a végzés megtörténtéhez, akkor 1 hónapig gyalog járok bárhova akkor is, ha az a döntés születik, hogy újra megkapom a támogatást. Ha úgy látják, hogy a beadvány biztosan megállja a helyét, akkor jószándékúlag megkaphatom ezt az igazolást. Ez a beadvány az igazolással együtt most még hetekig eljárás, döntés tárgya. Nem lennének kötelesek előtte ideadni a nyugdíjas bérleti jogomról szóló igazolást.
Mindenesetre ideadták, úgy, mint tavaly. Ez azt jelentette, hogy az ügyintéző megfelelőnek találta a beadványt és a cuccokat; az, hogy majd kijön pár hét múlva a végzés, végül is kötelező formaság, de ettől függetlenül máris hiteles.
Hálisten, ez is megvan. Persze a bérletet még nem tudom megcsináltatni, mivel a jelenlegi e hónapban még érvényes, s az igazolás csak jövő hónap elsejétől szól...

Vannak még elintézendő dolgaim azért. Pl. időpontom van június 2-ára a reumatológiára, mert addigra elfogynak a csontritkulásos gyógyszereim. Ezt is mindenképp abszolválni szeretném, míg lehet.
Kellene vennem 1-2 lehető legolcsóbb kórházi cuccost, amihez némi pénz csak kell. Sajnos, nem állok készenlétben ilyen cuccokkal soha.
Lesz jövő szombaton Bencus évzárója is, azon is szeretnék résztvenni.
És számtalan olyan, házilag, magamnak rendbe teendő dolog, ami azért jó, ha rendben van, kéznél van...
Sose lehet tudni.
Tudom, nem okvetlen szoktak belehalni kizárólag epeműtétbe. De egyéb betegségeim kapcsán nálam már sosem lehet tudni, mi borulhat fel, vagy felkelek-e egyáltalán altatásból. Jó, tudom, kívülálló felhördülhet, lenézhet vagy elbagatellizálhatja a problémáimat, de ez akkor is az én életem, az én félelmeim. Én tudom, mennyire érzem a szívproblémáimat műtét és altatás nélkül is, hányszor éreztem már azt, hogy na itt van vége... És ha van, aki képes és végrendeletet csináltat foghúzás előtt:))), akkor egy picit hadd aggódhassak már apróbb dolgokért én is.
Most padló van és gáz. Padlógáz.

Majdnem lett

Szilvinek majdnem lett állása megint.:)
Mikor Szilvinek valamely állásjelentkezésére reagálnak, azaz behívják valahova, elméletileg mindig nagy reményekkel indulunk azért. Ugyanis az önéletrajzban is ott van, hogy elvált és gyerekes... tehát HA mégis behívják...?
Pedig hát tudjuk, hogy az, hogy behívják, önmagában még nem jelent semmit.
Nem ez volt az első, nem is a harmadik és nem is az ötödik...
De megint túlesett az első körön, óránként négy embert hívtak be -- egy angol turiról van szó, oda kerestek eladót.
Tesztet is írattak vele és elbeszélgetés is volt. Valamint megígérték neki, hogy pár nap múlva nemleges válasz esetén is értesítik! (Ennek alig múlt 3 hete...) Ez azoknak, akik a hasonló helyzeteket nem ismerik, csak a biztonságot és a relatíve anyagi jólétet, azoknak ez nem jelent semmit, sőt, természetesnek hiszik. Hisz mér' ne lenne így, ez lenne a természetes. Mert ők még bíznak benne, hogy a világ olyan, hogy embereknek nézik a munkanélkülieket is.
Hát közlöm így 3 év távolából, hogy ez egyáltalán nincs így. S ha az embernek fehér hollóként ilyesmit mondanak, hogy nemleges válasz esetén IS értesítik, olyan hálát és emberi jóságot érez, hogy ezt csak a hasonló helyzetet "élvezők" tudják felfogni.
És már nem is fáj, ha kiderül, hogy ez is csak egy ámítás, átvágás volt a sok közül. Már abszolút megszokott, ha belerúgnak az emberbe. Sőt, utólag is értéke van a dolognak, mert egyáltalán egy másodpercre eszükbe jutott, hogy humánus, elvárhatóan normális dolgot ígérjenek...

Műtét lesz

Megtörtént a leletbemutatás a háziorvosnál.
Nem lepődtem meg a javaslaton: műtét.
Doktornő elmondta, hogy semmi értelme halogatni több okból kifolyólag sem.
A kövek nagyok, sokan vannak. Nem lehet tudni, mikor és mi fogja kiváltani az esetleges görcsöt, rohamot, valamint mindenképp el kellene kerülni, hogy a vezetékbe kerüljön bármi is, mert abból óriási bajok lehetnek...
A kövek nem fognak felszívódni, begyógyulni, eloszlani. Az általuk évek óta meglévő rossz közérzetem -- amit ugyan nem tudtam, mitől van, de nem is forszíroztam, mert bírható volt -- sem fog eltűnni vagy megjavulni. Sőt. Lehet, csupán kevés idő kérdése, és még sokkal rosszabb lesz annál, mint hasi diszkomfort, indokolatlan teltségérzet vagy puffadás. Vagy az időnként alig felfogható alattomos enyhe sajgás. Vagy hogy ösztönösen nem fekszem az epémre úgy, hogy ott legyen a súlypont, holott imádok félhasmánt-féloldalvást feküdni... mert aludni sem tudok pl. hanyatt. Most már tudom, ez sem volt véletlen, mármint, hogy kerültem a direkt ráfekvést.
Szóval nagy valószínűséggel mindenképpen sor fog rá akkor is kerülni akkor is, ha halogatjuk. És az ember nem lesz fiatalabb, sem egészségesebb. Ami most probléma a műtétnél, az később is az lesz (kardiológiai dolgok stb.).
Lényeg, hogy megkaptam a beutalót ki az Augusztára, mert már megszűnt az, hogy 3 sebészeti klinika is van -- kettő a klinika, egy az Auguszta területén --, most már egy van, és csak ott. Hogy ott beszéljek a sebésszel. Na, ehhez nyilván először is majd időpontot kell kérni... és az még nem a műtéti időpont, csak a sebészi konzultáció időpontja lesz.
Ki tudja, meddig fog ez húzódni, míg odakerülök.
Doktornő is azt mondta, hogy most már, amit csak lehet, laparoszkópos műtéttel oldanak meg. Rákérdeztem a csőnyeléses akcióra is, hogy mit tud ezzel kapcsolatban, mert olyat is olvastam, hogy gyomortükrözés esete állt fent a műtét előtt -- ő azt egyáltalán nem tartja jellemzőnek, csak egyedi eseteknél. Kérdéses, bizonytalan vagy rosszul látható dolgoknál lehet szükséges. Az enyémek márpedig igen határozottak... Szóval kaccantunk egyet közösen, mikor azt mondtam, hogy ha csövet kell nyelni, akkor inkább lőjenek le. Nekem egy 100 mg-os gyógyszer a határ, amit nagy rákészüléssel le bírok esetleg nyelni... De azért ezt még majd mindenképpen a sebésszel is tisztázom.
Még nem tudom, mikor indítom be a dolgot. Azt mindenesetre célszerű megvárnom, hogy pár fémpénznél több legyen az összes vagyonom, mert ha bármilyen kis valószínűséggel is, de teszem azt, máris van kapacitás és feküdjek be műtétre, akkor nem lenne egy qrva taxiravalóm sem, hogy haza tudjak utána jönni...