Lőttek a tévémnek is

Szerdán éjfél előtt pár perccel, mikor már gyakorlatilag csak a számítógép és a kislámpa égett a szobában, semmi más, egy tompa pukkanással vaksötét lett. Na, mondom, kész; kiment a biztosíték.
Azt hittem, az egész lakásé -- akkor viszont éjfél ide vagy oda, ki kell mennem a lépcsőházba, kinyitnom a villanyóraszekrényt (már azt is elfelejtettem, hogy mivel is kell azt kinyitni), hogy felkapcsolhassam a főkapcsolót. De látom, hogy a konyhai kislámpa ég, amit égve szoktunk hagyni, amíg az utolsó személy is meg nem szűnik, hiszen járkálunk, ne kelljen mindig a csillárt kapcsolgatnunk. Felkapcsolom az előszobait: ég. Felnézek a bejárati ajtó fölötti biztosítéksorra: igen, csak egy csapódott le a sorból.
Érdekes momentum volt, ilyen nem nagyon szokott lenni... na mindegy, felkapcsoltam, a kislámpa égett, tehát nem ő volt a hibás. A gépet meg már akkor, úgy éjfél után nem kapcsoltam vissza.
Nem sokat merengtem a dolgon akkor, de érteni sem értettem. Mi verhette ki a szoba biztosítékát?

No, majd másnap kiderült!
Sosem voltam nagy tévés, egész életemben el tudtam lenni bármilyen műsor nélkül. Még így is, hogy itthon vagyok, alig van bekapcsolva. Egy csomó emberről tudom, hogy egész nap szólna nála a tévé, ha otthon lenne, de úgy, hogy dolgozik, úgy is sokkal többet használja, mint én, aki itthon vagyok. Nos, az én tévém igencsak meg volt mindig kímélve, és igazándiból nem is régi: 2007-ben vettem a munkahelyemről. Ugyanis 2006-ban rendeztünk egy Dali-kiállítást az Aranybikában, s erre az alkalomra vett a cég négy tévét és egy dvd-játszót, melyről a kiállítás szűk 2 hónapja alatt folyamatosan vetítették a Dali nevéhez kötődő Andalúziai kutya című némafilmet. Utána a cég ezeket a műszaki dolgokat eladta azon dolgozóknak, akik igényt tartottak rá. Természetesen hamar elfogytak. Nekem az addig használt, Szilvi által itthagyott kis Akaim volt, melyet kétszer is javíttattam, míg Szilvi nem lakott itt, de egyébként príma kis tévé volt az... és a második javíttatásom után nem sokkal, hogy megvettem magamnak a fenti tévét, s a kis tévé a konyhai íróasztalra került, évekig nem használtuk. De aztán anyámnál is tönkrement sorra pár darab használtan kapott tévé, úgyhogy most már két éve, hogy anyámnál működik a kis Akai.
Szóval mivel itthon vagyok évek óta, azért csak rávetemedek néha a tv-re, pl. a Kérem a következőt vetélkedőt általában szeretem megnézni.
Úgyhogy kapcsolnám befelé este fél 7 után a tévét -- semmi. A LED-lámpa sem világít. Mi a fene?
Ekkor kapcsoltam össze első ízben az éjféli biztosítékkimenéssel a dolgot. ekkor esett le, hogy az a dolog akkor valószínűleg az egyébként már rég kikapcsolt (!!!) tv miatt volt! Amit már csupán a kikapcsoltsága miatt sem értek...
Átnézek mindent, majd Szilvi is átnéz mindent -- több szem többet lát, meg amúgy is már nálam úgy összevissza van mindenféle dugogatva itt a tv-nél, hogy esküszöm, ha kiveszi valaki innen ezt a tv-t és elviszi csináltatás céljából, fogalmam sincs, hogy fogom visszaüzemelni!
Össze van kötve a régi kábellel, ami Szilviékhez adja a szokott rossz minőségben a régi kábeladást, valamint van egy médiabox is, ahonnan meg én kapom az adást... Hátulról három dugó megy bele egy téglatest alakú elosztóba, ami a tévébe megy... Ja, és valamiért még a videóba is be van dugva, holott azt évek óta nem használjuk; de valami van a régi kábel miatt, hogy oda kell bedugni, hogy jobb legyen az adás, vagy mi. Mondom, fogalmam sincs!
Lényeg, hogy kiderült, hogy halleluja, rossz a tévém!
Pedig az az igencsak leszűkített kis szórakozás, amit azáltal kaptam volt -- legyen az néha egy-egy dvd-nézés vagy akár egy héten egyszer a Szulejmán, nehogy már túl nagy luxus lett volna... szerintem. Vagy ekkora a ledolgozandó karmám, hogy nem volt még elég...? Ki tudja.
Hát, egyelőre garantáltan így marad. Fontosabb dolgokra sem futja, úgyhogy én, aki életem során sokszor félévekig be sem kapcsoltam tévét, erre tutira vissza tudok szokni...