Hasi UH-n

Valamiért tartottam ettől a naptól. A meglehetősen nem túl kellemes laborlelet után mitől lehetne jó egy hasi UH eredménye, ugyebár...?
Még akkor is, ha két laborproblémára már szedem a gyógyszereket... a harmadik még nem oldódott meg.
Úgyhogy alig aludtam előtte valamit. Kellemetlen volt az is, hogy maximálisan csak a vízzel lenyeldesett gyógyszereimet (ami jó sok) ehetem meg reggel, oszt kísz. Se tea, se egy kávé, semmi.
Na mindegy, többet is kibírtunk már, úgyhogy inkább előbb, mint utolsó percben, az időpont előtt már 20 perccel kértem a sorszámomat a parasztelosztónál. (Nekem mindig SZTK marad, bár már annyi neve volt, mióta megvagyok, hogy még... most éppen a Kenézy K. Rendelőintézete, de nemrég még EJK volt... évtizedekig SZTK, gyerekkoromban meg egyenesen OTI.:))
Úgy éreztem magam, mint egy elemi csapás. Sem fizikailag, sem lelkileg, sem agyilag, sem idegileg nem rengettem csúcsokat, úgy éppen csak hogy elvegetálódtam.
Sok mindent elképzeltem egy rossz laborlelet és a különböző kapcsolt betegségeim következtében, de az, ami lett végül is, az, őszintén szólva eszembe sem jutott.
15 perces csúszással, viszont seperc alatt megvolt a vizsgálat, ahol a pozíciókra és tennivalókra adott utasításokon kívül a világon semmit nem kérdeztek és nem is kommentáltak. Úgyhogy számomra közben az égegyadta világon semmi nem derült ki, a vizsgáló doktornő abszolút pókerarccal végezte a dolgát.
Az eredményemet már az utána történő, öltözőben való törölközés közben megkaptam. Alig vártam, hogy befejezzem az öltözést, csak kitrappoltam és addig mentem, míg olyan részt találtam a szinten, ahol egyedül leülhettem egy padra.
Lényeg, hogy amikre gondoltam, amiktől féltem, azok felől minden oké. Még azokról a dolgokról sem került szó egyáltalán, melyet a 23 évvel ezelőtti hasi UH alkalmával eredményként kiadtak -- ti. anno az AfNy-nál kitelepült a radiológiai klinika, és munkaidőben, bármelyik dolgozó igénybe vehette a hasi UH-t. Rá 6 hétre újra jöttek, és a bármilyen problémás eredmények tulajdonosait újra megvizsgálták és rendes leletet, útmutatást kaptak. Én is.
Nekem nem volt egyébként panaszom vagy problémám, de ha már volt lehetőség, kihasználtam. Nem volt akkor sem szervi elváltozás, kivéve a máj jobb lebenyében 20 mm, a bal vesén pedig 5 mm echodens képlet. Arra emlékszem, hogy az anyajegyhez hasonlították, és gondolom, megnyugtatásként elmesélték, hogy az emberi szervezet nem csak kívülről részesül anyajegyekben, hanem belülről is. És nos, ez ilyen, nem kell megijedni, de nem árt kontrollra eljárni egy párszor, amiatt, hogy meggyőződjünk róla: nincs-e változás.
Nos, én nem mentem. Ez két alkalommal megvolt a munkahelyi vizsgálatnál, az alatt a 6 hét alatt nem változott, nekem pedig munka és két kisgyerek mellett, valamint elsősorban panasz híján nem igazán volt erre időm...
Szóval erre is gondoltam elsőként, hogy hátha ezek következtében árasztódott el valami bennem.
De persze ennyi év alatt még mennyi rengeteg minden történhetett... hajaj. Tényleg lefutott bennem minden szervemnél minden lehetséges legnagyobb probléma.
Ehhez képest a következőket olvastam:

"Homogén állományú nem nagyobb máj és lép. A folyékony epét tartalmazó epehólyagban számos 12-20 mm-es mobilis kő van. Az extra és intrahepatikus epeutak nem tágabbak. A hasnyálmirigy területén UH morfológiai eltérés nem mutatható ki, a Wirsung-vezeték nem tágabb. Szabályos alakú, nagyságú és szerkezetű vesék, kontúreltérés, üregrendszeri tágulat egyik oldalon sem ábrázolódik. A hasi nagyerek környezetében megnagyobbodott nyirokcsomó nem mutatható ki. A hasban és a mellkasi sinusokban kóros folyadékgyülem nem detectálható. Pathológiás kokárdajel nem ábrázolódik. A hólyag ép kontúrú. Vélemény: cholelithiasis.


A második mondat volt természetesen számomra az, amelyik váratlanul ért. Számos_ 12-20!!! mm-es_ mobilis követ hordozok. Szűzanyám, mekkora egy epehólyag, hogy abban számos_ ekkora nagyságú követ lehet hordozni?
Na és akkor most mi lesz?
Mindenesetre most már némely igen régi, nem túl nagynak tűnő egügyi problémámra ezáltal megérkezett a válasz. Gyakori, indokolatlan teltségérzet (akár éhesen is), indokolatlan puffadás és indokolatlan hasi diszkomfortérzet. Mondhatnám, évtizedek óta, ha eleinte nem is túl gyakran. Nem kell ahhoz okvetlen óriási epegörcs, úgy látszik, hogy az embernek epeköve legyen. És ki tudja, milyen régen elkezdtek ezek kifejlődni! És ki tudja, meddig maradnak relatíve ennyire is problémamentesek...?
Ráadásul tudom, hogy az epekő női, a vesekő inkább férfiakra jellemző betegség. Persze nem zárja ki egyik a másikat egyik nemnél sem. De keresztanyám-nagynénémet is műtötték epekővel pl. Meg jó néhány ismerősömet (nőket), nálam fiatalabbakat is. Férfiak eszembe sem jutnak hasonló problémával az én ismeretségemben.
Azt is tudtam, hogy most már laparoszkópiás műtét is van, nemcsak hasfelmetszős. Mert rohadtul nem mindegy egy vágásos hasi műtét, amivel 5-6 napig bent kell kórházazni és utána 4-6 hétig nem vagy munkaképes (magyarul, ha dolgoznék, tápon kéne lennem); vagy pedig laparoszkópiás 4 kis "lyukkal" az ember hasán, és másnap már haza is zavarják az embert, valamint 1 hét múlva (nem fizikailag, de) munkaképes, bár emelni itt sem szabad pár hétig.

Próbáltam megkeresni, hogy minek függvénye, hogy hogyan műtik az embert. Azazhogy számít-e pl. a kövek nagysága. De ezt így konkrétan nem találtam meg...
No, mindegy. Holnap megyek a lelettel a doktornőhöz. Majd elválik, mi legyen.
Én nem erőltetek semmit, viszont semmiféle csőnyeléses gyomortükrözésbe vagy hasonlóba nem vagyok hajlandó belemenni -- mert valamilyen vonatkozásban, igaz, csak egy helyen találkoztam a gyomortükrözéssel... bár érteni nem értem az összefüggést, de azt... na nem, azt köszönjük, nem.

Eszembe jutottak régi rokonok, ismerősök gyűjteményei is.:) Epeműtét után mindenkinek megvolt a maga kis kőcsomagocskája...:)) Meg eszembe jutott konkrétan egy amúgy is picit bizarr ismerősöm, aki egy tetszetős, különleges formájú és színű követ hordott a nyakában, aranyláncon...:) Azt hittem, féldrágakő, rá is kérdeztem, hogy milyen kő az. Jót nevetett és húzott egy darabig, hogy saccoljak valamit stb., de aztán kiderült, hogy a saját kiműtött epekövei közül egy annyira megtetszett neki, hogy kifúratta és láncon hordja a nyakában... hááááááháhá...! Hogy mik vannak.:)

Ja, és a lelethez csatoltak egy ilyen jópofa kis UH-képet. Szilvi irigykedett is, hogy ő Bencével olyat nem kapott, mikor két éve hasi UH-t csináltak a gyereknél. Mondtam neki: mert volt szervi probléma? Nem, hálisten. Egészséges, eltérés nélküli hasi dolgokról nem szokás UH-képet adni...

Aki véletlenül olvas, az drukkoljon nekem, kérem szépen! Úgy hiányzott ez most nekem, mint tanyára a villany. Oké, örüljek, hogy nagyobb bajokért nem kell aggódni... de akkor is.
Már szedek lassan egy fél patikányi gyógyszerkészletet. Nincs munkám. Megjött közben az önkormányzati ajánlott végzés is, hogy letelik az év és igazoljam a 30 nap alkalmi munkát, különben ugrott a 22800. Ami megvan, hálisten, de egyéb papírokkal, űrlapkitöltésekkel azt is sürgősen intéznem kell, mert már csak 10 napig van speciel nyugdíjas árú bérletem! És ha közben véletlenül mégis szólnának a potenciális munkahelyről, mi a jóisten lesz így???
Ja, és még egy gondolat: vajon a csontritkulásra szedett egyik cucc, nevezetesen a napi 3x200 mg Calcium mennyiben járult hozzá ehhez a kavicskészlethez? De hát azt meg muszáj, még így is romlik a csontos DEXA-eredményem... ördögi körforgás. Mint az angina pectoris és a magas koleszterin összefüggése... meg az ízületi gyulladások, a magas húgysav és köszvény...
Na, mindegy, hagyjuk mára a fenébe.