Majdnem lett

Szilvinek majdnem lett állása megint.:)
Mikor Szilvinek valamely állásjelentkezésére reagálnak, azaz behívják valahova, elméletileg mindig nagy reményekkel indulunk azért. Ugyanis az önéletrajzban is ott van, hogy elvált és gyerekes... tehát HA mégis behívják...?
Pedig hát tudjuk, hogy az, hogy behívják, önmagában még nem jelent semmit.
Nem ez volt az első, nem is a harmadik és nem is az ötödik...
De megint túlesett az első körön, óránként négy embert hívtak be -- egy angol turiról van szó, oda kerestek eladót.
Tesztet is írattak vele és elbeszélgetés is volt. Valamint megígérték neki, hogy pár nap múlva nemleges válasz esetén is értesítik! (Ennek alig múlt 3 hete...) Ez azoknak, akik a hasonló helyzeteket nem ismerik, csak a biztonságot és a relatíve anyagi jólétet, azoknak ez nem jelent semmit, sőt, természetesnek hiszik. Hisz mér' ne lenne így, ez lenne a természetes. Mert ők még bíznak benne, hogy a világ olyan, hogy embereknek nézik a munkanélkülieket is.
Hát közlöm így 3 év távolából, hogy ez egyáltalán nincs így. S ha az embernek fehér hollóként ilyesmit mondanak, hogy nemleges válasz esetén IS értesítik, olyan hálát és emberi jóságot érez, hogy ezt csak a hasonló helyzetet "élvezők" tudják felfogni.
És már nem is fáj, ha kiderül, hogy ez is csak egy ámítás, átvágás volt a sok közül. Már abszolút megszokott, ha belerúgnak az emberbe. Sőt, utólag is értéke van a dolognak, mert egyáltalán egy másodpercre eszükbe jutott, hogy humánus, elvárhatóan normális dolgot ígérjenek...