Vasárnapi anzix

Ma először a gimi udvarán, a szerszámos bódéban lakó cicakolóniához vittem egy jó doboznyi főtt tészta-tarhonya-bőséges szaft kutyulék kaját, aztán eltrappoltam a szelektált tárolóhoz a különböző flakonyokkal. Miután mindentől megszabadultam és kinéztem valahogy, irány a templony. Ifjúsági zenés misénk volt, ami nálunk tényleg nagyszerű.
Konstatáltam, hogy beállt a nyári hőség nálunk. Szinte egész héten közel jártunk a 30 fokhoz árnyékban... És hát ugye, hiába mondták szombattól a lehűlést, na, itt annak egyelőre semmi nyoma nem volt. A templomban, bár ajtó-ablak direkt tárva-nyitva van egész nyáron mindig, mert lapostetős lévén nagyon meleg van bent már tavasztól; de nyáron nagyon nehéz bírni, ez biztos...
Ezután pedig elvonultam szavazni az általános oskola megfelelő körzetébe.

Utána kiszámoltam húszasokból, ötvenesekből, tízesekből és egy rahedli ötösből egy csomag omlós keksz, egy ásványvíz és 15 dkg marhapárizsi árát és jól bevásároltam.:DD
Az omlós keksz nekem azért kell, mert nem reggelizek, a nap első étkezése délután 1 és 4 óra között zajlik le. De mivel oly sok gyóccert kell megenni reggel is, mégiscsak kell valami -- így jött a kekszdolog, már jó huszonéve megszokva. A gyóccereket ice teával leküzdve, a nescafém előtt nagy kelletlenül befalok 5 db kekszet, oszt le van tudva az a dolog, hogy ne szedjünk üres gyomorra gyóccert.
De a mai reggeli, zacskóban lévő utolsó 5 kekszem nem jött össze, mert pókot (!!!!) találtam a zacskóban. Mi tagadás, amúgy is csak ímmel-ámmal, szükségből megy le az a reggeli kex, de így meg még valahogy annyira sem kévántam meg... Mindenesetre ezentúl felbontás után zárva kell tároljam az ilyesmit, mert valahogy nem guszta számomra a pókos kex, na...
Hazaérve kiszedtem a fagyóból két csirkehátat és egy fart (magyarul: másfél csirkefar-hát:))), és főztem húslevest. A kicsit régebben vett egyadagnyi zöldség fele megpenészedett a hűtő alján lévő dobozban, de a másik felével nyugodtan bezőccsígelhettem a levest. Azt a pár darab agyoncsírázott krumplit is csak félig kellett lefarigcsálni, hogy belerakhassam.
Leszűrés után nagyon megkönnyebbültem, hogy háromféle levestésztás zacskó alján találtam cuccost, a három összesen kiadott egy fazéknyi leves befőzéséhez valót, csak arra kellett ügyelnem, hogy először a reszelt tésztát, aztán a csigát tegyem a fövő létyóhoz úgy 3 perces szünetekkel, s mikor már el is zárom, akkor bele a cérnametéltet. Hurrá, újfajta húsleves! Senki nem tudhatja, mit kínlódtam érette és hogy is jött össze:))), ergo aki olvas, az megtudhatja.
Közben Szilvi is elment szavazni, én meg 3 órakor megreggeli-ebédeztem 3 faragott, levesben főtt krumplit és e'kkis répát a levesből. Kísz. Magából a levesből majd este ettem, az volt a vacsora. Nem is tévedtem nagyokat a háromféle levestészta főzési idejét illetőleg... magyarul egyik se volt sz@rrá főve és egyik se maradt kemény.
Este meghozták Bencust az apás gyermeknapról, és megtudtuk, hogy aki az Intersparban ma Kubut vett, az fotózkodhatott eme jószággal, és meg is kapta a keretes fotót.:)
Gyermeknapra kapott pólót és vászoncipőt a mamától, valamint beszélő Michelangelo tinininja-teknőcöt az apjától. És voltak játszóházban is!
A cipővel csak az a baj, hogy ugyanakkora, mint amit már most is félig szétszakadva hord, és épp csak hogy még jó... Pedig, általában ha szóba jön az, hogy bárminemű öltözetet vagy cipőt szeretnének venni Bencének, mindig érthetően közlésre kerül, hogy nagyobbat, sokkal nagyobbat, mint ami máris kicsi! De valahogy soha nem úgy van.
Ajándék lónak ne nézd a fogát, ám azért nyilvánvalóan idegesítő, hogy az egy vagy két számmal nagyobb ugyanilyen cipő is ugyanennyibe került volna, tehát ha már vesznek, nincs értelme nem jót venni. Oké, egy vászoncipő nem drága, de a mi jövedelmeinkhez képest minden számít. Nem mindegy, hogy duplán kell venni esetleg ezt-azt... De mondtam Szilvinek, ne keseregjen, mindig abból kell kiindulni, hogy nem kapunk semmit; aztán ha mégsem úgy lesz, akkor lehet örvendezni.:) Mert azért a gyerek az mégiscsak kap, ha kis méretű cuccot is; őt szeretik.:)