Évzáró az oviban

Szombaton relatíve korán kelés és készülődés volt, hiszen 10-től évzárója volt Bencusnak, de célszerű volt háromnegyedre odavinni. Mi képtelenek vagyunk egy esemény előtt csupán 1 órával kelni, úgyhogy ez is munkanap gyanánt kelődött.:)

Bencusnál még természetesen megjegyzendő, hogy bár betöltötte a 6 évet, de (hálisten!!!) nem lesz iskolás szeptembertől. Mint ahogy a csoportbeli 29 gyerekből összesen 27 sem! Tehát hiába nagycsoportról van szó, itt csupán 2, azaz kettő gyermek fog elballagni...
Bonyolult dolog ez, mert egyezni kell pedagógusi és szülői érveknek, érdekeknek és indokoknak. Nem ideális semmilyen ellentét.

Mi tisztában voltunk vele, hogy Bencus a mozgási fejlődésfolyamatok kivételével mindenben sokkal lassabban érett az átlagnál, így nyilván azon drukkoltunk, hogy NE menjen még iskolába. Marhára ráfér még egy év.
Eleve nem volt bölcsis, nem volt kiscsoportos óvodás. Az én gyerekeim mindketten halasztottak, egyik augusztus 20-i, másik novemberi, tehát hálisten, náluk igazolt volt a dolog, minden vitalehetőség nélkül. Ők 1,5-2 évig jártak bölcsibe, és 4-ig oviba! Mégis abszolút örültem annak, hogy kapnak még egy évet halasztásuk révén az iskola előtt.

Bencus meg hiába márciusi, nem volt se bölcsis, és óvodába -- egyáltalán közösségbe -- is csak 2 évet járt. Rohadt későn kezdett érthetően beszélni, mai napig logopédiára jár, borzasztó sokára lett szobatiszta, és amúgy egyáltalán: későn érő típus. Amúgy okos, jó felfogású, közösségben alkalmazkodni képes, jó gyermek, de kizárt, hogy napi 4-szer 45 percet koncentrálni tudjon.
Szerencsére egyezett a szülői és óvodai vélemény és igény: Bence marad még egy évet.
Ezt egy ideje tudjuk. De azt nem, hogy 29 gyerekből csak 2 ballag! Ezáltal meg is nyugodtunk, hogy nem akkora kuriózum ez...

El nem tudtam képzelni, hogy fogunk beférni a csoportterembe. Ha minden gyerekhez csak 2-3 hozzátartozót számolunk (ehhez képest voltak, akikhez 6-an jöttek!), akkor is képtelenségnek tartottam az elférést. De ha szűken és zsúfoltan is, mégis elfértünk. A bútorokat minimalizálták - egy részüket máshova vitték, másik részüket kizárólag a falak mellett helyeztek el. Így lényegében a terem egyharmada volt a színpad, kétharmada viszont tele volt székekkel! Az eleje kicsi székekkel, a nézőtér másik fele rendes székekkel.

Nálunk Bencus másik nagyanyja nyújtotta be az igényt az évzáró okvetlen megtekintésére.:)
Úgyhogy jött is Cica szegény, jóval korábban, mint ahogy Szilvi képes volt elkészülni...
Utána együtt vonultunk az oviba. Szilvi elvonult a gyerekkel oda, ahol előkészülnek, én pedig leültettem Cicát egy, még kivételesen üresen maradt rendes székre, ahonnan jól láthatott; s bementem a terembe a fal mellé állni, hiszen fotózni akartam. Egy idő múlva Szilvi is megjelent és meghúzódott a hátam mögött.

Jó egyórás műsort adtak a gyerekek, azért ez nem semmi! Háromszor vonultak be; a nagyobb első részben maga az évzáró volt versekkel, körjátékokkal, énekekkel -- Bencus is mondott önállóan verset! --, a második, rövidebb rész leginkább a két ballagó gyerekről szólt, akik megkapták a tarisznyájukat és oda-vissza elbúcsúztak óvodájuktól, a gyerekektől, s azok viszont. A harmadik, még rövidebb részben pedig újra bejöttek egy végső búcsúzásra.:)

Szóval jó volt, tetszett. Bencus versmondásánál annyira figyeltem arra, hogy tudjak fotózni, hogy a versből semmire sem emlékszem... Bencus a végén mondta, hogy látta, hogy "anya sírt"... nahát, olyan messziről?? Nem semmi a gyerek szeme...
Nagyon ügyes volt egyébként Bencus; mindenben aktívan részt vett, mondta, énekelte a szerepeket folyamatosan.

Időnként az ülő Cicára is rátekintve, ő is elérzékenyedett itt-ott, de azért lelkesen fotózott, ha Bencus olyan helyzetbe került elé, hogy megtehette.

A műsor végén megvendégelték a gyerekeket. Nagyon gusztusosan meg volt terítve a szomszédos csoportszobában, ahol még arra is figyeltek, hogy a fiúk verdás, a lányok meg valami tündéres papírtányért kapjanak a kiadós szelet csokis tortájukhoz. Hatalmas tortát vágtak szét az összes gyereknek, és kaptak dobozos őszibaracklevet is. Mint utólag megtudtam, elvileg a szülőknek is szántak a terem végén egy asztalt, ahol voltak aprósütik és kancsókban különböző üdítőféleségek... De tartok tőle, én akkor sem használtam volna ezt ki, ha előre tudom.

A megvendégelés végén a gyerekek a szülőkkel megköszönték az óvónők és dajka egész éves munkáját, miután a csoport nevében is megtették ezt az illetékes szülők.

A ceremónia után Cicát kikísértük a 24-eshez, természetesen nem sokkal előttünk ment el, így tehát majd' félórát ott kellett rostokolnunk a buszmegállóban, de legalább beszélgethettünk. Mi Cicával 3 éve nem tettük... tehát épp ideje volt, már amennyiben Bence egyáltalán békén hagyott bennünket.

Ezután vettünk a pékboltban némi aprósüti-féleségeket, felvágottat, majd Bencus kívánságára bementünk a templomkerti játszótérre, és ott töltöttünk egy jó fél órát, mi meg fotózgattunk; s aztán megérdemelten hazamentünk a fáradalmakat kipihenni.:))