Mikulásos madáretetés

Napos, fagyos időre ébredtem, reggel fél 7-kor ébresztve magam.
Öltöztem, készülődtem, s 9-kor indultam a buszhoz. 22-essel mentem ki a temetőig, ott pedig a temető 3. kapujához gyalogoltam ki, de a temető falán belül.
Utána ugyanoda kellett kimenni, ahol a "madárfutás" gyülekezőhelye volt.
Nem találtam senkit, ellenben utánam jött egy hölgy, ő szólított meg, hogy ide jövök-e, aztán ketten csodálkoztunk a nagy tolongáson. De végül is abszolút érthető, hiszen mezei hétköznap van, csak a nyugdíjasok érnek rá, vagy az ilyen szerencsétlenek, mint én...
Végül is összesen 12-en jöttünk össze. Mint kiderült, két autóval már kijött a vezető és két férfiember, csak jóval a gyülekezőhelyen túl álltak meg, lényegében ott, ahol az ominózus új madáretetők voltak. Amikor észrevettek bennünket, hogy ott ácsorgunk, integettek, hogy menjünk oda.
Vidám volt a hangulat, Ibolyától kaptunk isteni forró teát, amitől egyből kevésbé éreztük a hideget; és szaloncukrot is kaptunk. A neves nap tiszteletére mikulássapkákat is osztogatott, a madáretetős fotózkodás kedvéért.😊
A két szép, új madáretető már ki volt helyezve. Bepakoltuk madáreleséggel előbb az egyiket, később a másikat is, és mindegyik előtt fotózkodás történt, s egyébként az egyik férfiember által volt egy kis madárismeret is.
Az egyik mikulássapkát megkaptam "örökbe"!😊

Közben fotóztam a környéket, az erdőt is.:)

 Mások fotói bizonyítják, hogy én is ott voltam.😊

Jólesett nagyon, és ma is mozogtam erdőn, jó 2 km-t.
A buszhoz már egyedül gyalogoltam ki, a temetős részen a kerítésen belül.
Hazafelé nem vártam buszt, hanem mivel egy troli hamar jött, azzal mentem a Segner térig.
Akkor meg már bementem a Tescóba, vásároltam ezt-azt, majd befizettem egy csekket és vettem egy kínai kaját elvitelre.
Hazafelé megvártam egy 24-est.
Szilviék később elmentek a Coopba, és minő szerencsém volt: jött a postás, szerencse, hogy nem előbb! Meghozta az fht-mat.
Kaja után feltöltöttem, feldolgoztam a fotókat, majd albumot csináltam.

Telefonáltam anyámnak, aki most épp kivan, merthogy a kis fekete állandóan kimegy. Tartaná bent nagyon is, de nem lehet vele bírni. Egy napot volt bent összesen, tegnaptól már megint kimegy, és mintha mi sem történt volna! Anyám meg persze hót ideg. Marci is kimegy, de legalább óránként bemegy azért, de a kis fekete órákig kint van ebben a hidegben... Szerencsére ha már sötétedéskor bejön, onnantól már nem megy ki. Nemcsak azért, mert anyám nem engedné ki, hanem akkor már ő sem akar.😊

Este Konyhafőnök, BK -- majd neteztem, olvastam.

Mikulásozás

Egész nap várakoztam a postásra, mert az ő intervalluma 11:30--16:40. Nem igazán lehet nyugodt lélekkel lemenni bárhová, és ez igen hosszú idő! Ráadásul legtöbbször hiába.
Most nemcsak az fht-mat várom már egész héten, hanem a rendelt könyvet is. Nem azért, mert sürgős, hanem mert nem tudni az időpontot, és nem szeretnék nem itthon lenni.
Szilvi tegnap kétszer volt boltban, és hogy itthon van a gyerekkel, ma nem ment sehova. Ám nem biztos, hogy meghallják a csengőt, úgyhogy biztos, ami biztos, ha nem muszáj, maradok és várok.

Móninak küldtem a hétfőn, Kisbosziról készített fotókból, meg írtam róla, hogy hogy van.
5 után Szilvi intézkedett, hogy tán meg kéne jöveszteni a Mikulást -- nálam. Mivel ilyenekre még itt van némi hely az ágyamon és mellette.
Tehát mikulásoztunk... és én is kaptam.😊 A virgácsnak különösen örültem, olyan szép!😍

Az én "adagom", és amik benne voltak:

Napos antológia

Bence nem ment iskolába, helyette az orvoshoz mentek. Fáj a torka és köhög.
Anyámat felhívtam, érdeklődtem, hogy telt az éccaka a műtött kismacskával. Minden rendben van, anyám mondta, hogy egész éjjel nem aludt semmit, a kismacska mellette volt végig. De ő is fent volt, valahogy egyáltalán nem látszott rajta kábaság, nem is aludt többet vagy mélyebben, mint egyébként. Szerencsére nyugodt volt, nem mászkált, de anyám aggódott, hogy nem bántja-e a varratot. Őt sem kell vinni varratszedésre hál' istennek, valami bőrragasztós megoldást választottak nála.
Anyám szerint most valahogy elmélyült a kapcsolatuk. A kiscica sokszor átölelte őt, arcára vagy kezére tette a tappancsát, folyamatosan dorombolt.
Nagyon örültem ezeknek a híreknek.
A napkorongos antológiával kapcsolatban érdeklődtem az elhozást felajánló hölgytől, hogy mégis kb. mikor tudná vagy akarná hozni az antológiát, nagynehezen sikerült valami konkrétum: ő 6-ig dolgozik, és utána elhozzák. Tavaly, tavalyelőtt is tőle vettem át, mind a kétszer tőlünk vagy 50 méternyire dolgozott más-más üzletekben, úgyhogy akkor én mentem érte, rajtam állt, mikor megyek egy munkaidőn belül. Ez most más, mert messzebb dolgozik, viszont autóval könnyebb erre járni, mint tömegközlekedéssel nekem megkeresni őt -- meg hát ő gondolta így.
De ettől függetlenül jó, hogy ma nem volt kötelező elmenni itthonról, mert a postást is vártam őmellette, persze természetesen nem jött.

Nagy meglepi ért, mert unokatesóm most is küldött karácsony alkalmával egy összeget, nagyon hálás vagyok érte, sokat segít rajtam. Leveleztünk is ezek után, nagyon megköszöntem; ráadásul kiderült, hogy idén volt lehetősége többször is bejelenteni. Tőle mindig helyreáll egy kicsit a jóindulatban, segítőkészségben való hitem...💗

6-tól nagyon figyeltem az üzeneteket, hát, nem nagyon alakult a dolog egyelőre. 3/4 7-kor kaptam egy üzenetet, hogy kb. 10 perc, és itt vannak a könyvekkel; le tudnék-e menni. Naná, én is így gondoltam. Oké, gyorsan felöltöztem és lementem, ne nekik kelljen rám várniuk.
Hát, még szerencse, hogy rendesen felöltöztem, mert fél 8-kor már itt is voltak! Én addig mászkáltam a hidegben és a sötétben a ház előtt... Olyan déja-vu-érzésem van ilyenkor, annyiszor van, hogy én várok, és nem keveset. De ez még mindig nem annyira rossz számomra, mintha én késnék el és rám kellene várnia bárkinek! Köszöntem szépen, ők egy tele kocsiból ki sem tudtak mozdulni, csak kiadták a könyveket. Három példány volt -- no, ezen is túl vagyunk!
Így aztán megint lemaradtam az első félóráról a Konyhafőnöknél, de innen azért néztem.
Az antológia nagyon szép lett, 3 oldalam van benne, plusz a bemutatkozás a fényképpel.
Most ebben sem versekkel vettem részt, de nem is rajzokkal: ebben két kisprózám szerepel.

Konyhafőnök után BK, majd még fotózás, netezés a nap hátralévő részében.

Kisboszi ivartalanítása

Elérkezett a Kisboszi potenciális ivartalanításának a napja!
Valószínűleg hatással bírt rám a dolog, mert 5-ször hasmentem az anyámhoz való elindulásig...
Ezalatt készülődtem folyamatosan, netezés kíséretében.
István utalt nekem, kissé többet a szokásosnál. Nagyon örültem, mert valami tán belefér karácsonyra, ajándékozásra, mert nem kicsit brutális lenne kevés pénzből.
Hamar átutaltam a közös költséget, valamint az ismerősöm rendelt könyvére 2000 Ft-ot postaköltséggel együtt.

3/4 11-kor indultam anyámhoz gyalog. Vittem a száraz kenyereket, két adag rakott húsos makarónit, üvegeket, befizetett csekkeket.
Odaérve egyből borult minden, ugyanis a Boszi már bent volt. Mondta anyám, hogy vártnál hamarabb bement, és ő úgy gondolta, hogy akkor nem engedi ki, mert nem fog bejönni délre... Persze szerencsére a kajákat is felvette a földről, úgyhogy ideálisan, reggel 6 körül evett utoljára a cica.
Anyám mindenesetre azt mondta, hogy nehogy bediktáljuk már az orvosnál, hogy ő Kisboszi.😃 Merthogy ő már talált ki nevet; legyen Maci. Na jó, ez legyen a legkevesebb, ha el tudjuk csípni és megtörténik az ivartalanítás, az a lényeg. Tök mindegy, milyen név van bediktálva. Amúgy meg annyira nem Maci az a cica...
Lényeg, hogy bementem, s akkor láttam, mi újság: bent van. Így borult minden eddigi elgondolásom. Mivel ugye, meghallotta, hogy valaki jött, aki más, mint anyám, így elbújt... akár sose találjuk meg.
Anyám úgy 20 perc múlva látta, hogy itt nem lesz kismacska-elfogási lehetőség így. Tehát menjek be a szobába, ajtó be, hadd higgye, hogy nincs itt senki.
Érdekes módon ez bejött, a kismacska előjött, valószínűleg az evési lehetőség reményében. Közben meg én előkészítettem a hordozót, felállítottam, tartottam. Anyám megfogta a kismacskát -- neki lehet. Mikor nyitotta a szobaajtót, akkor már leesett neki... mármint a cicának... annál is inkább, mert segíteni kellett, hiszen ha anyám nyitja az ajtót, fél kézzel tartva, engem meglátva simán elszökik a kisboszi. De ez nem jött neki össze, beletuszkoltuk a hordozóba. Győzelem! Fél 12 volt!
Hívtam Mónit telefonon egyből. Nem vette fel 4-szeri hívásra, utólag tudom, hogy hajat mosott, azt mondta, kizártnak tartotta, hogy ha én 11 után odamegyek, ilyen hamar megvan a macska. Úgy gondolta, simán belefér a hajmosás.
Mindenesetre megvolt a nagy öröm, hívta a rendelőt, majd visszahívott engem. A rendelőben azt mondták, hogy ha nem gond, hozzuk 2-re, és mivel egy 3 órás műtét visszament, elvileg ahelyett talán meg is műtik. Megbeszéltük, hogy Móni fél 2-re jön ide. Ez a része nem volt könnyű a dolognak, ugyanis ez azt jelentette, hogy 2 órát hallgatjuk a macskuszt addig panaszkodni!
Igen lassan telt az idő. Közben Mártonunk ki-be masírozgatott érdeklődve, nem értette a dolgot, szagolgatta a hordozót, látványosan együttérzett a kicsivel!
Egyébként anyám mondta, hogy reggel, amikor ő elővette a hordozót, hogy elöl legyen, Marci totál ideges lett. Lám, egyszer volt az élményben része, egy hónappal ezelőtt, és így emlékszik!
A várakozás ideje alatt ettem sült csirkét krumplival.

Móni megjött 13.40-re, örömködtünk, beszélgettünk -- a dolognak ez volt a legnehezebb része, legalábbis nekünk... a befogás. Nem gondoltuk volna, hogy egyáltalán sikerül!
2-re odamentünk a rendelőbe. Egyelőre az asszisztensnő fogadott bennünket. Felvette az adatokat,  mondta, hogy úgy néz ki, 3 körül műthetik, de ez nem biztos, mert akciók vannak folyamatban. Hagyjuk ott, és mindenképp szólnak, még a mai nap folyamán meglesz a műtét. Már jöttünk elfele, amikor láttuk, hogy egy nagytestű kutyust pléden hoznak a doktornővel együtt úgy négyen befelé, a műtőbe...
Mi eljöttünk Mónival, hazahozott, majd ő is hazament. Mondta, hogy ha történik valami, szól és jön értem. A pékboltban anyámnak vettem egy kiló friss kenyeret, majd vettem fel pénzt ATM-ből, s a postán befizettem két csekket. Otthon telefonáltam anyámnak, elmondtam, mi van.
Innentől kezdve vártunk, vártunk...
Le sem vetkőztem, hiszen bármikor szólhatnak. Már erősen gyanakodtam, hogy nem volt itt 3-kor műtét, mikor Móni hívott 5-kor, hogy ő már nem bírta és felhívta őket. Mondták neki, hogy még el sem kezdték a műtétet, de valószínűleg hamarosan máris. Szegény kismacska, 6 órahosszat volt a hordozóban, ilyet ő még sosem élt át!
Felhívtam anyámat tájékoztatás gyanánt. Nem kicsit volt ideges ő sem, kedvenc macskája miatt.
Fél 7-kor telefonált Móni, hogy 7-re mehetünk a macskáért, azt mondták neki...
Úgyhogy biztos, ami biztos, nehogy rám kelljen várni, lementem 3/4 7-re. Móni 2 perccel 7 előtt jött meg... már azért aggódtam rendesen. Oké, közel van a rendelő kocsival pláne, de azért 2 perc...?
Nyilván biztos nem zárják be a kaput 7-kor, míg nem mentünk.
És tényleg, ahogy odaértünk, ott még teljes létszám, aktív élet folyt, jöttek-mentek, hangoskodtak az emberek.
Kismacska bent a hordozóban nyitott szemmel aludt; a törülköző köré volt csavarva.
Móni rendezte az anyagiakat, megkapta az ambulánslapot. Valóban akciósan lett elszámolva az ivartalanítás, 11500 volt -- így fiú létére Márton viszi a prímet 16000 Ft-tal a rejtettheréjűség miatt...
Nagy megkönnyebbüléssel raktuk autóba és vittük anyámhoz a cicát.
Odaadtam a friss kenyeret, anyám már megterített addigra, kolbászt sütött, és Mónival együtt megvacsoráztatott bennünket. Gyorsan kellett, mivel Móni és húga fél 9-től moziba szeretnének menni, már meg volt rendelve a jegy.
Közben a kismacska kikúszott a hordozóból egészen hamar. Rámászott a duplára hajtogatott padlószőnyegdarabra, és ott bepisilt. Feltörölgettem, simogattuk a cicát, beszéltünk hozzá.
Később anyám felvette maga mellé az ágyra, és innentől kezdve ott volt.
Hihetetlen hamar magához tért, és nem kókadozott reggelig, hanem igen tartósan fenn volt, nézelődött, gyengélkedett...

Mivel a mozi miatt siettünk, elbúcsúztunk, reménykedve, hogy a Kisboszival sem lesz nehezebb az éjszakájuk, mint amilyen Marcival volt egy hónapja.
Móni hazavitt, és továbbment a húgához, felvette és mentek a moziba...😊
Hát igen, kissé valahogy elfáradtam, pedig nem gyalogoltam kilométereket, csupán délelőtt anyámhoz. De a készenlét meg minden...

Megnéztem a Konyhafőnök 2. felét és a BK-t.
Neteztem végre kissé. Kijött a nyomdából a napkorongos antológia, s a megszokott helybeli ismerős hölgy felajánlotta, hogy elhozza, ha gondolom. Mindig őtőle kaptam kézhez az antológiát, mi ketten vagyunk helyiek, és helyi nyomdában készül az antológia -- ezért én ennél az antológiánál megtakarékoskodhatom a postaköltséget. Még folyamatban van az egyeztetés.

Vasárnapi vidámságok

Advent első vasárnapja lőn.
Szilvi lassacskán elkezdi a lakásdíszítést...

Dél körül rakott húsos makarónit kezdtem csinálni, és ez 2 órahosszat be is tartott.
Közben egy gyors hajmosást is összehoztam.

A rakott húsos makaróni ehető lett, és félre is raktam anyámnak egy jó adagot.
Az biztos, hogy fél kiló makaróni, fél kiló darált comb, 20 dkg reszelt sajt és 4 dl tejföl + fűszerek, amiből összeállt. (Anyám később nagyon dicsérte, és bár én egy tányérnyit ettem összesen, elég gyorsan elfogyott.)

Szilvi kiporszívózott nálam hál' istennek. Anyámmal beszéltem telefonon.
Kiolvastam Kántor Zsuzsa: Csalánba nem üt a mennykő c. könyvét.
Tévében megnéztem az Elif csütörtök-pénteki részét.
Este 7 előtt hozták Bencét.

Fogfájással

Régóta fájt a fogam egy novelláskönyvre, ismerem az írót és írásait, most megrendeltem. Szép, és a jelenlegi árakhoz képest egyáltalán nem drága.
Némi ténykedés és készülődés után lementem, el a Sparba, ahol főleg húsféléket vettem.
Hazafelé felhoztam a lenti macskakajás, stabil műanyag dobozomat elmosogatni -- majd tisztán, újabb maradékfélével levisszük.

Hát, nem jó dolog, de az a bizonyos jobb felső gócos fogam, amit még a csontizotóp is kimutatott, az begyulladt és fájdogál. Nem is fog ez már, csak egy negyednyi csonk... és ez az, amelyik konkrétan a kemó alatt pusztult el, azelőtt semmi baj nem volt vele. Nem fáj most sem, csak ha nagyon ráharap az ember, vagy ha begyullad. Ez történt most is. Még a napot is be tudom azonosítani: mikor anyámhoz mentem a nagy északi szélben. Hiába volt a sapka is...
Úgyhogy most, ami legjobban használ, az az eredeti Forever aloé vera fogkrém (kenegetve), illetve az aloé vera spray. Hihetetlen, de tényleg fájdalomcsillapítók is. Ez nekem nagyon fontos, mert nem tudom lenyelni a fájdalomcsillapítókat, nagyok túlságosan. Sosem voltam jó gyógyszerbevételből, de valahogy mindig bevettem, amit muszáj volt. Na, ez a kemó óta változott. Örvendezek, hogy a kis szívgyógyszerekkel elbírok valahogy, de az sem mindig fenékig tejfel. Annak utolsó darabjával, a Pananginnal azonban még várni szoktam egy félórát, mert az nagyobb, és hamarabb rámjön a hányinger, mint ahogy le tudnám nyelni. Szünet után viszont végrehajtom. Az esti kötelező hormontablettát a magnézium pezsgőtablettás vízzel szoktam lenyelni, ennyi. A plusz gyógyszerek már gondot jelentenek. A fájdalomcsillapítók általában nem kicsik, és a Panadol lenne itthon, tudom, hogy jó is, használna is, de egyszerűen nem_ bírom_ lenyelni.
Tisztában vagyok vele, hogy ezért sokan hisztisnek nyilvánítanak, de mondok egy példát: egy ismerős (nő), akinek kb. ez lehetett rólam a véleménye emiatt, hasonló helyzetbe került. Nem kemó miatt -- más miatt, de ugyanúgy egyszer csak képtelen lett lenyelni a gyógyszert! Egyből rohadtul megértett engem, és hozzám szaladt vigaszért. No comment.
...és hányszor, de hányszor, hány apropóból jártam már így!
Tudom, menni kéne megoldani a problémát: kihúzatni ezt a fogat. De ez elindítana nem kevés dolgot... és ehhez nekem több százezer Ft kellene.

Bencét fél 2-kor elvitték, Szilvi elment vásárolni.
Istvánnal cseteltünk, majd telefonoztunk, és távránézéssel ügyködött a gépemen, amit kellett.
Sajnos, a hang sehogy sem jó, tök hang nélkül működik a gép. Ami ennél jobban idegesít, az a sok váratlan, kiszámíthatatlan lefagyás, amit ki szoktam várni, míg elmúlik... előbb-utóbb. Mert a sok húzós erőszakolt kikapcsolás, meg míg utána minden betöltődik, sokkal több idő lenne, ráadásul utálom, hogy a kikapcsolásokkal rongáljuk a gépet.

Tv-ben pendrájvról megnéztem az Elif hétfő-kedd-szerdai részeit, majd szintén innen a Sztárban sztár 6. évfolyamának 1. részét, amivel le vagyok maradva.
Este pedig a tv-ben az X-faktor 3. élőshowját néztem.