Anyámat felhívtam, érdeklődtem, hogy telt az éccaka a műtött kismacskával. Minden rendben van, anyám mondta, hogy egész éjjel nem aludt semmit, a kismacska mellette volt végig. De ő is fent volt, valahogy egyáltalán nem látszott rajta kábaság, nem is aludt többet vagy mélyebben, mint egyébként. Szerencsére nyugodt volt, nem mászkált, de anyám aggódott, hogy nem bántja-e a varratot. Őt sem kell vinni varratszedésre hál' istennek, valami bőrragasztós megoldást választottak nála.
Anyám szerint most valahogy elmélyült a kapcsolatuk. A kiscica sokszor átölelte őt, arcára vagy kezére tette a tappancsát, folyamatosan dorombolt.
Nagyon örültem ezeknek a híreknek.
A napkorongos antológiával kapcsolatban érdeklődtem az elhozást felajánló hölgytől, hogy mégis kb. mikor tudná vagy akarná hozni az antológiát, nagynehezen sikerült valami konkrétum: ő 6-ig dolgozik, és utána elhozzák. Tavaly, tavalyelőtt is tőle vettem át, mind a kétszer tőlünk vagy 50 méternyire dolgozott más-más üzletekben, úgyhogy akkor én mentem érte, rajtam állt, mikor megyek egy munkaidőn belül. Ez most más, mert messzebb dolgozik, viszont autóval könnyebb erre járni, mint tömegközlekedéssel nekem megkeresni őt -- meg hát ő gondolta így.
De ettől függetlenül jó, hogy ma nem volt kötelező elmenni itthonról, mert a postást is vártam őmellette, persze természetesen nem jött.
Nagy meglepi ért, mert unokatesóm most is küldött karácsony alkalmával egy összeget, nagyon hálás vagyok érte, sokat segít rajtam. Leveleztünk is ezek után, nagyon megköszöntem; ráadásul kiderült, hogy idén volt lehetősége többször is bejelenteni. Tőle mindig helyreáll egy kicsit a jóindulatban, segítőkészségben való hitem...💗
6-tól nagyon figyeltem az üzeneteket, hát, nem nagyon alakult a dolog egyelőre. 3/4 7-kor kaptam egy üzenetet, hogy kb. 10 perc, és itt vannak a könyvekkel; le tudnék-e menni. Naná, én is így gondoltam. Oké, gyorsan felöltöztem és lementem, ne nekik kelljen rám várniuk.
Hát, még szerencse, hogy rendesen felöltöztem, mert fél 8-kor már itt is voltak! Én addig mászkáltam a hidegben és a sötétben a ház előtt... Olyan déja-vu-érzésem van ilyenkor, annyiszor van, hogy én várok, és nem keveset. De ez még mindig nem annyira rossz számomra, mintha én késnék el és rám kellene várnia bárkinek! Köszöntem szépen, ők egy tele kocsiból ki sem tudtak mozdulni, csak kiadták a könyveket. Három példány volt -- no, ezen is túl vagyunk!
Így aztán megint lemaradtam az első félóráról a Konyhafőnöknél, de innen azért néztem.
Az antológia nagyon szép lett, 3 oldalam van benne, plusz a bemutatkozás a fényképpel.
Most ebben sem versekkel vettem részt, de nem is rajzokkal: ebben két kisprózám szerepel.
Konyhafőnök után BK, majd még fotózás, netezés a nap hátralévő részében.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése