Kicsit aggódva szemléltem a cuccokat, de már az is megnyugtató volt, hogy nem esett semmi, nem volt jeges vagy csúszós az út... valahogy majdcsak lesz.
Szilvi is előmászott indulás előtt, neki is átadtam a fontos instrukciókat, főleg Honestyvel kapcsolatban.
8 után indultam a 30-ashoz, még elég sokat vártam, de biztos, ami biztos.
Le is ültem a sok cuccal a buszon, de nem igazán kényelmes amúgy hátizsákkal, eléggé feszítve kell magam tartani.
Az állomásban nem tartózkodtam túl sokat, csak épp vettem egy szalámis zsömlét, aztán inkább kimentem a peronra, mert jobb időben az aluljárón túllenni. A sok lépcső le meg leginkább fel a legmegterhelőbb, főleg sok cuccal. Én nem is tudom, hogy gondolhattam én még egy évvel ezelőtt, hogy ezt abszolválni tudom, mert biztos, hogy nem! Úgyhogy szerintem tavaly az István influenzája emiatt nem volt véletlen. Valami őrangyal vagy ilyesmi közrejátszhatott.😇
A vonatom nem késett, és kipipálhattam a félelmeket: megláttam a kocsiszámot és jó helyre szálltam, valamint több-kevesebb manipulációval valahogy két karral fel tudtam magam húzni válltáskával és hátizsákkal, miután a nagy szatyortáskát előre felnyomtam... (azért nem bántam, hogy vége lett...)
A páros ülés ablak felőlijén szerencsére nem ült senki, nem volt tehát vita tárgya; de alighogy kezdtem lepakolni, már meg is jelent a "padtársam", egy hölgy. Mögöttünk lévő kettes ülésen a nagy gyerekei utaztak, ő pedig szinte egész úton vagy velük társalgott, vagy telefonálgatott és játszott, úgyhogy megnyugodhattam afelől, hogy nem kell beszélgetni. Én is elmélyedtem egy másfél évvel ezelőtti rejtvényújságomban, ahol lényegében a megérkezésig megfejtettem annak háromnegyedét.😊 Szolnok körül magamévá tettem az állomáson vett szendvicsemet is, és ezenkívül legfeljebb a tájban gyönyörködtem.
Püspökladányig nem volt miben, mert akkora köd volt, hogy amúgy sem látszott semmi; de aztán egyszerre csak eltűnt a köd, sőt, Szolnoktól már napsütésben haladtunk.
Fél 12-re, időben ért be a vonat a Nyugatiba, ahol István már várt.
Örömmel üdvözöltük egymást, majd a WestEndbe mentünk. Időnként észleltem, hogy István nem igazán érzékeli, hogy már nem rohanok úgy (főleg ennyi cuccal), mint a régi szép időkben; mert mi ketten aztán tényleg tudtunk haladni ezerrel! De lassacskán elkezdett igazodni ehhez a tempóhoz, sőt, egy idő után már a nagy tatyót is elvette, amit nem mondhatok, hogy rosszul tett.
A mosdót felkeresve kicsit tán jobb lett, utána megbeszéltük a menetrendet.
István ragaszkodott hozzá, hogy -- állítólag "legyen valami ajándék", amit kötve hittem, hogy ezen múlna, ismerve őt!😉 -- menjünk be a Deichmannba nekem sportcipőt venni, mivel a meglévőnek a balja a tetején kiszakadt (most bakancsban jöttem, nem abban).
Nyilván ragaszkodtam az ottani legolcsóbb kategóriához, azért nekem az is bőven jó egy D.-cipőnél. Sikerült végül is, és nem kellett, csak egyet próbálni. Elég húzós az azért ennyi cucc mellett, kabátban, bakancsot bontogatva; nekem alapból otthon sem mániám a próbálgatás. Sőt, ki nem állhatom, ruhaneműkkel sem. Amit csak lehet, anélkül szoktam megvenni.
Aztán az egyik C&A vagy hasonló nevű üzletben (mindig keverem ezeket) vettünk egy sztreccsfarmert, ugyanazon a 2600-as áron, mint szokott lenni néha otthon a Lidlben; szóval tényleg jó áron.
Ezután mentünk ebédelni, mert azért vigyázni kell, ki ne fussunk az időből. Elvileg a boltok nagyrésze 2-ig van nyitva, de vannak, melyek már odaérkezéskor is be voltak zárva. A Spar van 4-ig nyitva csak.
A kajálást meg kellett tervezni, mert bár hatalmas az asztalokkal berendezett tér, de őrült tömeg volt. Egyszerűen jó sokáig csak keringtünk, és nem akadt hely. Ahonnan felálltak, nem érkeztünk oda idejében -- már másik oldalról elfoglalták.
Úgyhogy nem várakozhattunk ott cuccokkal, kabátokkal, kajás tálcákkal a kezünkben! Én leültem, mikor elcsíptünk egy felszabaduló asztalt, István pedig elment megvenni a kajáját. Mikor visszajött, akkor pedig én mentem el venni valamit magamnak, István persze ideadta a rávalót.
Rántott csirkemellet ettem rizzsel és csemegeuborkával, István pedig sült halat rizzsel, utána pedig az enyém maradékát...😊
Mikor végeztünk, bementünk a Sparba, mondván, hogy nekem kaját vegyünk még mára és holnapra, mert István vett magának előre két kínait, neki most venni nem kell. Tök jót találtam: 3 db-os, egyenként max. 10 dkg-nyi franciasalátát, egyik közepén egy fél szelet sonka összetekerve, másikon egy kétcentis ruszlidarab, harmadikon pedig egy főtt-tojás-karika. Holnap délre pedig egy tál kocsonyát választottam. Az egész kijött 1300-ból, büszke voltam magamra, hogy ezt felfedeztem.
Ezután István még az aluljáróban vett pár jegyet a részemre, de ma nem is kellett, mert a Ferdinánd-hídon át gyalog mentünk haza.
A cicák úgy fogadtak, mintha közben nem is teltek volna el évszázadok. Azonnal fel lettek spanolva, főleg Murcos. Amazonkán már nagyon látszik a kor, de azért jött-ment, sertepertélt ő is. Amúgy ő már tényleg jobbára csak szunyál. Ha Murcos mindenáron rágja a fülét és zaklatja, akkor pedig morgás van és fújás Amazonka részéről, és a remény, hogy hátha békén hagyja.
Murcos maga a kész tökély, szokás szerint nem győztem csodálni. Ő is már 6 éves, talán már 7 is lesz tavasz körül... úgy telik az idő... Szép, nagy, erős, nyúlánk macska nemes, hosszúkás arccsontozattal, gyönyörű bundával és szemekkel.
A probléma csak ezután tudatosult: Istvánnál nem volt jó a fűtés. Azazhogy betojt a konvektor, és nem volt fűtés. Szerinte addig jó volt, ő már itthon van egy hete, és állítólag folyamatosan ment a fűtés. Nyilván tudta a szerkentyű, hogy én megyek úgy 2,5 év után, és most kell beadnia a kulcsot.
Órákig próbálgatta, zakatolt vele, néha be is gyulladt, olyan 2 percre max.
Hát, mi tagadás, ez eléggé gáz volt azért! István beüzemelte a hősugárzót, ami egyébként az egyébként is jéghideg fürdőszobában szolgál, így végül is két réteg ruhában és takaróval el lehetett lenni, de az az igazság, én annyit nem ültem a kezemen, mint ezekben a napokban. Egyáltalán nem vagyok hőségimádó, mint köztudott, és otthon sincs télen meleg, de azért van 21-22 fok, és lehetne több is, ha feltekerném 5-ösre, sőt anélkül is lehetne jó ablakokkal több is. De ez azért elég brutális volt...😰
Az is szóba került (és még csak nem is én mondtam), hogy ha végképp nem bírom, hát hamarabb hazajövök, végül is csak a helyjegyet kell kicserélni... Örültem azért, hogy ez is opció, és nem én indítványoztam, hiszen én féltem volna, hogy megbántom vele.
Mindenesetre nem én lennék én, ha nem határoztam volna el, hogy mi mindent kibírtam már, ahhoz képest egy kis fagyoskodás már semmi -- kitoljuk a tűréshatárunkat, és végül is csak pár napról van szó. Istvánnál amúgy sem túl kényelmes úgy általában bármi, tehát bizonyos fokú nomádság akkor is van, ha netán van fűtés.😱
No, haladjunk.😊
Pár órára egész felejthető lett a dolog, legfeljebb néma imáimba foglaltam a hősugárzót, hogy legalább az ne adja meg magát, mert akkor végképp vége.
Kipakoltuk a karácsonyi ajándékainkat, és kölcsönösen örvendeztünk a sok meglepinek.
István most is elhalmozott jó macisan, nem kellett volna attól tartani senkinek, hogy tényleg nincs mit "a fa alá tennie" a ma vett holmikon kívül!
A nagy dobozban volt szinte minden a ma vetteken kívül, nagy ötlet volt már csak csomagolás szempontjából is!
Még a nyári pennys pontgyűjtéses akcióból várt rám három plüss!
Azonkívül 4 hajfesték, egy képregénykönyv, két edényfogó (stílszerűen cicás és baglyos!), két kedves hűtőmágnes, egy Ferrero Rocher és egy After Eight csoki... a ma vett cipő és farmer; na és amitől lehidaltam: pont egy ugyanolyan túrabot, mint amilyet Danitól kaptam! Őrület...🙈
Néhány részlet:
Az ő ajándékait sajnos, nem fotóztam le csomagolás előtt, de mondjuk, nem is ilyen látványosak.
Egy meleg pulóver, néhány boxeralsó, néhány thermozokni, egy óriás táblacsoki, két csomag kávé, három darab antológia és a két új rajzom keretben. Ja, és Szilvi küldött még egy szatyor édességet.
Délután felhívtam anyámat, mert pár napja nem beszéltünk.
Ő amúgy is tele van aggódással mindig, mikor Pestre megyek, mert a vonattal nyilván biztos akkor lesz valami meg ilyenek. De mióta ilyen hadilábon állok az egészséggel, azóta meg pláne. Nem mondaná, de én tudom, hogy azért is aggódik, hogy vele mi lesz, ha bármi lenne és nem vagyok otthon.
Már délután elkezdtünk filmeket nézni, amit úgy hajnali 2-ig folytattunk.
Először a Kutya-macska szerelem, aztán a Hihetetlen család 2., majd a Péter nyúl volt porondon.
Még régebben kértem Istvántól A múlt árnyékában c. szlovák sorozatot megszerezni, amit onnan ismerek, hogy nyártól, ahányszor anyámnál voltam, ő ezt minden délután szerette megnézni, és mivel 160 részes, nemrégen lett vége. Amennyit beleláttam, amikor nála voltam, nekem is bejött ez a film.
Szóval István elkezdte letölteni, és most itt elkezdtük nézni. Mai nappal túljutottam az 1--5. részen.
Még néztük jóval éjfél után a Kubo c. animációs filmet, de ebben már néha kissé kiakadt a figyelmem...😊
Este megettem két virslit tormával, és megbontottuk a pezsgőt. Végül is nekem kell meginni az egészet, jó, ha idejében nekilátok.😄 István ilyenkor kölyökpezsgőt iszik, azzal szoktunk koccintani is. Figyeltünk az éjfélre, leállítottuk a filmet, koccintottunk, Himnusz stb.
István kihasználva, hogy ilyenkor hivatalosan is szokás enni, természetesen evett bőségesen. No, énnekem ilyen alapon mindennap szilveszter van, jól kinéznék, ha mindig ennék éjfélkor, csak mert az ember fenn van és megéhezik.😄😄
Éjfél után azért hideg ide vagy oda, mégiscsak lezuhanyoztam, valamennyire az is felmelegíti az embert. A pizsamára viszont felhúztam a bemelegítőt, István is ezt tanácsolta... sőt még zoknit is húztam, de attól később megszabadultam, mert a hősugárzó miatt azért nem ment le annyira a hőmérséklet, hogy muszáj legyen elviselni.
Boldog új évet mindenkinek!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése