Az idei 4. antológia. Cirkuszban

Leesett a hó éjszaka, nagyon szép fehér minden!
Ma munkanap lévén Bencéék ugyanúgy mentek iskolába, mint hétköznap, viszont délre kellett értük menni.
Neteztem, olvastam. Kiolvastam Bakos József Napló az utókornak c. novelláskötetét; tetszett. Értékelést is írtam róla a Molyon. (Ez egyébként nem újdonság, a kihívások miatt elég régen minden olvasott könyvhöz szöveges értékelést írok.)

Dél előtt valamivel kaputelefon: csomagos postás volt, felengedtem, átvettem a cuccost. Meg is lepődtem, pedig hát várható volt a Holnap Magazin antológiája, már pár napja tudjuk, hogy kijött a nyomdából; de maga az, hogy szombat van, és szombaton nem szokás amúgy postást várni, na.
Szóval megérkezett a Holnap Magazin kiadásában a Csillagösvény című antológia, melyben öt versemmel szerepelek. Rendkívül mutatós könyv, örülök, hogy részese lehetek.
Az idén ez a negyedik antológia, melynek alkotói között szerepelhetek!

* * *

Mikulás körül érkezett és az évben itt lesz végig az America nevű cirkusz, melynek előadásaira már novembertől lehet elővételben jegyet venni. A Diótörő mesebalettre épülő tematikával adják elő műsorukat. Általában a gyerekekkel szoktam régen is és új idők szerint is cirkuszba menni, annyira nem rajongok érte, meg az állatokat is sajnálom, bármilyen látványosak.
Ez most viszont valamiért felkeltette az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok, mennyire más, mint egy hagyományos cirkusz. Sokat gondolkoztam rajta, hogy menjek-e vagy sem. Említettem Erikának, aki mondta, hogy jön ő is, de megint csak ott kötöttünk ki, hogy természetesen említette a lányáéknak, akik most is azonnal lecsaptak a programra -- akkor meg már menjenek együtt. Oké.

Soha nem jelentett különösebb gondot, ha valahova egyedül kellett, hogy menjek. Megszámolni sem tudnám, hány koncerten (komoly és könnyű egyaránt), hány kiállításon, hány látnivalós programon, átadáson, bármilyen egyéb programon voltam már életemben egyedül; de mint látható, ebben az évben már akár kirándulni vagy túrázni is elmegyek és egyedül csatlakozom a csoporthoz.
A buktatója az, hogy ha nincs megbeszélve senkivel, csak úgy magamban "vagy megyek, vagy nem", megvan jó 50%-ban az esély, hogy esetleg mégsem lesz kedvem addigra menni. Ha meg van beszélve, akkor ilyen nem fordulhat elő, mert ha csak nem rendkívüli az indok, akkor nálam becsületbeli dolog betartani azt, amit ígértem.
De ez most itt van közel, a Tescóval szemben. Ráadásul 1000 Ft-os bónuszt is szereztem a Tesco-pénztárnál (kettő is volt, ha Erika is jött volna, nekiadtam volna.) Úgyhogy térültem-fordultam, döntöttem. Öltöztem, elkészültem, és gyalog kiporoszkáltam a hóesésben, fel az István úton a Meki után lévő cirkuszhoz. Hosszú sor állt, mert már úgy 3/4 3 volt, és hát 3-kor kezdik az első előadást.
Kicsit vizes volt mostanra ez a hóesés, nem fagyott eléggé, nulla fok körül volt a hőmérséklet. Útközben még nem is tűnt fel annyira, de a sorállásnál már nem bántam volna, ha a programnak ezzel a részével végzek.
3500 volt egy lelátós jegy, a bónusszal így egy ezressel kevesebb. (Később megtudtam, hogy ünnep utáni héten bónusz nélkül is 1500 Ft-ért meg lehetett nézni a műsort, Erikáék is így nézték meg egyébként a családdal. De mindegy, szerintem így karácsony előtt teljesen más volt a hangulat, majdnem teltház stb.)
Beevickéltem a sátorba, ahol legyőzendő feladatnak tűnt a félhomályban felmászni a padsorok közé, hogy valahol le tudjak ülni. Karácsonyi hangulat volt a díszletek és a zene tekintetében is; a zene végig jóóó hangos. Olyan 80%-osan volt teltház, ami azért elég jónak számított, hogy már hónap eleje óta megy a műsor. De hát milyen is lenne szombaton, kora délután? Egyébként a sátor rendesen fűtött volt, szóval nem kellett fagyoskodnia senkinek.
A műsor a Diótörő köré épült még akkor is, ha részletekben nem sok köze volt hozzá. A narrátor időnként pár mondatban összefoglalta, hogy a főszereplő, a diótörő és a többiek most hol tartanak, és a történetbe építették be magát a cirkuszt. Ugyanúgy voltak zsonglőrök, bohóckodások, kaszkadőrök, rúdakrobata, karika-, bármi-dobálós, lovas és más állatos mutatványok, mint más cirkuszokban, de teljesen más volt a zenei aláfestés, az állatok csodaszépek és jól tápláltak voltak, valamint leginkább csak felvonultatták őket, nem pedig erőltették bármiféle mutatványra (ez szimpatikus volt) -- kivéve a lovakat, azokon nyilván lovagoltak és végeztek rajtuk mutatványokat.
Szóval alapjáraton nekem jobban tetszett egy átlagcirkusznál, a hosszabb távon nagyon kényelmetlen, támla nélküli keskeny padon ülés ellenére; talán a karácsonyi hangulat, a másféle zene és az állatokkal való kedves, szeretetteljes, bensőséges bánásmód is tette ezt.
Az elején egyébként elmondták, hogy kamerázni tilos, de fényképezni akár vakuval is lehet! Ez örvendetes hír, de számomra a kisgéppel ez max. akkor lett volna rendkívüli, ha mondjuk, a színpad közelében, az ún. "páholyban" ülök. Ott viszont kicsit ijesztő, hogy a hatalmas állatok az ott ülők orra előtt kocognak el, másrészt mindig egy kellemetlen lehetőség arra, hogy a bohóc onnan rángasson fel pár embert kisegítés okán...😁 Akkor már inkább feljebb a pad és a hátbeszakadás.
Mindenesetre ez a pár fotó használható valamennyire, de sokkal több mindenről többet és látványosabbakat lehetett volna közelről készíteni.

A cirkusz után bementem a Mekibe, hogy elvitelre sajtburgert vigyek. Kettőt kértem, de félrehallotta a kislány: négyet fizettem és kaptam... de szerintem tök jó, hogy így történt, mert Szilvi átvette a kettőt, nem győzött örvendezni neki!

Hazafelé is gyalog óvatoskodtam végig a kissé latyakosodó hóban, és hazaérve pont elég volt ennyi is a hidegből most.

Este megnéztem az X-faktor döntőjét. Műsornak jó volt, bár előre tudtam, hogy nálam biztosan egészen másként alakult volna minden, tekintettel arra, hogy nem kultiválom a rapet, mely műfajt bizonyára tényleg kiválóan hozta a végig istenített, két fiatal srácból álló csapat... én viszont az előzetes "kínálatból" igen sok valódi énekes tehetséget tudtam volna inkább a helyükbe tenni.
Globalice igazán gazdag nap volt számomra a mai.