2018. november 13., kedd

Kavicskép-kiállításon

Reggel 8-kor aktívan elkezdték a szemétledobó tisztítását. Ez ilyenkor mindig félnapos meló, és nagy zajjal jár. A szinteken valamelyik lakásból elkérik a kulcsot. Szerencsére nem ide csengettek be, mert akkor igencsak az ágyból ugrottam volna ki emiatt, ugyanis elfelejtettem korábban kelni.

Szilvi volt a közös képviselőnél a lakásfenntartási támogatás ráeső részének kitöltése miatt. Persze ilyenkor nincs bent a közös képviselő, csak 1-2 egyéb ott, az irodában dolgozó fiatal. Ha elég újak, akkor nem mindig ismerik a dörgést. Most is olyan volt, hogy látványosan sosem csinált még olyat az illető, és Szilvinek kellett mondani, melyik helyre kb. mit írjon be...

Utána befizette a hőszolgáltatási és az upc-csekkeimet. Az előbbinél végre megadták a múlt havi és e havi támogatást egyben -- újabban az a divat, hogy nem vonják minden hónapban, hanem kéthavonta utólag küldik. Mármint a városháza a hőszolgáltatónak. Amikor nem jön, akkor viszont elég sz@r, ha az ember számítana arra a 4000 Ft-ra, amennyivel kevesebb lenne az a nyomorult fűtésszámla. Ilyenkor mindig örvendek, hogy kiegyenlítődtünk...
Mivel kezdtem összeszedegetni az igényléshez szükséges iratokat másoltatásra, így akadtam rá a MÜK-kiskönyvre, mondom, megnézem már! És micsoda mázli! Kiderült, hogy holnap kell jelentkezni a MÜK-nél! 😵 Ha most nem keresem az aktív korú határozatot, nem akad a kezembe a kiskönyv és eszembe sem jut a jelentkezés! Pedig ettől a vér is meghűl bennem: soha nem mulasztottam, nem késtem még! Még tavaly is, amikor probléma volt nekem nagyon az ilyen hivatalos helyekre való mászkálás, pl. kemóval, kontrollal, köztes infúziókkal egy napra esett az esedékes jelentkezés, akkor többször is volt, hogy 3-4, de akár 5 nappal is bevánszorogtam korábban a hivatalhoz, nehogy probléma legyen! Nekem lelki trauma lenne az ilyesmi elfelejtése, és most majdnem sikerült! 😰 És ez mostanában a második ilyen! Így voltam az októberi onkológiai kontrollal: azt ugyan tudtam, hogy lesz, csak éppen egy nappal későbbi dátumra esküdtem folyamatosan, ha szóba jött! Ott is véletlenül néztem meg az utolsó ambulánslapomat, és emlékszem, ugyanezt a frászt éreztem, mikor kiderült, hogy nem, nem holnapután van a kontroll, hanem holnap! 😵 Na, pedig az aztán végképp nem mindegy, mert egy-egy onkológiai kontrollnál összesen legalább 4 helyre van nekem időpontom ugyanazon a napon. El lehet képzelni, ha elfelejtem, hogy szednék és mikorra össze én ennyi időpontot egy napra -- ezt kizárólag az onkológus tudja kezében tartani és meglogisztikázni.

Szilvinek ma van a névnapja. Felköszöntöttem egy Úton c. antológiával, melyben három családtag (köztük az övé is) portréjával szerepelek, és háromezret tettem borítékba, hogy vegyen magának olyasmit, amire szüksége van, ami tetszik neki. Isten éltesse őt! 💗

Délután programunk volt Erikával. Negyed 2-kor indultam a 45-öshöz, kb. 3/4-re már fent is voltam a városban. A Kistemplonynál találkoztunk, de korábban értem, úgyhogy várakoztam kissé. Persze mint kiderült, Erika is korábban ért, és ő elment másfelé addig, mert minek ácsorgott volna itt feleslegesen. Lényeg, hogy 2-kor csak összejöttünk.
A Simonffyn, az Ifjúsági házban lévő kavicskép-kiállítást akartuk megnézni. Papp Tímea A kő lelke címmel rendezett kiállítást, s ezt semmiképp nem akartuk kihagyni.
El is mentünk, megnéztük: 41 csodaszép, hangulatos alkotást láthattunk, melyeket végigfotóztam.
Nagyon-nagyon érdemes volt, rendkívül ötletes, színes, részletgazdag, különleges összeállításban volt részünk!


A kiállítás után felgyalogoltunk a főutcára, miközben daru dolgozott fent a mennyekben a fejünk fölött...


Bementünk a Mekibe, ahol vagy másfél órát eltöltöttünk. Ettünk egy sajtburgert, ittunk egy kis üdítőt; ezekre Erika hívott meg. Én pedig ezek után vettem magunknak egy-egy McFreeze-t. Most a csokisat kóstoltuk meg.💚


Minden előre való megbeszélés nélkül vittünk egymásnak ajándékot: én Erikának egy Szívhang a kövek mögül verseskönyvemet egy csipeszes bagoly kíséretében, tőle pedig Just borókakrémet és Just 31 gyógyolajat kaptam.
Előbb-utóbb csak befejeztük a mai talit, úgyhogy kint a Széchenyi tájékán elbúcsúztunk, én mentem a buszomhoz, ő meg még találkozott a lánya családjával.
25-össel mentem, s hazafelé bementem a Sparba, még mindig feldobódva a kiállítás élményétől.

Otthon Konyhafőnök VIP-t, majd BK-t néztem, azután olvastam és neteztem.

2018. november 12., hétfő

Hétkezdet

Délelőtt banki sms: megvásároltam újabb egy évre a bővített Google tárhelyemet. Fantasztikus pontosság: minden évben napra pontosan ilyenkor vonják le az 1890 Ft-ot ezért az igénybevett szolgáltatásért. Még jó, hogy volt rajta fedezet, mármint a kártyámon.

A tegnapi jól sikerült húslevesben viszont tökre szétázott a csigatészta. Alig maradt leve, a tészta meg megdagadt, ízetlen-gusztustalan lett... Na, ezt nem eszi meg a kutya sem, úgyhogy leszűrtem, és a maradék levest úgy ítéltem meg, éppenséggel használható normál mennyiségű, csakis félfőtt tésztával, ami álltában úgyis pont a kellő állagú lesz. Mindig úgy örülök a dupla melónak! A pocséklásnak nemkülönben...😕
Egyúttal összeszedtem a maradékokat a hűtőben, melyeknek nem sok esélyük van már arra, hogy elfogyasztásra kerül -- így némi pörköltmaradékot, szaftot, fasírtot, virslit összedaraboltam, a leszűrt mamaligával összekevertem, és mikor Szilvi ment a gyerekért, kezébe nyomtam, hogy tegye a lépcsőfeljáró alá a lenti macskák kajásdobozaihoz.

Tévében pendrájvról megnéztem A legbátrabb páros 2. részét.
Olvastam, este pedig rákattantam a Konyhafőnök VIP-re, mely műsor most kezdődött a Survivor helyett. Még soha nem néztem Konyhafőnököt, aztán rájöttem, hogy nekem ez tetszik. Pláne, hogy ismert emberek főznek benne. Utána meg a BK következik, úgyhogy ezalatt lehet macskázni, mivel Honesty egyébként direkt pályázik ezekre az időpontokra. Alig várja, hogy leheveredjek ebben az időpontban a tévé elé, már jön is imádni.😊

Este Popika felajánlott egy kirándulási lehetőséget most következő szombatra, egynapos Szerencs, a csokigyár, a vár, és még vagy három környező település hétezer Ft-ért. Ez most teljesen másik csapat, ahol valaki visszamondta az utat, és lett egy szabad hely. Imádok kirándulni, de most kétségeim voltak azért, úgyhogy gondolkodtam a témán másnapig. Reggelre döntöttem is: nyugodtabb leszek, ha most ezt kihagyom. Egyrészt a pénzt igen sokalltam úgy, hogy még kaja sincs benne; másrészt pedig fél 6-ra kellett volna az állomásnál gyülekezni, onnan indult a busz. Ehhez nekem 3/4 5-kor kellett volna egy 30-ashoz kimenni, ehhez viszont akkor legkésőbb 3-kor kelni! Tudvalevő, hogy későn fekvő vagyok, és még ha lefeküdnék korábban, akkor sem tudnék éjfél előtt elaludni véletlenül sem. Inkább 1-kor... 2-3 óra viszont rohadt kevés az alváshoz.

2018. november 11., vasárnap

Vasárnapi ez meg az

Reggel zsíroldós tűzhelytisztítást csináltam, rendeztem a száraz kenyereket zacskókba.
Utána rendbe tettem a lakást, hajat mostam.
Délben pirított sertésmájat készítettem rengeteg hagymával, és a magam részéről ezt kenyérrel tunkoltam.

Megnéztem tv-ben pendrájvról -- István küldte át kérésemre -- A legbátrabb páros 1. részét.
Dani jött, vett egy aldis 10 kilós almot, és egy üres aldis almos zacskóba kiraktuk felét nekem, a másik felét pedig Dani elvitte anyámhoz. Elküldtem még vele a tegnap vett macskaszalámit is.

Megnéztem az X-faktor 2. mentorházas részét, de az első 3/4 órát nem láttam, 3 szereplő fellépését, mert akkor volt itt Dani.

2018. november 10., szombat

Piacátadás

Ma munkanap volt elvileg, sőt, tanítási nap. Úgyhogy ugyanúgy mentek Bencéék, mint hétköznapokon.
Ha meg már keltünk, akkor célszerű volt elkészülni és átmenni a kispiac átadási ceremóniájára. Ugyanis attól, hogy már egy hete működik a kispiac, a hivatalos átadás még csak ma délelőtt fog megtörténni. Kisembereknél ez is egy esemény, ráadásul igencsak közeláll hozzánk a téma, hiszen ez a kispiac vagy 30 éve szerepet játszik már az életünkben.
Most igen furcsa, hogy megszűntek itt a macskaköves sétány két oldalán az asztalok, és hát ugye, beköltöztek az új épületbe. De ott legalább sokkal emberibb körülmények között lehetnek egész nap az árusok is, és nem kell a vevőknek sem hóban-szélben-esőben a síkos macskaköveken esernyőkkel bóklászni, hogy aztán nem létező harmadik-negyedik kezekkel intézhessék el a vásárlásaikat.
Ezen a héten kiderült, hogy mégiscsak lesz átadás, és ahányszor kinéztünk az ablakon, minduntalan láthattuk, ahogy -- enyhe túlzással -- közmunkások "százai" tisztogatják a környéket, zöld fűnyíró aksd-s traktorok nyírják a füvet nagyon aktívan. Még ezen a napon is kora reggel legalább 10 munkás éberen leste a fákat, és amint lehullott egy levél, ketten ugrottak felszúrni és zsákba tenni. Jó, ez így biztos némi túlzás, de mosolyogtunk a feszes tökéletességre való törekvésen.😊 Nyilván maximális rendnek kell lennie, hiszen jönnek a "méltóságok" is egy effajta átadásra.
Szilvi is visszajött addigra az iskolából, úgyhogy 9 előtt együtt mentünk le.
Nyilván nem maradhatott le a fényképezőgép, és ha már ott volt, használtam is.
Már gyülekeztek a "méltóságok", de azért előtte még volt idő körbenézni. Mi tagadás, szép lett. Az árusoknál az összes árunak rendben kitéve neve, ára; mintha csak boltban lennénk. Van a hátsó oldalán 4 bolt is: hús-, vegyes-, pékboltok, egy még nem működött. A tető és falak közötti rész nem zárt, ott a levegő szabadon mozoghat, elöl és hátul automata üvegajtók vannak, csap a falon és természetesen vannak mellékhelyiségek is. Nem kell nekik most már az Éva presszóba átjárniuk, ide a mi kanyarházunkba...
S egyelőre még ugyanannyi a helypénz is, mint amennyi volt a sétányon.




Az utolsó 4 fotót a netről töltöttem le, a dehir, civishir, haon és debrecen oldalakról. (Nyomokban én is ott vagyok, de csak én tudom, hogy pl. az én arcom fele látszik.😀)
Kedves, barátságos, rövid beszédek voltak, elvágták a szalagot, és a piac "átadódott".
Nekem krumplit kellett vennem, az is megtörtént; így fel is avattam vásárlási szempontból, a magam részéről is.
Utána Szilvivel bementünk a Coopba, és  jól bevásároltunk. A négyes Félix itt most elég jó akcióban volt, vettem 10-et, így mindjárt megdobódott a vásárlásunk.
Szilvi most itteni plüssfigurákért gyűjti a pontokat, úgyhogy most kifejezetten jól jött, hogy sok minden kellett, plusz a Félix is akciós volt.

Otthon húslevest főztem jó sok zöldséggel. Amire én ki vagyok éhezve, az az igazi húslevesben főtt krumpli, sárgarépa és főtt hús szokott lenni, lelocsolva a leves saját zsírjával, megsózva. Úgyhogy abból nagy erőkkel bepofáztam, jó ideig nem is kellett más.



Mónival cseteltem Mártonunk állapotáról, majd megnéztem az egész heti Elifet, azaz 5 db részt.😵
Este az X-faktor mentorházas 1. részével szórakoztattam magam.

2018. november 9., péntek

Véraláfutások

Telefon anyámmal -- Marci jól van.
Rohan, szaladgál, mintha mi sem történt volna... anyám szerint ezt rögtön a műtét utáni nap, amikor kiszökött, már művelte. Anyám mindannyiszor frászt kap, de a macska megvan.😊
Fasírtot készítettem jó fűszeresen, mellé libazsírral tört krumplit.

Tök véletlenül vettem észre az éccakai fürdésnél, hogy a bal karom könyéki vénája tiszta véraláfutásos. Három kerek, sötétbordó folt virít rajta, a legnagyobb majd' ötforintosnyi nagyságú. Nyilván megijedtem, mert elég ijesztő látvány! Nem tudom pontosan, mikortól lehet ott, a tegnapi fürdésnél még nem vettem észre. Fájni nem fáj, csak elgondolkoztató, hogy egy ilyen tünet vajon mitől lehet? Tudom, hogy a bal karommal nem lehet cipelni az ödéma miatt, lógatva egyértelműen tilos; de mivel a jobb vállam meg törött, és azért nagy jóindulattal is max. 50%-os, de ez semmi: PLUSZ egyáltalán nem esik "kezemre" a jobb kézben, karon, vállon történő cipelés, ezért nincs más hátra, mint a bal vállamon cipelni. De lehet, hogy így is sok volt valami. Talán az alom a plusz miegyébbel? Nem tudom. Nyilván megpattant valami ér. De pedig akárhogy is, egyértelmű, hogy nem kerülhetem ki a cipelést. Még így is a flakonos bevásárlásaimat, a nagy tételben való macskakaják vételét nagyrészt így is Szilvi intézi.

Este a BK előtt megvolt a Survivor döntő! Jó volt -- szerettem nézni.😊