Szilvi ma is tecsózott, ezúttal csirkehúsféléket szerzett be nekem jó árakon. Csirke alsócombot, csirkeszárnyat, csirkemellet és csirkelábat.:) Itthon különporciózta a nagyobb adagokat.
Közben telefonáltak vagy 8-szor neki az iskolából, amit ő nem hallott (tény, hogy a Tecsóban én sem szoktam hallani, se a buszon), illetve rejtett szám volt kiírva, amit mindenképp fenntartásokkal fogad az ember, lényeg, hogy Bencus hányt és érte kellett mennie. Úgyhogy előbb hazaloholt a Tecsóból, utána meg el a gyerekért, egyúttal vitte az ételhordót is élelmesen, hogy akkor hazahozza az ebédjét.
Kivettem egy marék csirkelábat, hozzá két csirkeszárnyat, és főztem pörköltöt. Csak úgy natúr, köret nélkül. A csirkeszárny azért, mert tudtam, hogy a csirkepörkölt illatára tutira asztaltársam lesz Haramia, és hát lábból nyilván képtelenség megtömni. Így aztán egy csirkeszárnytő kora délután, egy pedig este őneki. Összesen nyolc lábat és kettő csirkeszárnyközép és -hegyet én ettem meg ebéd-vacsorára, azaz kétszer, minden nélkül, szóval kenyér sem. Ez már egy egész napi kajám, szó nem érheti a ház elejét.
Délután Szilviék elmentek a gyerekorvoshoz, aki erre a hétre kiírta a gyereket. Lényegében itthon már nem sok baja volt, tényleg, de azért figyelni kellett, nem lesz-e hasmenés is, meg diétáztatni stb. A héten elég sok gyerek hányogatott az osztályban...
Bement a 100-as boltba is a Tócós téren, ahol már a múltkor is vett nekem két sálat, most is -- megbízásomra. Ugyanis ezentúl nyáron is sálat kell hordanom, a nyirokmirigyek miatt. Ez nagyon príma lesz nekem 40 fokban! Ja, és örökre búcsú a szoláriumtól, ha lehet, egyáltalán ne menjek napra a következő nyarakon, amennyiben megélem. A nyirokmirigyáttét alattomos, sosem lehet tudni!
Szerencsére nekem a napra menés amúgy sem mániám, strandolni meg hasonlók több évtizede nem voltam, és nem is állt szándékomban, kb. 30 éve fürdőruhám sincs.
Ma is az e héten megszokott 17.50 körül indultam buszhoz, 6 után jött is, és városban átszállás a villamosra. Most nagyon jól jött minden, elég korán kiértem a klinikára, már 18.40 körül... Lassan sétáltam a radiológiára, de még így is 5 perccel az időpontom előtt értem ki.
SENKI nem volt! A két asszisztens hölgy is a folyosóról érkezett, mondta az egyik, hogy válasszak tetszés szerint egy öltözőt.:)
Tehát mehettem azonnal! Megvolt a 8. sugár.
Mikor felöltöztem és kimentem, a folyosón sem volt még senki, úgyhogy simán mentem kifelé a buszhoz. Ahol konstatáltam, hogy biztos most mehetett el, mert nem is mutatja a digitális a 24-est. Úgyhogy mivel a következő fél óra múlva jön, így elindultam a villamosmegállóhoz. Mit ad isten, már majdnem odaértem, mikor jön valami: egy 24-es! Nem tudom, teljesen kiszámíthatatlan minden, de tényleg az volt, biztos késett, mert elég sokan voltak rajta. Szóval visszaloholtam, szerencsére sikerült egy ülőhelyet találnom, úgyhogy 8 előtt haza is értem vele. Ez hamar ment.
Evés után BK, Szulejmán -- majd netről megnéztem a Survivort, aztán a tegnapi Elifet, azaz a 22. részt.
Így aztán 1 órakor fejeztem be, még aztán mentem fürödni...
2017. október 4., szerda
Lélekmelegítők
Már régebben (pár hónapja) kaptam privátban az alábbi sorokat, melyek megragadtak, elrejtettem magamnak, és ha nagyon kétségbeesett voltam, újra elolvastam őket.
Én azt hiszem, az ember lelkének pont ezekre, ilyenekre van szüksége akkor, amikor már azt hiszi, nem bírja tovább és úgyis vége lesz mindennek.
Hasonlókra, melyekből a szenvedő erőt, vigaszt meríthet, melyek által azt gondolhatja, nincs egyedül, szükség van rá, és van is még számára út és idő.
Úgy gondolom, ezek a megfogalmazások azért elég nagy fontossággal esnek latba azon ritka esetekkel szemben, melyeknél leírtak, kivetettek, elástak engem érdemtelenül. Akik régebben hozsannáztak a verseim kapcsán és kedvelést, netán szeretetet színleltek, azok a betegségem általam való bevállalásánál leráztak magukról, mint egy leprást.
Pedig minden embernek joga van vállalnia magát, és legtöbben meg is teszik! Majdnem mind olyan szerencsével, hogy senki nem rúg beléjük, csak pozitív inspirációkat kapnak. Én magam is kizárólag pozitívan, biztatóan szoktam reagálni mások fájdalomkiáltásaira, lélekkiöntéseire; soha senkit ilyesmiért eszembe nem jutna szemétre vetni. Pedig én mások szívkiöntése helyett csak kérdésekre válaszoltam őszintén, egyenesen -- nyilván nem a többségi reakcióval volt baj. Jó lett volna teljesen azok közé tartozni, akiket körbeölel a kizárólagos biztatás, szeretet. Mert ha csak egyetlen embertől is oktalan megalázást, érthetetlen számkivetést kap az éppen kiszolgáltatott, még a védekezés eshetőségére sem érdemesített illető, már soha többé nem lehet ugyanaz a lelke.
* * *
"Nekem, bár eddig még komolyabb bajom nem volt, erőt ad a küzdelmed, az erőd. Ha valaha olyan helyzetbe kerülök, mindig erőt fog adni a példád, ezért csak dicsérni tudlak. Minden elismerésem, hogy mennyire küzdesz, és ha jobban vagy, megpróbálod az egészséges emberek életét élni. Ismeretségünk alatt sosem panaszkodtál, leírtad a tényeket, ami természetes és remélem, még lesz sok jó napod. Olyan szép emberi gesztust tanultam tőled, amit még senkinél nem tapasztaltam, pedig sajnos, az én körömben is vannak, voltak beteg emberek. Nem is kell 'eltemetni' magad. Nagyon szívszorító a helyzeted, de az életkedved mindenen túltesz."
"Amióta olvasom a blogodat, arra jutottam, hogy szerintem Téged a sors valami miatt sorozatosan nagy feladatok, megpróbáltatások elé állít. Legyen az családi, munkahelyi probléma, betegségek. És Te mindig pozitívan állsz mindenhez, mindenből a legjobbat próbálod kihozni. És mindezek mellett még segítesz másoknak is, sokszor erődön felül. Ahogy F. is mondja, Te fogsz győzni, mert nagyon jó a hozzáállásod. Ez is csak egy nagy feladat most (szerintem a legnagyobb!) és ezt is meg fogod oldani.
Nem vagyok vallásos, de hiszek abban, hogy van valami, ami irányítja életünket, nem csak úgy történnek a dolgok, nincsenek véletlenek. Úgy gondolom, hogy a lényeg előre meg van írva, illetve az élethossz, amit vagy így, vagy úgy, de végig kell csinálni. Valamennyi szabad akarat biztos van, de aminek meg kell történnie, az megtörténik, aminek nem, az pedig nem fog. 2008/2009-ben B. a KFT-ből naponta írt blogot. Hasonlót, mint Te, vagyis szinte mindent leírt, ami akkoriban történt vele. Ebből én rengeteget merítettem; azóta hiszem (és tapasztalom is), hogy a pozitív hozzáállásnak pozitív az eredménye. A gyűlölködés, az erőszak, a dolgok erőltetése pedig nem vezet sehová."
Én azt hiszem, az ember lelkének pont ezekre, ilyenekre van szüksége akkor, amikor már azt hiszi, nem bírja tovább és úgyis vége lesz mindennek.
Hasonlókra, melyekből a szenvedő erőt, vigaszt meríthet, melyek által azt gondolhatja, nincs egyedül, szükség van rá, és van is még számára út és idő.
Úgy gondolom, ezek a megfogalmazások azért elég nagy fontossággal esnek latba azon ritka esetekkel szemben, melyeknél leírtak, kivetettek, elástak engem érdemtelenül. Akik régebben hozsannáztak a verseim kapcsán és kedvelést, netán szeretetet színleltek, azok a betegségem általam való bevállalásánál leráztak magukról, mint egy leprást.
Pedig minden embernek joga van vállalnia magát, és legtöbben meg is teszik! Majdnem mind olyan szerencsével, hogy senki nem rúg beléjük, csak pozitív inspirációkat kapnak. Én magam is kizárólag pozitívan, biztatóan szoktam reagálni mások fájdalomkiáltásaira, lélekkiöntéseire; soha senkit ilyesmiért eszembe nem jutna szemétre vetni. Pedig én mások szívkiöntése helyett csak kérdésekre válaszoltam őszintén, egyenesen -- nyilván nem a többségi reakcióval volt baj. Jó lett volna teljesen azok közé tartozni, akiket körbeölel a kizárólagos biztatás, szeretet. Mert ha csak egyetlen embertől is oktalan megalázást, érthetetlen számkivetést kap az éppen kiszolgáltatott, még a védekezés eshetőségére sem érdemesített illető, már soha többé nem lehet ugyanaz a lelke.
* * *
"Nekem, bár eddig még komolyabb bajom nem volt, erőt ad a küzdelmed, az erőd. Ha valaha olyan helyzetbe kerülök, mindig erőt fog adni a példád, ezért csak dicsérni tudlak. Minden elismerésem, hogy mennyire küzdesz, és ha jobban vagy, megpróbálod az egészséges emberek életét élni. Ismeretségünk alatt sosem panaszkodtál, leírtad a tényeket, ami természetes és remélem, még lesz sok jó napod. Olyan szép emberi gesztust tanultam tőled, amit még senkinél nem tapasztaltam, pedig sajnos, az én körömben is vannak, voltak beteg emberek. Nem is kell 'eltemetni' magad. Nagyon szívszorító a helyzeted, de az életkedved mindenen túltesz."
"Amióta olvasom a blogodat, arra jutottam, hogy szerintem Téged a sors valami miatt sorozatosan nagy feladatok, megpróbáltatások elé állít. Legyen az családi, munkahelyi probléma, betegségek. És Te mindig pozitívan állsz mindenhez, mindenből a legjobbat próbálod kihozni. És mindezek mellett még segítesz másoknak is, sokszor erődön felül. Ahogy F. is mondja, Te fogsz győzni, mert nagyon jó a hozzáállásod. Ez is csak egy nagy feladat most (szerintem a legnagyobb!) és ezt is meg fogod oldani.
Nem vagyok vallásos, de hiszek abban, hogy van valami, ami irányítja életünket, nem csak úgy történnek a dolgok, nincsenek véletlenek. Úgy gondolom, hogy a lényeg előre meg van írva, illetve az élethossz, amit vagy így, vagy úgy, de végig kell csinálni. Valamennyi szabad akarat biztos van, de aminek meg kell történnie, az megtörténik, aminek nem, az pedig nem fog. 2008/2009-ben B. a KFT-ből naponta írt blogot. Hasonlót, mint Te, vagyis szinte mindent leírt, ami akkoriban történt vele. Ebből én rengeteget merítettem; azóta hiszem (és tapasztalom is), hogy a pozitív hozzáállásnak pozitív az eredménye. A gyűlölködés, az erőszak, a dolgok erőltetése pedig nem vezet sehová."
2017. október 3., kedd
7. sugár
Szilvi tescózott tegnap is, ma is, hozott mindkét nap 9-9 db 4-es csomag akciós Félixet. Nagyon jó akció van, ha három négytasakost vesz az ember, valami 370 Ft. Ami azt jelenti, hogy valami 92 Ft körül van egy tasak, és azért mégiscsak prémiumkaja!
Még nem voltunk kifogyva akció előtt, úgyhogy most 18 db 4-es tasakkal azért kissé sikerült egy cseppet biztonságba helyeznünk magunkat Hony étvágya mellett.
István átküldte a szombati Szultánát és a tegnapi Elifet, így megnéztem mind a kettőt. A Szultánát át is linkeltem Popikának is, hiszen ő is így tudja nézni.
Postás egyszer csengetett, hozta az fht.-mat. Aranyos volt, mert olyan együttérző részvéttel tekintett rám...
Miki átküldte a végleges borítót és a reklámmal egyesítettet, és egyúttal meg is jelentette az oldalán a könyvemet. Mikor észrevettem, természetesen osztottam én is. Nagyon boldog voltam, hogy ezt még sikerült abszolválnom. A februári kiadás óta nulláról indítottam, és egy hónappal ezelőttig (amikor leadtam Mikinek az összeállított kész könyvet) 140 verset produkáltam. Ez azért ilyen dögrováson szerintem ez nem mindennapos. Sokszor azt hittem, elpusztulok, annyira szarul voltam. Mégsem feküdtem napközben, hanem csináltam mindig, amit kellett, vagy legalábbis olyat csináltam, amitől nem kevesebb lesz az ember, de legalábbis nem haszontalan.
Mondjuk, a versek hangulatán meg is látszik, hogy milyen állapotban agonizáltam; szóval nem igazán hepi versek, de ha minden rendben, minden százas, akkor szerintem ennél sokkal nehezebb verset írni. Kell valami apropó, ami kihozza az ihletet.
Anyukám telefonált.
Ezután erőleveskockából laskával főztem némi levest, ennyit tudtam kitalálni. Semmi szilárd nem volt bennem, de... ez van. Pedig utálom, ha nyilvános helyen korog a gyomrom, de semmi ingerenciám nem volt az itthoni készletből.
Most már szokásosan 5 után készültem, háromnegyed 6 után indultam a buszhoz. 45-ös, fel a városba, villamosvárás, átszállás, Klinika.
Simán ment a közlekedés, megint odaértem a radiológiára már úgy 18.46 körül, és egy ember ücsörgött kint. Nahát, ez nagy változás megint a tegnapi helyzethez képest!
17.10-kor jött a hazavitelt felajánló házaspár. Pár szót beszéltünk, mikor engem behívtak.
Megvolt a 7. sugár.
Mikor kimásztam a gépből és felvettem a papucsot, magam elé raktam a pólóm az öltözőhöz való visszaútra, akkor már a hölgy jött elő a másik öltözőből és ment a géphez. Így már gondoltam, hogy most valószínűleg azért akkor meg kell őt várjam, most nincs köztünk senki, hogy bármi kifogásom legyen. Csak nekem kicsit kényelmetlen ez, inkább senyvedek a körülményes hazaúttal, mint kihasználjak másokat. Sosem voltam olyan, lásd a munkahelyemen rajtam kívül mindenkinek kocsija volt, és az utolsó fél évben történő pár alkalomtól eltekintve, amit az akkori (relatíve) új, friss munkaerők kínáltak fel, 13 évig nem volt mániája senkinek, hogy elvigyen, de életemben nem kértem még senkitől sem ilyet, még ha tudtam is, hogy arra van dolga vagy arra lakik. Ha magától nem kínálja fel, én tutira nem szállok rá senkire. Ez vonatkozik minden másra. Nem mindig jó ez, nem mindig ésszerű, hogy kínunk, szükségünk van, mégse szólunk -- de én így lettem összerakva. Inkább megdeglek, mint kérjek. Na jó. Ezt most nem kerülöm el.:)
Egészen hamar végzett a hölgy, mint később megtudtam: Jutka.
Közben a férjjel váltottunk pár szót. Utána kimentünk a kocsihoz, tök kényelmes, még csak ki se kell menni a bejárathoz, hanem itt parkol a radiológia mellett! És ők tényleg ott laknak a lakótelep másik oldalán, semmi pluszba nem kerül a dolog.
Közben végig beszélgettünk, miről másról, mint a bajunkról -- és már 8 előtt otthon is voltam.
Ettem, neteztem -- örültem a ma megjelenő könyvemnek! --, megnéztem a BK-t, később netről a Survivort.
Még nem voltunk kifogyva akció előtt, úgyhogy most 18 db 4-es tasakkal azért kissé sikerült egy cseppet biztonságba helyeznünk magunkat Hony étvágya mellett.
István átküldte a szombati Szultánát és a tegnapi Elifet, így megnéztem mind a kettőt. A Szultánát át is linkeltem Popikának is, hiszen ő is így tudja nézni.
Postás egyszer csengetett, hozta az fht.-mat. Aranyos volt, mert olyan együttérző részvéttel tekintett rám...
Miki átküldte a végleges borítót és a reklámmal egyesítettet, és egyúttal meg is jelentette az oldalán a könyvemet. Mikor észrevettem, természetesen osztottam én is. Nagyon boldog voltam, hogy ezt még sikerült abszolválnom. A februári kiadás óta nulláról indítottam, és egy hónappal ezelőttig (amikor leadtam Mikinek az összeállított kész könyvet) 140 verset produkáltam. Ez azért ilyen dögrováson szerintem ez nem mindennapos. Sokszor azt hittem, elpusztulok, annyira szarul voltam. Mégsem feküdtem napközben, hanem csináltam mindig, amit kellett, vagy legalábbis olyat csináltam, amitől nem kevesebb lesz az ember, de legalábbis nem haszontalan.
Mondjuk, a versek hangulatán meg is látszik, hogy milyen állapotban agonizáltam; szóval nem igazán hepi versek, de ha minden rendben, minden százas, akkor szerintem ennél sokkal nehezebb verset írni. Kell valami apropó, ami kihozza az ihletet.
Anyukám telefonált.
Ezután erőleveskockából laskával főztem némi levest, ennyit tudtam kitalálni. Semmi szilárd nem volt bennem, de... ez van. Pedig utálom, ha nyilvános helyen korog a gyomrom, de semmi ingerenciám nem volt az itthoni készletből.
Most már szokásosan 5 után készültem, háromnegyed 6 után indultam a buszhoz. 45-ös, fel a városba, villamosvárás, átszállás, Klinika.
Simán ment a közlekedés, megint odaértem a radiológiára már úgy 18.46 körül, és egy ember ücsörgött kint. Nahát, ez nagy változás megint a tegnapi helyzethez képest!
17.10-kor jött a hazavitelt felajánló házaspár. Pár szót beszéltünk, mikor engem behívtak.
Megvolt a 7. sugár.
Mikor kimásztam a gépből és felvettem a papucsot, magam elé raktam a pólóm az öltözőhöz való visszaútra, akkor már a hölgy jött elő a másik öltözőből és ment a géphez. Így már gondoltam, hogy most valószínűleg azért akkor meg kell őt várjam, most nincs köztünk senki, hogy bármi kifogásom legyen. Csak nekem kicsit kényelmetlen ez, inkább senyvedek a körülményes hazaúttal, mint kihasználjak másokat. Sosem voltam olyan, lásd a munkahelyemen rajtam kívül mindenkinek kocsija volt, és az utolsó fél évben történő pár alkalomtól eltekintve, amit az akkori (relatíve) új, friss munkaerők kínáltak fel, 13 évig nem volt mániája senkinek, hogy elvigyen, de életemben nem kértem még senkitől sem ilyet, még ha tudtam is, hogy arra van dolga vagy arra lakik. Ha magától nem kínálja fel, én tutira nem szállok rá senkire. Ez vonatkozik minden másra. Nem mindig jó ez, nem mindig ésszerű, hogy kínunk, szükségünk van, mégse szólunk -- de én így lettem összerakva. Inkább megdeglek, mint kérjek. Na jó. Ezt most nem kerülöm el.:)
Egészen hamar végzett a hölgy, mint később megtudtam: Jutka.
Közben a férjjel váltottunk pár szót. Utána kimentünk a kocsihoz, tök kényelmes, még csak ki se kell menni a bejárathoz, hanem itt parkol a radiológia mellett! És ők tényleg ott laknak a lakótelep másik oldalán, semmi pluszba nem kerül a dolog.
Közben végig beszélgettünk, miről másról, mint a bajunkról -- és már 8 előtt otthon is voltam.
Ettem, neteztem -- örültem a ma megjelenő könyvemnek! --, megnéztem a BK-t, később netről a Survivort.
Örök tulipánok megjelenése
Megjelent a 8. könyvem. Ebből a 8-ból 2 hagyományos könyv, az utóbbi 6 pedig e-könyv, melyeket mind a Netlíra E-könyvek Kiadója adott ki.
Nagyon örülök, hogy még "belefért" ez nekem. Mikor az 5. megjelent, az közvetlenül a betegségem diagnosztizálása előtt egy hónappal történt. Amit azóta írtam, ezt a 140 verset most egy kötetbe foglaltan jelentettük meg, Örök tulipánok címen.
A borító tulipánjai az én fotóim, anyukám kertjéből. Mint ahogy az előző kötet (Illékony bűvölet) borítóképei is, az elmúlt télből... Fontos nekem, hogy e borítófotók is részeim legyenek, gyerekkorom helyszínéről.
A hátsó borítóra a kiadó választotta ki egyik aktuális versemet. Szerintem szép munkát végzett, örül a lelkem.:)
Hozzátartozik még, hogy ezt a kötetemet a kiadó Fazekas Miklós ajándékba készítette nekem, saját költség nélkül. Azt mondta: "mert megérdemlem".:) Természetesen a szerkesztés, korrektúra, alapvető előkészítés a tördeléshez az én munkám, mint mindig.
Az egyesített borító és egyben reklámozási lehetőség:
Mint mindegyik "gyermekemre", erre a könyvre is büszke vagyok. Hálás köszönetem, hogy ilyen betegen, ennyi rosszullétes időszakban e nyomasztó évben is jöttek ihletek; s ugyancsak hálával tartozom kiadómnak, aki lehetővé tette, hogy megjelenjen.
2017. október 2., hétfő
6. sugár
Kezdődik az új hét, újra "munkába" kell járni, azaz sugárra nap mint nap.
Nem győztem volna kitalálni, hogy délután mifenét is tudnék megenni, míg végül bacont sütöttem ki (aztán meg nem tudtam enni), a zsírjában hagymás rántottát csináltam két tojásból, így felét szinte meg is ettem. Szerencsére a gyerekek általában minden hagyatékot megesznek, így a 8 szelet bacont is, a tojásom felét is.
Hálásan fogadtam István utalását, így utalgattam is a közös költséget meg pár apróbbat.
Úgy gondolom, ha az eredeti időpontomra megyek, ami leginkább bevált közlekedési mód, hogy a 18.04-es 45-öshöz megyek ki, reménykedve, hogy jön vagy nem késik... és a városban átszállok a tujára. Így 5-10 perccel előbb vagyok kint a Klinikánál, és nem kell rohanni végig a radiológiáig, hanem kényelmesen vánszorogva is odaérek. Szóval ez a legideálisabb.
Katám jelezte, hogy most fog jönni, ott is voltunk szinte egyidőben, 3/4 7-kor. Lekötötte a biciklijét, és kényelmesen battyogva, tereferélve mentünk a radiológiára.
Majd hanyatt estem, mikor megláttam, hogy mennyien vannak: mint égen a csillag! Azért a múlt héten a hétfőt leszámítva egészen emberi volt a felhozatal és az itt töltött idő. Most megint egy csomóan! Mint kiderült, állítólag délelőtt rossz volt a gép... egy csomó "bentlakó" (klinikán fekvő) ember is jött papucsban, köntösben.
Hamar kijött az asszisztensnő viszonylag, elkérte a papírokat. Tényleg két új hölgy volt most itt, és ők még nyilván nem tudtak volna minket beazonosítani még akkor sem, ha nem vagyunk ilyen sokan.
Hosszú estére számíthattunk Katámmal!
De nekünk végül is nem nagyon van ebből probléma, folyamatosan kitöltődik beszéddel az idő, ráadásul a sok tereferével gyorsabban is telik.
Elmúlt 8 óra, mikor behívtak! Megvolt a 6. sugár.
Mikor kijöttem, a hölgy, aki felajánlotta a hazafuvart, még kint volt, nem hívták közben a másik öltözőbe sem be, így mondtam a kérdésére, hogy fél 9-kor jön a buszom, addig ki is érünk a megállóba, most inkább nem várnám meg akkor, hiszen még be sem hívták.
Jobb volt így. Katámmal kigyalogoltunk, a buszmegállóban láttuk, hogy pár perc és jön a 24-es.
Kaptam tőle 4 darab kormos körtét, otthon kapásból fel is faltam kettőt, kettőt meg másnap "reggelire".:) Busz jött, elbúcsúztunk, letanyáztam, 9-re "már" otthon is voltam, hurrá. Belegondoltam, hogy az a sok ember, akiket még otthagytam, mikorra végeznek vajon, este 10-re?
BK, netről Survivor -- jól elfáradtam.:)
Nem győztem volna kitalálni, hogy délután mifenét is tudnék megenni, míg végül bacont sütöttem ki (aztán meg nem tudtam enni), a zsírjában hagymás rántottát csináltam két tojásból, így felét szinte meg is ettem. Szerencsére a gyerekek általában minden hagyatékot megesznek, így a 8 szelet bacont is, a tojásom felét is.
Hálásan fogadtam István utalását, így utalgattam is a közös költséget meg pár apróbbat.
Úgy gondolom, ha az eredeti időpontomra megyek, ami leginkább bevált közlekedési mód, hogy a 18.04-es 45-öshöz megyek ki, reménykedve, hogy jön vagy nem késik... és a városban átszállok a tujára. Így 5-10 perccel előbb vagyok kint a Klinikánál, és nem kell rohanni végig a radiológiáig, hanem kényelmesen vánszorogva is odaérek. Szóval ez a legideálisabb.
Katám jelezte, hogy most fog jönni, ott is voltunk szinte egyidőben, 3/4 7-kor. Lekötötte a biciklijét, és kényelmesen battyogva, tereferélve mentünk a radiológiára.
Majd hanyatt estem, mikor megláttam, hogy mennyien vannak: mint égen a csillag! Azért a múlt héten a hétfőt leszámítva egészen emberi volt a felhozatal és az itt töltött idő. Most megint egy csomóan! Mint kiderült, állítólag délelőtt rossz volt a gép... egy csomó "bentlakó" (klinikán fekvő) ember is jött papucsban, köntösben.
Hamar kijött az asszisztensnő viszonylag, elkérte a papírokat. Tényleg két új hölgy volt most itt, és ők még nyilván nem tudtak volna minket beazonosítani még akkor sem, ha nem vagyunk ilyen sokan.
Hosszú estére számíthattunk Katámmal!
De nekünk végül is nem nagyon van ebből probléma, folyamatosan kitöltődik beszéddel az idő, ráadásul a sok tereferével gyorsabban is telik.
Elmúlt 8 óra, mikor behívtak! Megvolt a 6. sugár.
Mikor kijöttem, a hölgy, aki felajánlotta a hazafuvart, még kint volt, nem hívták közben a másik öltözőbe sem be, így mondtam a kérdésére, hogy fél 9-kor jön a buszom, addig ki is érünk a megállóba, most inkább nem várnám meg akkor, hiszen még be sem hívták.
Jobb volt így. Katámmal kigyalogoltunk, a buszmegállóban láttuk, hogy pár perc és jön a 24-es.
Kaptam tőle 4 darab kormos körtét, otthon kapásból fel is faltam kettőt, kettőt meg másnap "reggelire".:) Busz jött, elbúcsúztunk, letanyáztam, 9-re "már" otthon is voltam, hurrá. Belegondoltam, hogy az a sok ember, akiket még otthagytam, mikorra végeznek vajon, este 10-re?
BK, netről Survivor -- jól elfáradtam.:)
2017. október 1., vasárnap
Helló, október!
Mára már be is száradt a tegnapi mosás, úgyhogy szépen összehajtogattam mindent, be a szekrénybe és kész.
Délben tejfölös bablevest csináltam 2 doboz vörösbab-konzervből. Ezt ettem kétszer ma.
Miki elküldte az öt darab rendelt e-könyv pdf és epub változatait.
A mai nap folyamán el is olvastam a két legrövidebb könyvet.
Elkezdtem felvinni őket a Molyra, az ötből egy volt már fent, a többit én vittem fel. Eddig minden netlírás könyvet felvittem a Molyra, a sajátjaimat is.:) Persze mindig ki kell várni, míg ellenőrzik, és értesítenek, hogy elfogadják. A lényeg, hogy legyen ISBN-je a felvitt könyveknek. Vannak nekem privát összeállítású remek könyvek, melyeket megírt és szerkesztett az irodalmár feleség, és a kötész szakmunkás férj állított össze komplett könyvekké -- de mivel nincs ISBN-je, megkerülte a hivatalos kiadást, így nem molyozható, csak privátilag könyv a könyv.
Este szinte tökéletesen egy időben adta két adó az X-faktor 6.-ot és a Sztárban sztár 4.-et. Előző most vasárnapra is szervezett egy részt, így el kellett dönteni, hogy akkor most hogy...
A Sztárban sztár 4. részét néztem meg, mert az RTL-es műsorokat, így az X-faktort is, könnyebb utólag megnézni.
Délben tejfölös bablevest csináltam 2 doboz vörösbab-konzervből. Ezt ettem kétszer ma.
Miki elküldte az öt darab rendelt e-könyv pdf és epub változatait.
A mai nap folyamán el is olvastam a két legrövidebb könyvet.
Elkezdtem felvinni őket a Molyra, az ötből egy volt már fent, a többit én vittem fel. Eddig minden netlírás könyvet felvittem a Molyra, a sajátjaimat is.:) Persze mindig ki kell várni, míg ellenőrzik, és értesítenek, hogy elfogadják. A lényeg, hogy legyen ISBN-je a felvitt könyveknek. Vannak nekem privát összeállítású remek könyvek, melyeket megírt és szerkesztett az irodalmár feleség, és a kötész szakmunkás férj állított össze komplett könyvekké -- de mivel nincs ISBN-je, megkerülte a hivatalos kiadást, így nem molyozható, csak privátilag könyv a könyv.
Este szinte tökéletesen egy időben adta két adó az X-faktor 6.-ot és a Sztárban sztár 4.-et. Előző most vasárnapra is szervezett egy részt, így el kellett dönteni, hogy akkor most hogy...
A Sztárban sztár 4. részét néztem meg, mert az RTL-es műsorokat, így az X-faktort is, könnyebb utólag megnézni.
PigDragon 1700
Újabb százas rekorddal gyarapodott a repertoár: a PigDragon játéknál elértem az 1700-as szintet! Ez azért jó sok...
Volt jó néhány, emlékezetesen nehéz pálya az utóbbi 100 alatt.
Itt voltam előtte (elég sokáig...):
Volt jó néhány, emlékezetesen nehéz pálya az utóbbi 100 alatt.
Itt voltam előtte (elég sokáig...):
Itt épp éljenezni kell, mert megcsinyáááátam:
Itt pedig elhagyjuk a kereket, és új százasba kezdünk:
***
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
