Makoldi-kiállításon

Az előző bejegyzésben utaltam a komplett napra, csak nem akartam végeláthatatlanná tenni a bejegyzést egy teljesen más programmal, külön posztot érdemel.
Tehát az előző nap délelőtt kinéztem egy kiállítást, de mivel aznap délután volt a megnyitója, ezért nyilván csak másnap került sor rá.
Azaz a "Munkanélküli" központ után természetesen oda vezetett az utam.

Ez pedig a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Galériájában, a Kultúra napja jegyében és születésnapja tiszteletére rendezve egyben, a 70 éves Makoldi Sándor festőművész jubileumi kiállítása volt.
A 2010. szeptemberi kiállításáról már írtam ezen blogon belül bejegyzést, sőt 7 éve fotóztam is őt, amikor a bátyám kiállítását ő nyitotta meg...

A lényegesen fontos és tényszerű adatokat röviden a hirado.hu oldaláról idézem:

"A tárlaton 28 alkotást tekinthet meg a közönség. Az anyagban az utóbbi években készült alkotások szerepelnek, megtekinthetik köztük az érdeklődők a tavaly készült, három darabból álló képsorozatot, a Szent László-legendát."

"Az idén 70 éves Makoldi Sándor 1945-ben, Bajorországban született, pályája Debrecenhez köti. Tanulmányait Budapesten, Egerben, Debrecenben végezte, majd 1974-től a Debreceni Tanítóképző Főiskola tanára lett. Munkásságát számos kiállítás jelzi, művészeti írásai mellett a néprajzi és pedagógiai elmélettel foglalkozó írásai is jelentősek.
Festészete tükrözi elméleti munkásságának eredményeit. A kezdetben akadémista és szürrealista táblaképek a szocializmusban a 20. századra jellemző dinamikus, expresszív-nonfiguratív alkotásokká váltak. A Nyugat felé fordulás időszakára viszont már kialakult nála a magyarság hagyományaiba illeszkedő jelképfestészete. A tudatosan vállalt magyar hagyományok továbbvitele mellett a hasonló vizuális törekvések ösztönzését hivatásos néprajzkutatóként is szívügyének tartja.
Megkapta a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíját, a Bocskai-díjat, a Magyar Művészetért Díjat.
A tárlat február 27-éig látogatható."

Szent László korabeli menyasszonyi láda,

a művész "keze nyomával"

Művei regék, mítoszok, népi hagyományok világába kalauzolják el a nézőt; s aki a magyar mítoszvilágban és jelképvilágban valamennyire is járatos, annak egy-egy kép rengeteg mondanivalót tartalmaz és sugall. Akik kevésbé ismerik e kultúra rejtélyeit, azokat is elgondolkoztatják, kutakodóvá tehetik e képek.
Érdemes mellettük kicsit tovább ácsorogni a kiállításokon megszokottnál, mert az ember percről percre fedezi fel az értékes, érdekes részleteket, melyek első ránézésre fel sem igazán tűnnek egyik-másik monumentálisabb képen.
Örültem, hogy nem a megnyitón voltam itt, olyankor alig lehet hozzáférni a művekhez, fotózni meg pláne lehetetlenség. Így mindenre volt időm, alaposan, bármennyi időtöltéssel.
Egy hölgy tartott a teremben az éppen aktuális látogatóknak bármelyik képről ismertetőt, s különböző értékes információkkal olyan részletekre, apró kis titkokra hívta fel a figyelmet, melyekben az átlaglátogató meglehetősen járatlan. Én is egyre-másra csak rácsodálkoztam a megvilágosodott dolgokra, részletekre, s emellett pazar vizuális élménnyel ajándékozott meg a festmények élénk, élő, káprázatos színvilága...

Munkanélküli központ

Ma is komplett napom volt, volt benne sok minden, ha annyira korán nem is kellett kelni, mint tegnap.
De már egész hónapban ideges vagyok emiatt: MÜK, azaz ahogy szoktam becézni, munkanélküli központ.
Most a földszinti elosztónál sorszámot kapott mindenki, azaz fel kellett menni az ügyintézőhöz. Így le lehetett mondani az 5 perces lerendezésről.
Felmásztam egy emeletet, ahol majd' egy órát álltam a folyosón. Voltak már az évek alatt ennél többen is... Mondjuk, eleve ezért nem jövök nyitásra, mert akkor tutira Dunát lehet rekeszteni, mint a háziorvosnál.
Végre bejutottam. Az ügyintézőm kedvesen érdeklődött, mondtam, hogy nyilván semmi, csak alkalmi munka van időnként. Mondta, hogy az is jobb a semminél. Viszont felhívta a figyelmem, hogy 2016-ban már igényelhetném az ún. nyest (nyugdíj előtti segélyt), amennyiben meglenne EGY ÉVnyi szolgálatom az elmúlt 3 év alatt.
Meg hogy jó lenne erre törekedni, mert nem tudni, mennyire, hogyan és mikor szüntetik meg konkrétan ezt az fht-t... Háááát, mondtam, hogy nyilván nem az ellenkezőjére törekszem már 3,5 éve! De valahogy nem osztanak nekem sem lapot.
Ennyi év alatt tisztában lettem azzal, hogy szinte tök felesleges állásajánlatokra válaszolgatnom, mert a születési évem konstatálása után félre van dobva az önéletrajzom. Ezernyi ismeretlen potenciális, hirdetett munkahelyen még csak válaszra sem méltattak szinte soha!! Ami lehetőségem volt, ahonnan jött valami biztatás, az a kevés mind olyan módon, hogy ŐK hívtak engem. Ismeretség, de nem eléggé persze, mert nem jött össze alkalmazásilag semmi, sehol. De bármi történt is munka terén, az mindig úgy történt, hogy nem én kerestem őket, hanem ők vették fel velem a kapcsolatot. A_ korom_ ellenére, és csupán azért, mert ismertek. Tehát csak úgy tudNÉk dolgozni, ha valaki ismer, és arra a munkahelyre netán szükség is van pont akkor egy ilyenre. KOR ellenére. Amikor a munka számít, és nem az, hogy valaki mikor született.
Mondta a hölgy, hogy keressek valami közmunkát, mire mondtam, hogy a szemétszedés meg egyéb utcai fizikai munkák nekem már egészségügyileg nem mennek, és ez abszolút nem kényeskedés. Na nem is arra gondolt, hanem hogy létezhetnek közmunkák normális helyeken is. Kérdeztem, hogy azokról miért nem lehet tudni, és honnan tudhatnám én, hogy HOL keresnek közmunkást, ami nem fizikai munka? Hát érdeklődni kell...
De mindenki tudja, hogy ha pl. egy iskolánál, üzemnél, irodánál stb. létezik olyan, hogy mondjuk, keresnek EGY DARAB irodai kisegítőt, akkor azt megoldják a meglévő dolgozók általi, munka nélküli rokoni kapcsolatokból! Idegen rászorulók labdába sem rúghatnak! Itt a munkanélküli központban is lehetnek elvileg közmunkák. Miért nem ajánlják fel soha? Mert ha vannak, azok a posztok azonnal be vannak töltve! Ahogy kialakul egy ilyen poszt, többszáz dolgozóból biztos azonnal akad rengeteg rokon munkanélküli jelölt. Soha, sehol nem látok ilyen hirdetést, sem neten, sem kiragasztva, sem, ha netán valakitől érdeklődöm. Sőt, úgy néznek rám, mintha nem lennék normális. Közmunka? Itt???? És még én szégyellem magam.
Mindenesetre nem tudom, hogyan számolják ezeket az éves 30 napos alkalmi munkákat. Nekem már van 92 napom. Ha mondjuk, azt nézzük, hogy havi 22 munkanap van, akkor ez kitehet bő 4 hónapot.
Kellene 8 hónap jövő nyárig. Az rengeteg... és hogyan...??????
Szomorú.
Ha 55 évesen nem volt rám alkalmazási szinten szükség, akkor majd tutira 3,5 évvel később lesz!! Biztos okosabb, magabiztosabb, szebb és dekoratívabb lettem ennyi idővel öregebben.
Nevetséges. Még ha kínomban is...

Ki alkalmazna csupán nyolc, azaz 8 hónapra olyan nem fizikai munkára, amit el tudnék látni? Nyelvvizsga, jogsi nélkül? Általános irodai teendőkre, mondjuk; de könyvelői-számviteli-titkárnői-ügyviteli végzettségek nélkül?
Vagy valami könnyű fizikai ülőmunka, ahol bizbaszokat kell kézzel készíteni?
Adhatnék viszont profi gépelést, van kitűnő helyesírás és szöveggondozás, korrektúra, stilizálás, tördelés -- bár ez utolsót elsősorban könyvre, szövegtördelésre, és nem akcidens munkákra értem.
Tömeges jelentkezés esetén sorsolok.:)))

Mammogás:)

2012 májusa elején voltam utoljára mammográfián. Tavaly már eszembe jutott, hogy akár onnan is jöhet lassan a "be- vagy meghívó"; aztán mégsem. Nem kapkodják el, ahhoz képest, hogy az elején feszt mennem kellett az első rtg után külön UH-ra, majd egy hónapra, három hónapra, hat hónapra (mindig kéredzkedve és ledolgozva, vagy eleve szabit véve ki és több ilyet elintézni), majd éves hívások volt sokáig.
Amiről szó van, az egy 10 mm-es, jól körülhatárolt echoszegény fibroadenoma, mely egyébként tapintás által nem észlelhető. Szerintem ha nincs egy koron túl a tüdőszűrőhöz hasonlóan mammográfiaszűrésre hívás, mai napig nem tudok róla.
Már beálltunk végre az éves szűrésre, mikor átköltöztettek a város másik részén megnyílt rendelőbe. Az ottani első vizsgálat után természetesen ott is visszahívtak UH-ra, hiába mutattam az előző leleteket; az itteni orvos is konkretizálni akarta. Ezt követőleg bevezették a 2 évenkénti szűrést.
Ehhez képest már lassan 3 éve lesz az utolsó szűrésnek, gondoltam, talán ezt is beszüntetik, merhogy drága, vagy hasonló; de úgy látszik, csak halogatás van.
Időpont reggel 8 és 9 között volt megadva, így ződhajnali kelés, 12-eshez kiporoszkálás, és már negyed 9-re le is jelentkeztem a recepción. Ehhez képest jó sokan rostokoltunk ott, és vagy egy óra múlva szólítottak.
Megvolt a röntgen -- úgy szoktam mondani családi körben, hogy mammogtam egyet:)) --, majd postán küldik az eredményt.
Remélem, nem találnak semmi változást.

Igen felületes az ismeretségem a környéken, de otthon előre felkészülve úgy gondoltam, hogy valahol, bárhol keresek egy fénymásolót, mert az alkalmi munkás igazolásaimat le akartam másoltatni néhány példányban. Mit ad a jóisten, ahogy a szűrőállomásokkal szemben bevetettem magam a panelek közé, vagy húsz méterre már ott is volt egy ilyen jellegű munkákat végző kis cég. Seperc alatt lemásoltattam a cuccaimat, e tennivaló kipipálva! Néha nekem is lehet szerencsém.:)
Ezután kerestem a buszmegállót, mert idefele ugye, busszal jöttem, de a visszafelé úton nem találtam a megállót. Illetve voltak megállók: a kettes villamoséi! Nagy a közlekedési változás, mióta utoljára itt volt dolgom; plusz hozzájön a tájékozódási szerencsétlenkedésem, úgyhogy nem egyszerű. Egy villamosmegállónyit gyalogoltam, de rájöttem, hogy ennyi erővel felmegyek a városba itt a sínek mellett... ráadásul ezen idő alatt konkrétan buszt sem láttam elmenni az úttesten; úgyhogy megadtam magam a villanyosnak, legalább letanyázhattam, és végigmentem egészen az állomásig.
Ott bementem a postára csekket befizetni, majd mivel még terveim voltak, vettem egy szendvicset egy állomási büfében. Ugyanis valahogy baromi éhes voltam a hajnali kelés miatt (holott ha mondjuk, 8-kor kelek, délután 2-3-kor vagyok csupán éhes). Egy vonatérkezési menetrendet őrült figyelemmel vizslatva meglehetősen észrevétlenül el is tüntettem a kosztot, majd újra villamos, és mentem két megállót. Távolról ugyanis láttam egy plakátot egy kiállításról, na, mondok, azt én most ezek után meg szeretném nézni. El is mentem a helyszínre, és hát igen, kiállítás; pont_ ma_ délutáni_ megnyitóval! Egyszóval nem ma délelőtt fogom én ezt megnézni. De ami késik, nem (siet) múlik.:)

Számlarendezés szó szerint

Ma azzal telt a délutánom, hogy 26 havi (nem elírás: két év két hónap), kosárkába ömlesztett számlát és háncsdobozba pakolgatott csekket rendszereztem.
A művelet nem kicsit akasztotta ki a vasárnaptól lumbágóban szenvedő hátamat-derekamat, amivel éppen csak hogy el tudok lenni és lakásban közlekedni, kizárólag Voltarennel kenegetve. Ez itt a reklám helye!:))) Voltaren nélkül csak feküdni tudnék, padlón; de így azért tudtam valami hasznosat is csinálni. Azért vigyázni kell ilyenkor minden mozdulatra, attól függetlenül, hogy gyakorlatilag mindent ugyanúgy megcsinyálok a házban; csak lassan, óvatosan. Még a tüsszögés, köhögés is rizikófaktora lehet a becsípődésnek. Tény, hogy nagyon gyenge a hátam és a gerincemnek csak elvileg van tartása.:)) A nagymértékű csontritkulás csak hab lett a tortán, illetve a lumbágóm alá hajtja a vizet.
Ennek a szelektálásnak pedig már baromira itt volt az ideje. Nem szoktam ilyen sokáig felgyűlni hagyni ezt a fajta cuccost, de végül is szekrényben vannak ilyen "rendetlenül", nincsenek szem előtt.
Tudom, hogy mindenkinek más-más a módszere, hogy hogyan rendszerezi az ilyesmit, illetve tisztában vagyok vele, hogy egy csomóan sosem töltik az időt ilyen marhaságokkal: begórálják a számlákat, csekkeket egy fiókba vagy egy nagy dobozba, oszt ott egye meg a fene; hátha majd maguktól... Csakhogy akkor van a gond, ha valamit elő kell keresni. Az ok bármi lehet, nem is az a lényeg! Tehát nekem úgy célszerű, hogy rendben tartom őket.
Van vagy 10-12 vaskos dossziém szolgáltatók, cégek, akármik címével ellátva, és ezekbe rakom én be időrendi sorrendben a befizetett csekkeket, összetűzve a megfelelő számlával! Mindezek pedig évenként összegémkapcsozva.
Tehát, először is különhajigálom a számlákat szolgáltatók szerint, ugyanezt csinálom utána a csekkekkel.
Aztán pedig minden szolgáltatónál időrendi sorrendbe teszem a számlákat is, a csekkeket is.
Ezek után összetűzöm az összeillőket, és sorrendben berakom az aktuális dossziéba. Mindezt végigcsinálom az összes dossziéval.
A padlón ülve úgy, hogy szétterítem magam körül az egész hóbelevancot, szolgáltatónként. Ilyenkor isten ments, hogy valaki jöjjön; biztosra kell menni! Valamint a macskák is roppant élvezik, hogy segíthetnek! Rátelepednek és azonnal mély álomba merülnek... oldjam meg, hogy az apjuk nem volt üveges. Valamint Haramia pl. eszement "alomkaparást" végez a papírok közt, és nem tanácsos kicsit sem magára hagyni, mert megeszi, összetépkedi (lehetőleg) a legfontosabb befizetett csekket!:)
Jó, tudom, lassan ki kell költözni, olyan vastag már a legtöbb dosszié... és azt is tudom, hogy nem okvetlen kellene gyűjtögetni '96 óta az összes számlát és csekket... Elég lenne, mittomén, az utolsó 5 évit megtartani, gondolom. Gyakorlatilag a komódom fele ezekkel van tele.
Már a ténykedés felénél alig bírtam a hátamat tartani, annyira fájt; de ezt tilos abbahagyni.
És milyen jó érzés, ha vége van!
Ilyenkor mindig megfogadom, hogy soha többet nem hagyom felgyűlni ennyire. Öt, azaz 5 órát kínlódtam el vele, igen intenzíven, mert a hátam is sürgetett. Egy évnyi anyag pont ideális és kibírható lenne. És még elvileg rá is érnék, csak hát gyarló az emberfia...

Kortárs magyar kihívás

Kortárs Magyar 2.
a címe Aisha tavaly nyáron indított kihívásának, melyre 46.-ként neveztem.

Ez a kihívás a korábbi Kortárs Magyar kihívásom folytatása. 
A korábbiakhoz képest kicsit változnak a szabályok, de lényeg ugyanaz marad:
Olvass el 12 hónap alatt 12 kortárs magyar könyvet!
A szabályok: 
– olvasások a kihívás kezdetétől érnek;
– újraolvasás nem ér;
– regények, novellás kötetek, antológiák… érnek, de tudományos, féltudományos könyvek nem (ha nem vagy benne biztos, inkább kérdezz, főleg a korábban hozott pszichológiai jellegű könyvek miatt hoztam a szabályt); 
– verseskönyvek is jöhetnek, de akkor két verseskönyv számít egy olvasásnak;
– kisgyerekeknek szóló mesekönyveket nem fogadok el;
– könyvkiadás dátuma most legyen az elmúlt 10 év és a jövő év, azaz: a könyv első kiadása legyen 2004 – 2015 között;
– egy szerzőtől maximum 2 könyvet fogadok el;
– értékelés nem kötelező;
– az olvasásokat egyszerre szeretném kérni (hozhatod polcon, de akár be is linkelheted).

A feladatnál sok mindenre oda kellett figyelni, hogy teljesíthető legyen; elsőre nem is gondoltam, hogy már összejöhet a tavaly júliusa óta megejtett olvasásokból. A *-gal jelöltekhez adtam értékelést is, bár nem volt kötelező. Átnézve az előző kommenteket-jelentkezéseket, elég sok volt a nem elfogadott könyv, ezért a biztonság kedvéért még plusz hármat is tudtam vinni. Többet csak azért nem, mert egyik kritérium a szerzőnként csak max. 2 könyv.

     1. Tara Scott: Arcmás *
     2. Tara Scott: Melyik élet? *
     3. Melissa Moretti: Gyógyító szeretet 
     4. Melissa Moretti: Az élet hajnalán 
     5. Aurora White: A gyöngyhalász *
     6. Aurora White: A sötétség gyermeke *
     7. Gwendoline Welsh: Hullák és rózsák *
     8. Gwendoline Welsh: Ösztönök fogságában *
     9. Martha Tailor: Pokoli láz 
    10. Martha Tailor: Hirtelen halál 
    11. Czakó Gabriella: Mégis, ki ez a nő? *
    12. Czakó Gabriella: Ne idd ki fenékig! *

Pluszként: 
    13. Goewin Graig: Kezek érintése *
    14. Sidney Lawrence: Egymásnak teremtve 
    15. Fazekas Miklós: Három kisregény és számos novella *

Mind megfelelő lett, úgyhogy hamarosan érkezett a 204. plecsnim.

Szombaton anyámnál

Anyum igényt tartott rám szombaton. Lényegében egész hétre várható volt, hogy előző nap szól, hogy másnap menjek, így lett megbeszélve; és már nem is tudom, mitől függött a konkrét nap.
Mondta, hogy szombaton aztán mindenképp mennem kéne, mert vasárnaptól jön az eső. Hát nem mondom, hogy mindig bejön, amit anyám időjárásjósol, de ez most bejött! (Kedden írom, és vasárnap hajnal óta feszt esik.)

Nekem már nagyon felhalmozódott a száraz kenyér és -héj karácsony óta, valamint itt volt a göngyöleg is (a sajátunkon kívül is, hisz' ha Dani kap kaját tőle, ő is hozzám hozza vissza a dobozokat, így nem csoda, ha jól felgyűlt).
Nem siettem, ám jól fel voltam pakolva. A tele hordozóeszközök nem voltak nehezek, csak térfogatukra nézve lettem objektív szemlélők szerint sajnálatra méltó "szegény cipekedő asszony".:)) Mindenesetre száraz idő, 7 fok; odaérve még a hátamról is csurgott a víz, pedig nekem ahhoz mínuszok kellenek, hogy téliesen öltözzek -- vagyis most sem úgy indultam el.

Kimentem a kertbe is, de különösebben nem volt sok értelme; utána fél óráig mostam a cipőnként kilónyi sarat. Minden kihalt, sivár, kopaszak a fák, s a föld leginkább sáros; de a fények szépek voltak!


























Békés szombat délutánt töltöttünk el. Anyám nem nyughatott, a délután nagy részében sertepertélt, kiszolgált, minden tiltakozásom dacára.
Ledegradálta a húslevesét, amit, mondjuk, már megszoktunk; meg azt is, hogy mindenféle lesajnálás ellenére általában csúcs finom a főztje. Most is szenzációs volt természetesen! (Itt külön a húsos, külön a grízgaluskás cucc.)

Úgy igazította, hogy mire odaérjek, legyen a "levesből krumpli":))), mert gyerekkorom óta így szoktuk meg, hogy azt ki nem hagynánk! Egy kis sárgarépával, főtt csirkedarabbal mennyei tud lenni, számomra néha komplett kaja, pedig ezt leszámítva abszolút nem vagyok krumplis. Olyannyira jóllaktam két krumplival, hogy levest csak estefelé tudtam enni.
Volt "második" is -- sült farhát zöldborsós nokedlivel --, de ezt már csak elvitelre tudtam bevállalni:)), na meg jó adag húslevest grízgaluskával, zöldséggel, farháttal is kaptunk.
Kutyáztunk is egy kicsit: anyám némi vizet melegített, s beleraktunk pár marék makaróniköretet, amit elhoztam otthonról (több naposan már nem menne el), s az összes csirkecsontomat bárddal összevágtuk apróra, s úgy bele -- szóval a kutya úgy falta az egyveleget, mint mennyei mannát.

Összeírtuk a felírandó gyógyszereit, mely feladat most rám vár, ugyanis Etelka, aki az ilyeneket szokta intézni neki, elesett, gúzsban van a jobb karja, táppénzen van.
Megbeszéltük beteg nagybátyám sorát. Most én látom el anyámat infókkal, mert a lányával neten tartom a kapcsolatot. Sajnos, anyám és az öccse nem tudnak telefonon sem kommunikálni, mert mióta nagybátyámat bélelzáródással műtötték karácsony előtt, azóta nem igazán van képben. Infúziózzák is a térdét, mert hónapok óta nem tud lábra állni, így most legalább az nem fáj neki, és a nap túlnyomó részében alszik. Csont-bőr szegény, felfekvései vannak, rettenetes gyenge. Elég szomorú kilátások...:(

Estefelé hazaindultam pár napi kajával, lelkére kötve anyámnak, hogy okvetlen zárja be utánam kulcsra és tolóra is a kaput, mert már kétszer is úgy maradt egész éjszakára; őrület!
Viszont mikor a mínuszok voltak, jópárszor előfordult, hogy nem lehetett kinyitni a kaput, mert befagyott a zár. Falban van a kapu, elvileg nem szabadna, hogy víz menjen a kulcslyukba... mégis rendre befagyott. Öcsém is csak gázgyújtóval tudott bemenni, anyám meg vizet kellett forraljon és rálöttyintenie a kulcslyukra, hogy ki tudja nyitni. Tán vízszintesen esett a hó vagy az eső?

Utolsó-első olvasások

2014 utolsó könyve és 2015 első könyve
címmel indított Szymba23 kihívást, melyen 209. résztvevő voltam.

Arra gondoltam, csinálok egy kihívást, mert kíváncsi vagyok, ki melyik könyvvel zárja/zárta a 2014-es évet és hogy melyikkel nyitja/nyitotta az új évet.:) 

Vagyis: ha 2014-ben kezdtél el egy könyvet, amit 2015-ben fejeztél be, az nem jó!! A 2014-ben kezdett könyvet abban az évben be is kell fejezned, és a 2015-ös nyitó könyv új évi kezdéssel ér!
Feltételek: 
– Az olvasások december 20-tól érnek!
– Olvasási és értékelési linket kérek mindkét könyvről. (Nem elég a csillagozás!) 
– A könyv szabadon választott. :) 
Ha elfelejtenék zöldíteni, írjon az illető üzit! Bár remélem, ez nem fordul elő.:)
Jó olvasást, Molyok!:)

Két kortárs írónő könyvét vittem.
2014-ben utolsó olvasott könyvem: 
     Czakó Gabriella: Mégis, ki ez a nő? 
2015-ös első olvasmányom: 
     Aurora White: Netes szerelem 
Jött az év első -- amúgy gyűjteményem 203. -- plecsnije.