Makoldi-kiállításon

Az előző bejegyzésben utaltam a komplett napra, csak nem akartam végeláthatatlanná tenni a bejegyzést egy teljesen más programmal, külön posztot érdemel.
Tehát az előző nap délelőtt kinéztem egy kiállítást, de mivel aznap délután volt a megnyitója, ezért nyilván csak másnap került sor rá.
Azaz a "Munkanélküli" központ után természetesen oda vezetett az utam.

Ez pedig a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Galériájában, a Kultúra napja jegyében és születésnapja tiszteletére rendezve egyben, a 70 éves Makoldi Sándor festőművész jubileumi kiállítása volt.
A 2010. szeptemberi kiállításáról már írtam ezen blogon belül bejegyzést, sőt 7 éve fotóztam is őt, amikor a bátyám kiállítását ő nyitotta meg...

A lényegesen fontos és tényszerű adatokat röviden a hirado.hu oldaláról idézem:

"A tárlaton 28 alkotást tekinthet meg a közönség. Az anyagban az utóbbi években készült alkotások szerepelnek, megtekinthetik köztük az érdeklődők a tavaly készült, három darabból álló képsorozatot, a Szent László-legendát."

"Az idén 70 éves Makoldi Sándor 1945-ben, Bajorországban született, pályája Debrecenhez köti. Tanulmányait Budapesten, Egerben, Debrecenben végezte, majd 1974-től a Debreceni Tanítóképző Főiskola tanára lett. Munkásságát számos kiállítás jelzi, művészeti írásai mellett a néprajzi és pedagógiai elmélettel foglalkozó írásai is jelentősek.
Festészete tükrözi elméleti munkásságának eredményeit. A kezdetben akadémista és szürrealista táblaképek a szocializmusban a 20. századra jellemző dinamikus, expresszív-nonfiguratív alkotásokká váltak. A Nyugat felé fordulás időszakára viszont már kialakult nála a magyarság hagyományaiba illeszkedő jelképfestészete. A tudatosan vállalt magyar hagyományok továbbvitele mellett a hasonló vizuális törekvések ösztönzését hivatásos néprajzkutatóként is szívügyének tartja.
Megkapta a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíját, a Bocskai-díjat, a Magyar Művészetért Díjat.
A tárlat február 27-éig látogatható."

Szent László korabeli menyasszonyi láda,

a művész "keze nyomával"

Művei regék, mítoszok, népi hagyományok világába kalauzolják el a nézőt; s aki a magyar mítoszvilágban és jelképvilágban valamennyire is járatos, annak egy-egy kép rengeteg mondanivalót tartalmaz és sugall. Akik kevésbé ismerik e kultúra rejtélyeit, azokat is elgondolkoztatják, kutakodóvá tehetik e képek.
Érdemes mellettük kicsit tovább ácsorogni a kiállításokon megszokottnál, mert az ember percről percre fedezi fel az értékes, érdekes részleteket, melyek első ránézésre fel sem igazán tűnnek egyik-másik monumentálisabb képen.
Örültem, hogy nem a megnyitón voltam itt, olyankor alig lehet hozzáférni a művekhez, fotózni meg pláne lehetetlenség. Így mindenre volt időm, alaposan, bármennyi időtöltéssel.
Egy hölgy tartott a teremben az éppen aktuális látogatóknak bármelyik képről ismertetőt, s különböző értékes információkkal olyan részletekre, apró kis titkokra hívta fel a figyelmet, melyekben az átlaglátogató meglehetősen járatlan. Én is egyre-másra csak rácsodálkoztam a megvilágosodott dolgokra, részletekre, s emellett pazar vizuális élménnyel ajándékozott meg a festmények élénk, élő, káprázatos színvilága...