Nem mentünk sehova, a szilveszterkor vett kajákat ettük (marhapörkölt sztrapacskával, majd brokkolis-sajtos csirkemellet rizzsel), ez tényleg megérdemelt egy fotót:
Aztán megcsináltuk a Murcos által tönkretett falakat, melyek erre már igen régóta rászorulnak.
Szóval 8 év alatt azért már akkor is igencsak összegyűlt a sok maciféle szerencsefia és a rajzaim szinte teljes mértékben eredeti, keretezett példányai (nekem otthon egyetlen eredeti rajzom sincs szerintem; mindet elajándékoztam), melyeket István azzal tisztelt meg, hogy otthonosabbá tette velük addig igen kopár falait.
Azokon ugyanis 8 db csodás, Prágából hozott Mucha-képen kívül gyakorlatilag semmi nem volt, pedig rettenetes nagy a belmagasság. Ebből a 8-ból is csak fele volt lent, a többi fent a galérián, úgyhogy azt, hogy azok is vannak, csak vagy 2 éve tudom, mert István óva intését attól, hogy felmenjek oda, még sosem szegtem meg. (Tény, hogy valószínűleg és finoman szólva lomos és elhanyagolt... Nagy kár pedig, mert ésszerű rendbetételével és praktikus át- és berendezésével meglehetősen sok teret, értelmes tároló- és élőhelyet lehetne nyerni; csupán arra gondolva, hogy egy panellakásnál egyik-másik ún. félszoba nem nagyobb, de mégiscsak plusz szoba és plusz hely. Láttam már ilyen István-féle lakást, melyet fantasztikus, élhető kis ékszerdobozzá alakítottak; itt meg képtelenség elférni, értelmesen lakni úgy, hogy a lakás legyen a lakójáért.)
A Mucha-képeket viszont egyszer csak úgy gondolta, mégiscsak egyben kellene tartania egy új helyre csoportosítva; az ágy feletti-galéria alatti falrészt pedig otthonosabbá vélte tenni a macijaimmal és rajzaimmal.
De ez a szándék Murcos után csak romlott, mert mindent, amit csak elért, leszedett. Márpedig igen magasra felér a nyúlánk deg.
Tehát fel kellett rakjak 22 macit (ennyi volt letépve vagy fel sem rakva), de ebből 14-re akasztót kellett varrni kislámpánál. Leszedtem közülük a képeket, azoknak István találta ki leendő helyüket, s ő azok felszögelésével foglalkozott -- mivel sötét a lakás meg amúgy is besötétedett, fejlámpával. Merhogy nincs csillár.:)))
Én pedig az akasztók varrása után a fent lévő macik helyeit csereberéltem, az újonnan felrakottakkal kiegészítve úgy, hogy véletlenül sem érjen lejjebb bizonyos határvonalnál, amit jó esetben Murcos talán nem ér el az ágyról. Ezekhez többnyire elég volt 1-2 tapétába szúrt gombostű; esetleg ahol nagy volt a maci, az igényelt szegbeverést. Mondjuk, jó, hogy hordtam már ide szeget, gombostűt, cérnát stb., mert István ezeknek is híján volt.
Hát nem egy emelkedett program volt a fel-le ugrálás és az ujjbegylyukasztgatás, de ő imádta, hogy milyen jó volt ezt is együtt csinálni.:)
Az biztos, hogy így nem tudta kikerülni és még pár évig elhúzni...:D
(Itt a bal oldali három kis olaj természetesen nem az én művem, csak tőlem kapta.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése