Hazafelé

...És aztán, Leona-napra ébredve lassan le is telt a "téli szünetünk".
Ez a nap már a pakolászás, a gondos "itt ne hagyjak valami fontosat" jegyében telt.
Bele kellett férjen most a hátizsákomba az itteni mindenféle ruhafélém. Akármilyen kevésszer is jövök, de néha azokat is csak ki kell mosni.
Lefotóztam az össz-ajándékállományt, majd István letöltötte a fotóinkat, és nekem rá is rakta az egészet a pendrive-omra.
Macskáztam még egy csomót, megnéztünk egy jó kis vígjátékot, A gondozoo címűt; ez pont optimális volt utoljára. Ebédre rántott csirkemellet és rizset ettem.
A nagy fressnapfos szatyrom már magától feltalálna Pestre, asszem:)), meg haza is, Debrecenbe. Mivel a hátizsákom elég lájtos, abba nem férnek az ajándékok se oda, se vissza; ezért húzgálom ezt a rengeteg mindent benyelő szatyrot. Most konkrétan a kétkötetes könyvtől lett ólomnehéz, jóval nehezebb, mint a szintén megtömött hátizsák.
Érdekes, a visszaútra szóló jegyem időpontja nem szokott változni, már időtlen idők óta 18.23-kor indul az IC. Könnyen megjegyezhető, mert Petőfi születési éve.:))
Mivel bent szokott állni a vonatom, egy ideje úgy szoktuk csinálni, hogy nem lent ácsorgunk a vonat mellett az utolsó percekig, hanem felmegyünk mindketten, így nyugodtan meg tudjuk találni a helyemet, István segít elrendezni a csomagokat, és ha szerencsénk van, nem ül mellettem senki, így nyugodtan tudunk még egy kicsit beszélgetni, búcsúzni. Az indulás előtti 2-3 percben pedig lemegy az ablak elé, és telefonon beszélünk, majd integetünk, amíg tudunk...

Hát igen, megint elmúlt egy év, ez már a 9. szilveszter volt fennállásunk óta, melyből hetet együtt töltöttünk. Az a kettő, melyet nem, azoknak nyomós okai voltak: a 2007. december 22-én megtörtént válltörésem, valamint a 2011. december 28-án bekövetkező halála keresztanyámnak.
Ilyenkor feltöltődünk kissé, jól fog esni visszagondolni ezekre a napokra.
Mindig remélem, reméljük, hogy ezt ezentúl is össze fogjuk tudni hozni.