Anyámhoz

Anyámhoz ballagtam el göngyöleggel, maradékkal és száraz kenyérrel, de legfőképpen a 3 havi kiíratott receptjével.
Miután nagybátyám lánya tegnap gyakorlatilag mindent lerendezett az elhunyt körül, most már tudjuk, hogy szombaton 11-kor lesz a temetés Füzesgyarmaton. Ez a gyorsaság nagyvárosban gyakorlatilag lehetetlen. Vagyis hogy vasárnap este meghal valaki, és már kedden úgy el tud mindent intézni, hogy akár szerdán is lehetett volna temetni. Nyilván a rokonságra és a többiek teendőire tekintettel döntöttek a szombati napban, hogy aki normál beosztásban dolgozik és akar, az is el tudjon menni.
Nálunk pl. Debrecenben nincs is szombaton temetés. Vagy pl. én jó egy hetet vártam nagynéném esetében csupán a boncolási jegyzőkönyvre... Itt nem volt ilyen. Az az egészségügyi intézmény, ahol nagybátyám november óta feküdt és elhunyt, ki tudta állítani azonnal a halotti bizonyítványhoz szükséges orvosi iratokat. Nincs sorállás, nincs időpont, faluhelyen minden gyorsabb és olajozottabb. Ezt számtalanszor bizonyította már az élet az évtizedek alatt. Pl. mikor Szilvi Mezőberényben élt, ott minden hivatalos dolgot seperc alatt elintéztek. Míg itt nálunk pl. egy személyi igazolvány csináltatására 2-3 hét múlva adnak időpontot, ott bemész, optimális esetben te vagy épp az aktuális ügyfél, és ripsz-ropsz, kész is minden.
Kellőképpen hitetlenkedtem is, mikor unokatesóm elmondta, hogy az ominózus napon el is intézett mindent -- és figyeljünk: Szeghalmon halt meg, Füzesgyarmaton lakott és ott temetik, valamint a lánya mezőkovácsházi! --, és akár másnap is temethette volna.

Anyámmal azért akadtak gondolkodnivalók, pl. koszorú, hogy s mint. Itthonról vinni? Valahol megrendelni, majd érte menni és magunkkal utaztatni? Öcsém tegnap tudta meg az egészet, de ő ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. Azt már lehet tudni, hogy öcsém szerint mi hárman megyünk.
A koszorú kapcsán aztán anyám szinte véletlenül jött rá a megoldásra: tudakozótól keresett gyarmati virágüzletet. Továbbküldték a különleges tudakozóhoz, ahol azonnal kapott egy nevet, címet, telefonszámot. Telefon, igen, lehet rendelni, megcsinálják, ki is viszik ott, helyben, időre; hogyne, nagybátyámat amúgy is mindenki ismerte... az árban benne van a szállítás. Hihetetlenül olcsóbb, mint itt nálunk. 20 fehér szegfűből álló koszorú, szalaggal és szállítással, 5800-ért. Príma. Fizetni? Ahogy nekünk jó. Míg ott voltam, anyám újra felhívta, hogy van-e számlaszáma, mert legésszerűbb utalni -- ez is rendben lett, s ez az én dolgom volt még e napon, este.
Még azért voltak egyéb tennivalók is: vegyek pár kiló napraforgót, faggyús gömböt a madaraknak; nézzünk anyámnak fekete sapkát, mert a régi már nagyon régi; aztán kutyát etettünk, és reményeinket fejeztük ki, hogy szombatra legyen elviselhető az idő.