István pár darab sonkás-sajtos melegszendvicset szokott reggelire csinálni, amiből én egynek a felét tudom maximum megenni. Ez nyilván amiatt van, mert az otthoni pár darab kekszezést szoktam meg. Azt is csak a csomó, teával bevett gyógyszer miatt, hogy ne a kávéval legyenek egyedül, mert az aztán nem hinném, hogy túlságosan egészséges.
Megnéztük a mai nap folyamán A Szépség és a Szörnyeteg egy 2014-es változatát, ez német-francia film volt; majd ebéd után egy szintén tavalyi amerikai filmet, Vámpírakadémia címmel. Ezeket meg is kaptam Istvántól dvd-n.
Az ebédhez István leszaladt a közeli kínai kajáldába, és hozott csípős csirkemájat rizzsel, valamint nagyon finom a csípős káposztasalátájuk. Mindemellé bevállaltam másfél pohár édes vörös pezsgőt is, anélkül, hogy elgondolkoztam volna: nem biztos, hogy fél évvel epeműtét után ez az összeállítás túl jó ötlet... Úgyhogy gyakorlatilag ez lett az egész napi kajám, mert mint utólag kiderült, túlzásba vittem a sok csípős-savanykás cuccot. Innentől "savas" lettem, émelyegtem és nem igazán lehetett mondjuk, fekve nézni tévét.
Pedig még szerencsesütit is kaptam a kaja mellé a kínai kajáldából, hiszen sárkányos!
Savlekötő gyóccerem nem volt, de mindenesetre innentől már tudjuk, hogy valamiféle keksznek azért kell itthon lennie.
Rengeteget murcosoztam, ez egyébként jellemző volt minden napra. Murcos természeténél fogva nem egy ölbecica, úgy, mint ahogy Haramia sem volt soha (de ő már lassan 12 éves, és előfordul évente párszor, hogy magától jön ölbe; tehát Murcosnak is van esélye addig bőven!:))). Murcost azért felvettem néha, akár akarta, akár nem; mert nem bírtam ki, olyan kis tökéletesség. De még szebb volt, mikor tévénézés közben magától jött az ölembe és majd' egy órát simogathattam, önként feláldozva magát. De ha nem is folyton ölbe jött, de mellénk nagyon sokszor letelepedett aludni, simizhető állapotban. Gyönyörűséges egy deg!!
A tévében megnéztem Az ördög Pradát visel c. Meryl Streep--Anne Hathaway-szereplésű filmet, mely tetszett, és elterelte figyelmem az agóniámról.
És sokszor elgyönyörködtem az ajándékaimban.:)
Amit még fel sem dolgoztam: megkaptam Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni kétkötetes Naplóját. Szívem titkos vágya volt ez, csak hát az ára számomra elérhetetlenné tette.
Monumentális életmű ez, közel 600 és közel 700 oldalszámú kötetekkel. Remélem, kitart a szemem majd, míg elolvasom!
A szememmel kapcsolatos egy kis tűgobelin is, mely szintén cicás kézimunka, de nem az eddigi sorozatból, hanem egy másikból, és nem kongrés keresztszemes, hanem tűgobelin. Igen szükség lesz a szememre!
És hát ezek a testreszabott, igazán kedves kis díszek:
És nem beszélve a hasznos dolgokról: mind a Szilvi, mind az én fényképezőmhöz 1-1 új akksi!
Hajfesték 4, dvd 8 doboz (de ebből pl. 1 tokban az újabb Szulejmán-folytatások önmaga 6 dvd-t tartalmaz!), szemceruza, egy +1-es olvasószemüveg (ez, mondjuk, kényszerhelyzet volt, mert otthon a kézimunkás tasakomban hagytam a munkaszemüvegem)...
Szavakkal sem igazán lehet kifejezni a hálámat, hiszen még ezeknél is sokkal többet kapok.
A vonatjegy, a havi segítség, a macskáimhoz is segítség... felfoghatatlan.
A lényeg persze, hogy képes és szeret. Engem, a sárkányt. Mindent megtesz értem, erején felül is. Értem, a sárkányért. Na, ez az, ami hihetetlen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése